Az igazság odaát van...

...a laborlelet második oldalán. Itt áll feketén-fehéren a diagnózis: brutális D-vitamin hiány és enyhe IR. Emellett a vasat sem sikerült megfelelően pótolnom az elmúlt másfél év rendszeres gyógyszerezésének ellenére sem.
Meglepő módon örülök, hogy van valami probléma, mert így végre elkezdhető a megfelelő terápia és talán rendeződnek a dolgaim is. Mert az nagyon nem OK, ami az elmúlt 8 hónapban történt, pontosabban nem történt.
Sok jót hallottam a D-vitaminról, mostanában nagyon jó PR-ja van, de nem gondoltam volna, hogy még IR problémákra is jó lehet. Most 3 hónap kúra, majd ismételt vérvétel és meglátjuk, hogy hogyan tovább, ill. lesz-e végre eredménye a sok erőfeszítésnek.

Váltottam

Több mint 1 hónap telt el azóta, hogy utoljára beszámoltam a sikertelenségemről csekély eredményemről. Nos, azóta alapvetően egy dolog változott: helyet váltottam. Új helyen új formában kínzom magam pár hete, aminek alapvetően egy oka volt: a régi helyen folyamatosan elmaradt az óra, aminek nem kicsit volt demotiváló hatása. Nincs is annál rosszabb, mint amikor az ember lánya sportra készen, összepakolva, gyermeket is felébresztve/nem elaltatva/turbóban megetetve elindulna, hogy némi kalóriát égessen, mire jön az sms, hogy már megint nem lesz óra. Ilyenkor a legnagyobb dühöngésem közepette megpróbáltam itthon bepótolni az elmaradt mozgást, de egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy ez így nem OK. Zárójelben megjegyzem, hogy egyre inkább látható egy másik gátló tényező is a babás zumbát tekintve: Majci ficergési igényének nem tesz túl jót a háton levés. Jött az alkalom - 2 hétig nem volt óra - és kipróbáltam egy másik helyet, ahol gyermekfelügyelet is van. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de a kellemetlenséget betudtam egy "bölcsire felkészítő leszakadási folyamatnak" is. Bömbölés volt első, második és sokadik alkalommal is, de már látom a javulást: most csütörtökön például már egész vidáman eljátszogatott, mikor óra végén mentem érte. Szóval lesz ez még jobb is.
Részemről meg már most jobb a dolog. Akivel 3-4 hete találkoztam utoljára, az mind ámulva kérdezi, hogy mennyit fogytam. Ha-ha-ha! Pont 40 dekát! Hihetetlen, de optikailag sokkal többnek tűnik. Mindegy, most SEM adom föl, megszoktam, hogy az én tempóm ilyen, hiába diétázom heti 4 óra sport mellett. Szerdán végre megkapom a vérvétel eredményét és kiderül, hogy mi áll a háttérben.

13. hónap

Vajon meddig fogom kisebbik lányomat hónapok szerint számon tartani? Már nem emlékszem Lizinél mikor alakult a pontos hónapok száma félévekké. Mert, hogy a féléveket még most is számon tartjuk. Erről vajon mikor fogunk leszokni?

Kisebbikem betöltötte a 13. hónapját, ennek örömére következzen a szokásos beszámoló:

