Képek az elmúlt 2 hónapból

Képes kiegészítés az előző bejegyzéshez:

Két éves lett:

Jómadarak:

 Nem hajlandó enni:

Mondom nem hajlandó enni:

Motorozás közben is csaj, csakis ridiküllel:

Megálltam...

 ...és a blog is ezt tükrözi. Közel két hónapja egyetlen bejegyzést sem írtam. Nem is tudom, hogyan fogom újra felvenni a fonalat. Már ha egyáltalán lehet. Valójában nem én álltam meg (sőt), hanem inkább körülöttem a dolgok. Minden téren. Pedig én hajtom ám őket, de valahogy nem vagyok elég hatékony, vagy hiba csúszik a gépezetbe, mert kevés eredményt tudok felmutatni. Rengeteg munkát teszek a dolgaimba, mégsincs látszatja. Nem tudom, hogy mi lehet a gond, de azt hiszem a június feladata, hogy a folyamataimat minden téren átnyálazzam, a hibákat megtaláljam és korrigáljam, a szükségtelen dolgokat pedig kizárjam. OMG! Úgy látszik anno sok volt a lean management előadás Madridban, kezdem már saját magamat is így szemlélni...
Rengeteg dolog történt az elmúlt 6 hétben:

1) Futás. Abszolváltam az 5 km-es távot egyhuzamban. Hihetetlen, hogy erre képes vagyok, de azért messze vagyok attól, hogy erre kényelmes tevékenységként tekinthessek. Sőt! Gyakorlatilag 1-1,5 km után jön a holtpont, ami tart 3,5-4 km-ig, utána már csak az tartja bennem a lelket, hogy mindjárt vége. 7 kört szoktam futni, ez olyan 5,7 km, 7 szuper kis emelkedővel. Tavaszi újrakezdésem óta megvan az első 100 km-em. Az a célom, hogy a szülinapomig lefutok 200 km-et, erősen veszélybe került, hiszen mostanában messze nem jutok el annyiszor futni, mint korábban (és ugye ez alapján lőttem be a célt), valamint a meleg is elég rossz hatással van a teljesítményemre. A múltkor eső után mentem ki 28 fokban, azt hittem megpusztulok. Vettem a levegőt, de úgy éreztem nincs elég oxigén benne, így 5 kör után lekullogtam a pályáról. Bár az 5 kör is több mint a semmi. Hát ez van. Nem tudom hogy alakulnak a dolgaim, de most úgy érzem, inkább futok 0 fokban, mint 30-ban...

2) Diéta. Na ez mostanában kezd mission impossible lenni nálam. Két forgatókönyv van: az első 4 étkezés tökéletes, majd este 9-kor felrántom a hűtő ajtaját. A másik pedig, hogy H-P-ig tökéletes, majd hétvégén jön egy szülinap/húsvét/május 1/zumbatábor/stb. és bűnözök. És az én drága kis testem rettentően szomjazik minden gyilkos liszt/cukor/krumpli falatra a 8-9 hónap diéta után, így aztán brutális mértékben tartalékolja őket. Emiatt pl. egy 2 napos zumbatábor alatt - 6 óra zumba, 1x futás, 1x úszás + egy kis konditerem, mindez félpanziós ellátás mellett + kis süti-piknik  ebédre - képes voltam 4(!) kg-t hízni. Szóval nehezen haladok. Ami 2 nap alatt feljön, azt 3 hétig tart ledolgozni. Nincs eredmény, és mivel nincs eredmény, a kitartásom is csökken, tehát sokkal könnyebben bólintok rá egy bűnözésre, mint mondjuk ősszel. Össze kell szednem magam, nincs mese. Persze a heti 4-5 óra sport mindig megvan (kivéve, mikor Majci volt beteg vagy én), és ha nagyon lassan, de formálódom. A hatékonyságot kell növelni, mert júniusra már nem itt szerettem volna tartani, na...

3) Majci betöltötte a 2-t. Szégyen gyalázat, hogy nem szenteltem neki bejegyzést, de majd igyekszem pótolni. Gyakorlatilag Lizi 2 kezd lenni, ömlik belőle a szöveg, énekel, táncol, színészkedik és iszonyatosan csibész. Most már komplett mondatokban fogalmaz - a ragozások és a határozók még tévesek, így nagyon vicces dolgokat tud mondani. Erősen gondolkodom egy Best of Majci összeállításban, csak az gondom, hogy szerintem ezek a gyerekszájak akkor és ott viccesek, és mindig csak annak, aki hallja őket. Na mindegy, még gondolkodom rajta, ha másért nem, hát azért, hogy gyermekeimnek legyen mit mesélniük...

