A liba és a szakigazgatási szerv

Nem, ez nem egy modern tanmese címe, ez kérem szépen Majci éjszakai produkciójának a koncepciója volt.
Történt ugyanis, hogy legkisebbem éjszakai (1:40) evése után úgy döntött, hogy nem alszik tovább. Eleinte csak karattyolt az ágyában, majd átváltott nyüsszögéses sírdogálásba. Mielőtt olyan hangerőre kapcsolt volna, ami már a szomszéd szobában alvó Lizi nyugalmára is zavaró hatással lett volna, kipattantam az ágyból, és áthoztam. A tök sötét szobában hamar észrevette két jóbarátját, akiket a szokásos izgatott csodálkozásával - kikerekedett szem, szájcsücsörítés "ohhhh" hang kíséretében - üdvözölt. Hát igen, nem nehéz kiszúrni a sötétben Zöld pöttyöt (a bébiőr jelzőfénye) és Piros számot (óra). Rögtön el is kezdte éjjeli monológját, ami az alábbi szöveg különböző hangerővel, dallammal történő változatos ismételgetéséből állt: "gágágá oep, gágágá oep gágágá". Természetesen mindeközben felkapaszkodott az apja hátára és lábaival rugózott, kezeivel pedig az apai hátat csapkodta ütemesen. Mondanom sem kell, itt vége volt a családi alvásnak, a további másfél óra Majci lenyugtatásáról és elaltatásáról szólt. Utána pedig a saját elaltatásunkról. Hát, ma sem aludtuk ki magunkat.
Egyébként éjszaka általában az alábbi három forgatókönyv váltja egymást:
A) Felkel enni tetszőleges és kiszámíthatatlan időpontban 1:30 és 4:45 között, majd gyors evés után gond nélkül továbbalszik (Nekem ez a kedvencem, bár ez nem jelenti feltétlen azt, hogy én is gond nélkül visszaalszom, hiszen ilyenkor szeretnek cikázni a gondolataim.)
B) Ugyanaz, mint A), azzal a különbséggel, hogy nem hajlandó visszaaludni, és kb. másfél órás program következik (Ez különösen akkor jó, amikor hajnalban kel és mondjuk negyed 7, mire lefektetem. Ekkor nekem már nem sok értelme van visszaaludni.)
C) 5 és 6 között kel, és ekkor már teljesen esélytelen visszaaltatni, szóval kezdődik a napunk. Ilyenkor általában Lizi is megérzi a kis szenzoraival, hogy Maja már napot kezdett és rendszeresen csatlakozik hozzánk. (Ez a verzió leginkább hétvégén jellemző. Naná, mikor keljünk hajnalban! Ennek köszönhetően voltunk már reggel 3/4 7-kor a piacon.)

Ki fog itt aludni, kérem?

Elkezdődött az akció előtti rítustánc, de a vadász nem enged a kísértésnek. Bár nehezedik az a pilla, megrázza magát, hogy ismét visszaszerezze éberségét. Tudja, ha nem figyel eléggé, a vad túljár az eszén. A vadnak pedig pont ez a célja. Már úgy tűnik, hogy sikerül is neki - a vadász egy óvatlan pillanatban elernyeszti fejtartó izmait és buksija erőtlenül rádől a vad mellkasára -  így rögtön a következő fokozatra kapcsol. Ám a vadász érzi, hogy a helyváltoztatás a csel része, ezért újra éber üzemmódba kapcsol. Egymás szemébe néznek, nagyon-nagyon közelről. A vad és a vadász. Szegény vadász még a létezéséhez oly szükséges ritmusos cummogó ujjszopásáról is lemond, nehogy lemaradjon egy óvatlan pillanatról. A vad pedig kitartóan simogatja a vadászt, és figyeli, ahogy annak a szeme sem rebben a leghatásosabb csel ellenére sem. Aztán bekövetkezik az a pillanat, amire a vad vár: a vadász oldalra fordul, ezúttal megszüntetve a kettejük között kialakult szemkontaktust. A vad érezi, hogy ez az ő pillanata, és azonnal menekülőre fogja. Ám alig érkezik biztonságos távolságba a vadásztól, már tudja, hogy a csatát elveszítette. A hangok egyértelműen jelezik, hogy a vadász győzött... ...ezúttal is. 
A fenti sorok az elmúlt 1,5 órában kb. 5x játszódtak le, de az utóbbi hónapok bármelyik napjába beilleszthetőek. Csak az időtartam, a napszak és a próbálkozások száma változik.
És mit tehet egy anya, aki meglátja a sötétben az ágyában álló, panaszosan számonkérő gyermekét, akinek földöntúli boldogság tölti el az arcát, amint meglátja őt? Felteszi a címben szereplő kérdést.