Súly: kriminális, a múltkor be kellett hoznom a teraszról, mert az átlagosnál kicsivel nagyobb szél percenként döntötte föl. Egyébként fogyott, kb. 7500 gramm lehet, dokinéni multivitamin-extra D-vitamin-vas kúrára fogta. A hatásról majd a 15 hónapos oltás kapcsán beszámolok.
Hosszúság: 73 cm (ruhában még simán rámennek a 68-as cuccok, sőt, derékban az 56-62-es (!!!!) mértet lenne jó neki, így aztán mindenbe, ami nem állítható derekú, gumit kell varrnom, mert különben elhagyná.
Mozgás: továbbra is a tornádóhoz hasonlítom. Rohangáló, táncoló, guggoló, ruhát/egyebet hurcoló kis tornádó. Újabban fel akar dolgokra mászni. Szerencsénkre pici mértete miatt ez még csak ritkán sikerül neki. Egyenlőre csak a gyerekméretű székeket és a kisebb dobogót tudja abszolválni. A lemászás necces, jobb esetben üvölt, hogy vegyem le, rosszabb esetben lepottyan. Szerencsére ilyen magasságokból kiválóan tud esni mindenféle sérülés nélkül. Egyébként meg egyfolytában esik a gyors tempója miatt. Szaladás közben rendszerint az arcára bír pottyanni, így aztán papírvékony hófehér bőrének köszönhetően 2 mp alatt alakulnak ki a kék és lila foltok.
Hang: jelentem továbbfejlesztette az egyetlen eddig használt szavát: most már "kukkó" szóval illeti azt a négylábút. Meg minden négylábút. Meg láb nélkülit. Ugyanis ott tartunk, hogy minden, ami mozog, de nem ember, az Majánál kukkó. Mint például a múltkor a kisvendéglőben az akvárium összes színes hala. Minden próbálkozásom ellenére marad az  összes állatra ez az egy szem gyűjtőszó. Hangutánzásban csak a halra tátog, illetve rájöttem, hogy mikor kínjában nyenyerészik, pontosabban azt hajtogatja, hogy "nyanyanyanya", na az én vagyok. Mintha az "apá"-val is próblálkozna. Mindenesetre messze áll Lizi ilyenkori szókincsétől - aki gyakorlatilag minden szónak mondta az első szótagát és legalább 10 szót felismerhetően pötyörészett. Tudom, nem jó dolog az összehasonlítósdi.
Evés: továbbra is gyenge pontja. Egy gyerek, akinek 0 életösztöne van. Hiába nyomnék a kezébe kis falatkát, fél kiflit, innivalót, nincs az az Isten, hogy megfogja és a szájába tuszkolja őket. Ivásnál rámvakkant, nézi a cumisüveget és kitátja a száját, jelezvén a kiszolgálás iránti igényét. Minden fogantyús eszköz/ilyen olyan itató/pohár próbálkozás csúfos kudarcot vallott. Itatni KELL, cumisüvegből. Punktum. A falatkát pedig nyelhető nagyságúra szaggatni és megfelelő ütemben adagolni. Egyébként vicc, de már hónapok óta csak úgy eszik, hogy észre sem veszi, hogy eszik. Amint a székébe ültetem, ütemes fejrázás és fej elforgatás következik, hogy meg se próbáljak belé ehetőt tömni. Ilyenkor marad az elterelés - bármi, amit az tálcához tud ütni, kellő fülsértő hangot adva - én meg közben észrevétlenül pakolom a főzeléket a szájába. No, azért túl sokra ne gondoljunk: 120-160 gramm az adagja, néha még ennyi sem. Őnálló evésre való hajlandóság 0, úgyhogy a főzelék szétkenését/szétdobálását egyenlőre szabotálom.
Hangulat: még mindig én vagyok a kedvenc helye, de az utóbbi időkben férj ezüstérmes helye erősen megközelítette az enyémet. Néha kifejezetten "apa hangulat"-ban van. Mókázás továbbra is napirenden, és nagyon úgy néz ki, hogy Lizi 2. lesz belőle. Ha nincs rendesen behúzva a beépített szekrény, azonnal pakolja ki a cipőket/sapikat és jön, hogy adjam rá, majd a tükör előtt parádézik bennük. A múltkor órákon át menetelt Lizi koronájában. Olyan ideges lett, mikor lepottyant, hogy azonnal követelte tőlem a dísz visszahelyezését. Szóval ő is nőci. Már most.

Fogak hete 2.