4) Bölcsi. 1 hete úgy gondoltam, hogy túl vagyunk a nehezén, a kezdeti akadozások után végre úgy tűnt, hogy megbarátkozott a helyzettel, sőt szeret is odajárni. Aztán a múlt heti betegeskedése után most megint nehezen zökken vissza. Minden reggel megy a balhé, őrjöngő hiszti, az öltöztetés-fogmosás-fésülés kombó egy két felnőttet igénylő harc. Hihetetlen, hogy néha Férjjel alig bírjuk lefogni a 9 kilóját. Mert a meggyőzés és szép beszéd nála nem sem működik. És őrjöngés közben teljesen önveszélyes. Úgy rángatja a fejét, hogy rettegek, hogy egyszer nagyon be fogja verni. No, de a fejéről mindjárt részletesebben. Ill. közveszélyes is, rúg, karmol, üt, harap és lefejel (!!!). Mostanában rám dühös (nem tudok másra gondolni, mint a bölcsi miatt, mert akkor kezdett rá az ütlegelésemre), így sokszor nem hagyja, hogy én öltöztessem, pelenkázzam, mosdassam. De persze van úgy, hogy nincs más lehetőség, én veszem ölbe. Amennyiben neki ez nem tetszik, már indítja is a fejest irányomba. Hihetetlen! Vajon honnan jön ez neki?

5) Fej. Majci achillese. Az elmúlt másfél év alatt megszámlálhatatlan esése/bénázása volt, és 95%-ban a feje volt az áldozat. A kedvencem, mikor úgy megy előre, hogy közben hátrafelé néz, és nekigyalogol az ajtófélfának. Számtalanszor eljátszotta. Lizi meg pl. soha. Meg ha leguggol az asztal mellé, akkor felállás közben tutira beveri a fejét, és még sorolhatnám. Május 2-án utolért minket a végzet. Az állatkerti túránk utolsó negyed órájában megtörtént a baj. Én odébb álltam, így nem láttam semmit. Futott előre, majd megbotlott és homlokra esett. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy Férj pánikolva fut az ölében a nagyon vérző gyerekkel felém, hogy betört a feje. Így aztán közel 7 év gyerekes lét alatt most először mi is eljutottunk a Bethesdába. Nagy élmény volt, de szerencsére jó dokit fogtunk ki és nem lett komolyabb probléma. Még ketyeg az a bizonyos 2 hónap, ami fejsérülés után mindig rizikós. Persze nem lesz semmi! Ráadásul most hétvégén újrakezdtük a 2 hónap számolását, mert megint fejre esett. Olyan, mint a zsizsik, nem bír nyugton maradni, mindig, mindenhova fel kell másznia. Most a fotel karfáján bukott át úgy, hogy 4 felnőtt volt körülötte. Szerencsére szőnyegre esett, de pont azt a részt találta el a homlokán, ahol a múltkori seb volt. Lett is lila folt, meg pukli, de azt hamar lejegeltem. Egyébként nagyon úgy néz ki, hogy maradandó heg lesz a régebbi seb helyén, hiába volt rajta az összehúzó tapasz :-(

6) Lizi elballagott az oviból. Nagyon szép műsort adtak elő. Le a kalappal előttük, volt klasszikus verselés, tánc, de volt egy totál modern része is a dolognak betanult koreográfiával. És hát olyan dolog történt, mint még soha az ovi történelmében: az óvónők elbúcsúztatását nem a dadusnéni olvasta föl, hanem Lizi. Mert még soha nem volt olyan ovis, aki így tudott volna olvasni. Ki is emelték a műsor alatt. És az alvás előtti mesét is Lizi olvassa a gyerekeknek hetek óta, ők meg rendre megtapsolják. A leendő tanítónéni is felkérte, hogy évnyitón ő szavaljon. Rettentően okos csajszi, ami persze most is mint mindig, iszonyat hisztivel párosul. 1 hónapja teljesen meg van kergülve. Mindennapos a balhé, a hiszti, a flegmáskodás, a feleselés, az "utállak" és az ajtócsapkodás. Gyanús, hogy a változás miatt stresszeli be magát, pedig ismeri a tanítónénit, ráadásul 9-en mennek 1 osztályba az oviból. Hát, remélem idővel elmúlik, mert lassan beleőszülök...

7) Váll. Nem haladok. Idestova 6 hónapja járok rendszeresen gyógymasszőrhöz, de kb. 1-1,5 hónapja megállt a javulás. Sőt, mintha 1 hete még rosszabb lenne. Borzasztóan idegesít, hogy nem tudom 100%-osan használni.

Most így végignézve a felsorolást, azt hiszem rájöttem a dolog nyitjára: annyi minden történik körülöttem, hogy a saját dolgaimra nem marad meg a 110%-os koncentrálás, csak 80, és az nálam nem elég semmire :-( Na, akkor most kellene 48 órát csinálni a 24-ből.