Az első év számokban

Mivel önmagamat meghazudtolni nem tudom, az elmúlt év sem telt el excel nélkül. Egyszerűen hiányziiiiiik! Ez most gáz?
Szóval jegyzeteltem, táblázatot alkottam, majd pedig grafikont.
Így alakult Maja első évének tudományos alapokon nyugvó táplálkozása és az alvása:

Visszavonhatatlanul göndörödik

Lizi beteg

Nem gondoltam volna, hogy a közel 30 fokos perzselő napsütésben van akár egyetlen vírus is, amely élet- és támadóképes. Pedig mégis! Lizi benyalt néhányat közülük, amik nem kicsit lenyomták őt. Az én mindig (még betegen is) aktív és rosszalkodásra képes nagyobbikom 1 napja fekszik az ágyban 39 fok közeli lázzal. Erőtlenül, kedvtelenül. Még a kedvenc filmjeit sem nézte, csak bágyadtan bámulta a szemközti falat.
Bezzeg a kis frincifranci rögtön megérezte, hogy Lizivel vmi nem OK. Odakérte magát a nővére mellé, és nyüsszögő hanggal több ponton is odabújt hozzá. Mikor látta, hogy Lizit ez maximálisan meghatotta és (majdnem sírva) ölelte, csókolta az ő "kis cukiságát", taktikát váltott. Amint észlelte, hogy Lizivel minden OK, rögtön genyó üzemmódba kapcsolt. Felállt és semmire és senkire nem való tekintettel (simán rátaposott a nagybeteg végtagjaira/fejére) odaküzdötte magát az ágy fejrészénél található villanykapcsolóhoz és izgatott sikítás keretében megkezdte annak fel- és lekapcsolgatását. A sikeres mozdulatot erőteljes hátrahuppanás követte, amit nem volt rest a beget nővére fejére/nyakára/mellkasára/kezére tenni. Az persze rögtön elkezdett nyafogni, hogy Maaaaajaaaaaa (utánozhatatlan elnyújtott vonyítással), mire a kicsi még nagyobb elánnal folytatta az iménti mutatványt. Az egyik sírt, a másik kacagott, végül én vetettem véget a betegkínzásnak. Persze aznap még többször megpróbált felmászni az ágyra, hogy újra elkezdje a cukkolást, de szerencsére a 72 centije nem elég az ágyra történő felkapaszkodásra.

Nem alszunk csapó 825.

Nem is értem miért lepődöm még meg ezen. Volt egyszer egy éjjel jóalvó gyermekem, aki másfél hónapos kora óta stabilan átaludta az éjszakát - talán igaz sem volt - és most van egy másik, akinek esze ágában sincs hasonlót tenni. Kb. 11 hónapos lehetett, mikor átfutott egy kósza gondolat a fejemben, hogy lassan akár már pihenhetnénk nyugodtan egy teljes éjszakán át is. Merthogy mégiscsak milyen nagy már - 11 hónapos - és igazán kibírhatná éjjeli kaja nélkül. Biztos meghallotta a gondolataimat és "csakazértis" fricskát mutatott az én csöppöm: nemhogy nyugiban hagyott volna minket éjjel, de egyre hosszabb műsort produkált. Majd kb. 2,5 hete eljutottunk oda, hogy minden éjjel 2-kor ébred, eszik, szépen bekuckózza magát az ágyába, majd 5 perc csönd után elkezdi az "anyavegyélkiinnendeazonnal" sírást. Kb. 10 mp alatt éri el az egész ház számára is kristálytisztán hallható hangerőt, így esély sincs arra, hogy megvárjuk, míg az ágyában újra a párnácskájára hajta kis buksiját és álomba merül. Felveri az egész családot, de persze rögtön megnyugszik, amint közénk kerül. Ekkor kezdődik a karattyolós móka. Kb. fél óra után elálmosodik, ilyenkor galád módon átviszem az ágyába, ahol látszólag megnyugszik és elalszik. 5 perc múlva újra indul a műsor elölről, Majci áthoz közénk, visszavisz, aludni próbál, újra visítás, áthoz közénk stb. Kb. hajnali 4-fél 5-kor szoktuk megunni, ilyenkor indul a családi költözés: Férj megy LIzi mellé az alsó ágyra, Majci pedig - határozott elveimmel ellentétben - mellettem marad. Ilyenkor még fél-egy óra kell, mire hajlandó lenyugodni és elaludni a kisasszony. Én ezt megvárva, utána még fél óráig fülelek, hogy tényleg vége-e a műsornak és olyan fél 6 körül már készen is állok a pihentető alvásra.
Valószínű a felső kettesek tehetnek az egész történésről, ami persze kicsit sem mentség a hetek óta tartó napközbeni hullafáradtságunkra.
Mit is írjak? Lesz ez még így se!