Tetőpont

Idestova 6 hete tartó egészségügyi drámánk elérte ezt a szerkezeti elemet. Ha múlt héten legkisebbem antibiotikumos kezelése kapcsán még nem jöttem volna erre rá, akkor a mai nap után egyáltalán nincs kétségem.
Vidám napunk délutánján Lizi zokogva jött haza az oviból. A fülét fájlalta. A kamu-fájdalmait (igen, néha szokott ilyet produkálni) úgy tudjuk megkülönböztetni az igaziaktól, hogy beijesztjük a kórházzal/sztk-val. Miután rögtön beleegyezett, tudtuk, hogy nagy a baj, azonnal vittem a szakrendelőbe. És ha már úgy is ott járunk, gondoltam, hogy én is megnézetem magam, hátha tud vmit a kedves doki a hetek óta tartó, szűnni nem akaró krahácsolásomra. A recepción közölték, hogy alig vannak, aminek nagyon megörültem. Végül a 4 előttünk lévő betegből 8 lett, mivel beestek az időpontosok. Lizi nem tűrte túl jól a másfél órás várakozást, az utolsó 25 percet végigzokogta. Persze senki nem ajánlotta fel a helyét és még a lelettel beeső nénikét is behívta előttünk a doki. Az asszisztense pedig még ránk is ripakodott, h kifelé. "Kedvenc" dokink hozta a formáját, ismételten végigszidta az összes gyerek- és háziorvost kellő szakértelmük hiánya miatt. Végül 1 db gennyes fülgyulladást és 1 db allergiás (wtf?) gégegyulladást diagnosztizált. Igazán büszke voltam magamra, hogy gyermekem szeme láttára nem hánytam telibe a dokit a gégetükrözés közben, ami nem kis kihívás volt számomra.  
Lizi elkezdte az antibiotikum szedését, remélhetőleg ma nekem is sikerül (a felírt gyógyszer ugyanis hiánycikk, augusztus óta nincs a patikában, de mára megpróbálják vhonnan beszerezni). Szóval látszik a fény az alagút végén. Érzem, hogy a tetőpont után hamarosan következik a végkifejlet, ami remélhetőleg nem a "tragédia" lesz. :-)

Egyet mondok, három lesz belőle

Fogorvosnál voltam ma, ahova néhány embertársamhoz hasonlóan én sem szeretek járni. Fájó érzés, fizikailag és pénztárcailag egyaránt. Beültem a székbe 1 lyukas foggal és végül 3 tömöttel sikerült kiszállni. De kedves fogorvosom  legalább megállapította, hogy jó kis bivalyerős fogzománccal rendelkezem. Mégiscsak jutott valami pozitívum a mai napra :-)

Lehetnék fényevő?