Egyszer már okozott mindenféle izgalmat a háztartásban lévő összes gyermek egyidőben zajló fogzása/fogváltása. Az elmúlt pár nap ismét hasonló hangulatban telt.
1) Kezdődött azzal (bár ez nem napok, hanem hónapok óta tart), hogy Maja minden lehetséges eszközzel (értsd saját öklével/térdemmel stb.) püföli/masszírozza az ínyét, ami a napokban brutális méretet öltött: gyakorlatilag 5 percenként üti-vágja saját arcát.
2) Aztán Lizi - papucsban szaladva - taknyolt egy akkorát, hogy a sikítás hangerejéből lehetett tudni, hogy gáz van. Már éppen ott tartottunk, hogy sikerült megnyugtatnom, mikor is észrevette, hogy vérzik a szája valahol. Újabb sokk következett, rövid kutatómunkám során pedig ráleltem a vér forrására: a két fölső középső tejfog, amiből az egyik már eddig is mozgott. A mozgó fogak száma ezennel kettőre nőtt, a vérzés szerencsére gyorsan alábbhagyott.
3) Aznap este benézve Maja szájába örömmel nyugtáztam, hogy már csak 1-2 átkínlódott éjszaka, és áttörik végre az egyik fölső 2-es.
4) Még az este folyamán nekiálltam nyomozni, hogy mégis mikor várható Lizinél a fölső egyesek fogváltása - hogy megtudjam, mennyire gáz, hogy némileg besegített az egyik tejfoga mozgatásába. Olvasmányaim során felfigyeltem a nem elhanyagolható tényre, hogy 6-7 éves kor körül kibújnak a 6-osok is, melyek kinézetük ellenére bizony nem tejfogak. Rögvest magamhoz ragadtam nagyobbik leánykám, hogy leellenőrizzem az első maradandók pillanatnyi állapotát. A jobb alsó 6-ossal kezdtem, ahol döbbenetemre egy hatalmas puklit láttam, mely alatt ott keménylett az első "igazfog". Szerencsére minden fájdalom nélkül alakult ki a helyzet. Tovább viziteltem a fogakat, majd a bal alsó 6-os kapcsán dobtam egy hátast: a fog félig kint ficergett. Belelkesülve néztem, hogy fent mi a helyzet, melynek köszönhetően további két hátast sikerült dobnom, mivel a felső 6-osok teljes méretükben, magasságukban ott díszelegtek a fogsor végén. Észrevétlenül kibújt 2,5 "igazfog".
5) Ma délelőtt végre - 5 hónap várakozás után - kinőtt Maja 5. foga: a jobb felső kettese.
Halleluja!!!!!

Anyák napja

Nem szándékozom csöpögősre fordítani a történetet, és nem leszek elfogult csak kicsit leszek elfogult, de az én ovisom volt a legszebb, legügyesebb, legvidámabb, legszebben szavaló és még sorolhatnám a legeket...
Tündéri volt az első pillanattól kezdve, mikor a bevonulásuk után pipiskedve próbált megtalálni az anyukák/nagymamák/tesók halmazában, hogy aztán végig nekem és a két mamájának produkálja magát. Percenként mentek a puszidobálások és integetések. Hiába volt ott huszonvalahány gyerek és annál is több rokon, a műsor csak és kizárólag nekünk hármónknak szólt.

Valamit azért mégiscsak tudhat, mert beválasztották a ballagós ovisoknak szavaló pár gyerek közé. Akkor mégsem vagyok annyira elfogult?

Névnapi Majális

Idéntől (igazából tavalytól) még egy apropója van a Majálison történő részvételünknek: Majci ma ünnepli a névnapját. (Szegény gyerek pórul járt a szülők névválasztása miatt. Bár, ha valaki, én aztán panaszkodhatom, hiszen nekem még ennél is kevesebb, csak 6 nap van a két ünnepem között). Bár a tömeg előre garantált volt, nekivágtunk. Nem is lepődtünk meg nagyon, mikor közelharcot kellett vívni a parkolóhelyért, majd csigatempóban tudtuk áttolni a babakocsit a tömegben. Mindenhol félórás sorbanállás fogadott, Lizit kezét pedig a kocsira  kellett applikálni, nehogy elsodorják. Majcit is csak egy félreeső helyen lehetett kivenni kicsit a babakocsiból. Lizi kiharcolt egy arcfestést, de  - látva a kígyózó sorokat - a fagyival kapcsolatban sikerült kompromisszumot kötnünk. Gondoltok, hogy könnyedén elintézzük az idei első fagyizást egy közeli cukrászdában. Végül fél óra kocsikázás, több fagyizónál való megállás és a hosszú soron való szörnyülködés után találtunk a kerületben egy - számunkra vadonatúj - helyet, ahol egész gyorsan hozzájuthattunk a jeges élvezethez. Kipróbáltuk és bejött! Máskor is visszatérünk.

Maja a Majálison