Listát viszont érdemes írni, mert én is éveken évtizedeken keresztül szórakoztam a saját magam és öcsém kiskori aranyköpésein, vicces szóhasználatain. Sajnos Lizinél nem jegyzeteltünk, így a feledés homályába veszett egy csomó minden, de azért próbálok felidézni egy-két gyöngyszemet.
Az első és legfontosabb a PÁNGI (=textil pelus), ami azóta bekerült a szókincsünkbe, és megoldotta az egyes számú újszülöttnél a legelső időszakban a nagymamai segítség közepette rendszeresen fellépő legnagyobb problémát: mikor Mamitól egy pelust kértem - és én az eldobható verzióra gondoltam - akkor ő minden alkalommal textilpelenkát hozott. Hiába, egy generáció az egy generáció. Ráadásul ez pont az a generáció, ahol menet közben felfedezték az egyszer használatos pelenkát. Lizi viszonylag hamar megoldotta a problémát, ugyanis elkezdte konzekvensen "pánginak" nevezni a textil pelust. Olyannyira, hogy azóta mi is így hívjuk és Majci szókincsébe is így vonult be.
A második legfontosabb a kimondhatatlan KHMMKHMM. Ez Lizinél a cicát jelentette onnan kezdve, hogy a szájnyalogatáson túl szóban is kifejezte a cicát, egészen 3 éves koráig. Sírtunk, mikor leszokott róla, annyira cuki volt. Az eset érdekessége, hogy Maja kb. 1 éves lehetett, mikor elkezdte babrálni Lizi cicás kisszékét. Megkérdeztem tőle, hogy mi az - akkor már jó ideje tanítottam neki a cicát - mire legnagyobb meghökkenésemre közölte, hogy Khmmkhmm. Az ütő megállt bennem, azt hittem, hogy ez genetikailag kódolva van a gyerekeimben. Aztán soha többet nem használta ezt a szót, de a mai napig azt az egy alkalmat emlegetjük.
Szegény Majci annak is áldozatául esett, hogy az az eset is menthetetlenül bekerült a családi történelemkönyvbe, mikor az 1-es számú művésznő pár éve kiállt Szentendre egyik utcáján egy dobogóra és előadta a "bézbonakarika" (=pénz volna karika) c. opuszt, amit azóta csak ilyen formátumban éneklünk itthon, így kisebbikem már eleve így tanulta meg.
Majci is komplett kis szófosó lett mostanában. Ha nincs mit mondania - általában van - akkor halandzsázik. A lényeg, hogy ne legyen csönd egyetlen másodpercre sem. Ill. mostanában rákapott az olvasásra. Elővesz egy könyvet, a kis ujját a betűkön húzva pedig belekezd a történetbe. Ez általában értelmetlen hablaty egy-egy általa tökéletesen megjegyzett és hibátlan intonációval előadott mondat/párbeszéd részlet. A beszédében is rendszeresen visszaköszönnek a mi mondataink a mi hanglejtésünkben. Pl. mint hétvégén, mikor az apja szólt neki, mire Majci hanyagul közölte, hogy
"Hagyj békén, most beszélek a Papival." (Mintha Lizit hallottam volna...)
A beszédének legviccesebb része, hogy teljesen fogalmatlan, már ami a ragozást illeti. Tudja, hogy vannak ragok, de totális káosz van a fejében ezzel kapcsolatban. A nyár egyik legnagyobb poénja volt, mikor rizsevés közben az apját is be akarta vonni a falatozásba: "kóstolod te ebből rizsét?"
Szóval azt hiszem itt az ideje, hogy nekikezdjek egy "best of" összeállításnak, hogy az én gyerekeimnek is legyen min szórakozniuk majd felnőtt korukban.
Update, mivel ezt a bejegyzést már nyáron elkezdtem írni. Mostanában már szinte csak értelmes szavakat/mondatokat "olvas" a mesekönyvből, bár nem feltétlen úgy, hogy a mesében történik. Íme, egy múlt heti kedvenc:
29 hó, Ariel mesekönyv lapozgatás közben, az alábbi kép kommentje:
- Ez itt egy villa. - mondta Hablaty, és elment virslit enni.