Itt a nagy betegeskedések közepette el is felejtettem beszámolni az első hét sikereiről. Mondjuk lehet, hogy azért nem voltam túl motivált az eredmény lejegyzetelésében, mert nem volt eredmény. Ha csak az nem, hogy nem híztam:-) Konkrétan egyetlen helyen mutatott 10 dekával kevesebbet a mérleg, mint 1 hete, és még centiben sem mérhető a változás. Hogy miért nem vagyok ezen meglepve??? Úgy tűnik a két szülés végérvényesen átkódolt bennem valamit és drága kis testem minden eddiginél jobban ragaszkodik a párnáihoz. Mindenesetre az elszántságom továbbra is tart és nem adom fel. (De ha még 1 kefír-napot végigcsinálok, és ennek ellenére sem mozdul meg az a mérleg, akkor nagyon-nagyon mérges leszek!!!!) Egyébként nem győzök nap mint nap ledöbbenni, hogy milyen kevés kaját eszem. Hihetetlen! És mindemellett nem vagyok éhes. Kitartást kívánok magamnak! Olyan nincs, hogy valaki alig eszik, de a súlyát megtartja! Vagy mégis van? Elképzelhető, hogy simán lehetnék fényevő?

Csapó 25.

Kb. itt tartunk, már ami a betegeskedés sorszámát illeti, és mindez egy nem túl nagy időintervallumot takar.

Nem is taglalom az esetet, csak a kedd éjjeli napirendet szeretném bemutatni:

0:00 Kb. ekkor sikerült elaludni
0:00-1:30 Alvás
1:30 Lizi róka 1.
1:40-2:00 takarítás, mosdatás
2:00 Lizi róka 2.
2:10-2:30 takarítás, mosdatás
2:30 Lizi róka 3.
2:40-3:00 takarítás, mosdatás
3:00-4:30 Alvás
4:30 Majci evés
4:30-5:00 Énekes szórakoztatóműsor, featuring Maja, aki nem álmos
5:00-6:15 Alvás
6:15 Lizi hasmars

És itt végül elkezdődött a nap, ami persze nem szunyálásból állt, hanem a most már nem hányós, csak f.sós gyermek gondozásából, ill. az éjszaka és a nappal folyamán összegyűjtött balesetes ruházat, szőnyeg és ágynemű mosásából. Mindezt egy szeparációs szorongással éppen nagyon elfoglalt 9 hónapos társaságában.

Eddig az volt a nyomorom, hogy minden hónapban 2 hétre vetésforgóban ki volt ütve valamelyik családtag. Most viszont már ott tartunk, hogy az elmúlt 6 hétben nem volt olyan nap, hogy mindannyian egészségesek lettünk volna. Max. 2 fő egyidejűleg. Kezdem azt hinni, hogy sosem gyógyulunk meg.  

Így zumbázunk mi

Ilyen, amikor Majci zumba közben elalszik rajtam. :-)

Áááá, nem tudom elfordítani.....

A tényszerűség kedvéért leszögezném:
1) Ez nem fordul elő túl gyakran
2) Az idilli állapot maximum 15 percig tart

Felhívnám a figyelmet Maja bal kezére, amivel szorosan kapaszkodik a ruhámba. Csak a biztonság kedvéért :-)

 

 





Kefír-nap

Majdnem 3 nap telt el az akció kezdete óta, és azt kell, hogy mondjam, bámulatosan hatnak rám a tűk. Alig vagyok éhes, és amit érzek, az is a gyomromból jön és nem a fejemből – tehát tényleg éhes vagyok és nem csak stresszevést kívánok. Alaphelyzetben kiszállított zöld dobozokon tervezek élni – amiből meglepő módon evésenként alig csúszik le egy fél adag – ma viszont a megbeszéltek szerint kipróbálom a kefír-napot. Alaphelyzetben nem vagyok egy nagy kefírevő, de talán a tűk még erre is hatnak, mert teljesen jóízűen fogyasztom őket. Eddig nagyon jól bírom – 0 feszkó, ami erős szénhidrátmegvonásnál rögtön jelentkezni szokott – a nap felénél bőven túlvagyunk, a napi adagomból pedig bőven több mint a fele még megvan. Jó lesz ez, érzem!