1. SZÜLINAP

Így, nagybetűkkel. Közhely, de tényleg elröpült ez az év. Tele sok-sok szép, megható, soha vissza nem térő és megismételhetetlen pillanattal, és persze néha nehéz órákkal is, amikor az ember úgy érzi, hogy hiába a többéves tapasztalat, itt megáll a tudomány. Mert - bár némileg számítottam rá, de élőben mégis meglepett, hogy - tényleg mennyire más tud lenni két aprócska kisember, akihez ugyanaz a szülőpáros tartozik. És ugye, ami működik az egyiknél, baromira kudarcot vall a másiknál. Többször közel voltam ahhoz, hogy feladjam, első gyermekem 4,5 éve alatt kialakított - és megrendíthetetlennek tartott - elveimet. Ráadásul tudomásul kell vennem, hogy ez még az elkövetkező években is bőven benne van a pakliban.

Egyéves jelentés:
 
Súly: 7600 gramm
Hosszúság: 72 cm
Mozgás: az élete a mozgás. Egész nap járkál/szalad föl s alá, hurcol ezt-azt, közben pakol-rámol. Igazi kis tornádó. Pokoli nagy a mozgásigénye, és nagyon jól bírja, mert 1x alszik napközben - jó esetben 2 órát.
Hang: továbbra is folyamatosan karattyol, igencsak erőteljesen jelzi a maga nyelvén, ha valamit szeretne/nem szeretne. Első felismerhető, egyértelműen arra az ugató négylábúra vonatkozó szókezdeménye: khuuuuhhh. Bármilyen távolságból megismeri az ebet, sőt, látnia sem kell, elég ha a távolból kutyaugatást hall, már jelzi, hogy milyen állatról is van szó.
Evés: továbbra sem a kedvenc időtöltése - meg is látszik a kis pehely-súlyán. Az "emberkaja" viszont ellenállhatatlan számára, így egyre több "igazétel" falatka kerül a szájába.
Hangulat: néha már lemászik rólam, és egyre inkább megfigyelhető a nyitása rajtunk és a két nagymamáján kívül további barátságos emberek (lásd a család férfi tagjai, és a szomszédok) felé. És hát visszavonhatatlanul kezd kibontakozni az énje: egy igazi kis mókamester lett 1 éves korára. Könnyedén megszerzi vadidegenek figyelmét és mindenféle jófejkedéssel meg is tartja. Bárhol van, addig kekeckedik az emberekkel, amíg ők el nem kezdenek áradozni róla. Mert hogy van mit: gyönyörű, elbűvölő, tündéri, bájos, vidám, vicces, szórakoztató (éljen a kicsit sem elfogult anyuka)
Tudományok: elérkeztünk az ujjal mutogatás korszakába (imááááádom). Könyörtelenül rábök mindenre, amit szeretne v. amivel baja van. Megtanulta a NEM kifejezést is. Gyakorlatilag olyan erővel forgatja jobbra-balra a buksiját, hogy én már a látványától is elszédülök. És hol használja Kisdrágám leggyakrabban eme új tudományát? Naná, hogy evés közben. És ilyenkor nincs az az Isten, hogy még egy negyed kanálnyi ételt beleküzdjek.

Képes beszámoló a hét végén megtartott családi ünneplésről:

 

 

 

 

 

Persze ő sem maradt ajándék nélkül

itt percre pontosan 1 éves :-)

 

 

NEM képes beszámoló

Ígértem, hogy amint letudom a második sorozat böködést, jelentkezem az eredményekkel. Eredeti terveim szerint előtte/utána képeket is raktam volna (kivételesen talán felvállaltam volna egy halvány, elkenődött "előtte" képet is), amit látva az ember hűűűű hang kíséretében elkerekíti a száját/szemét. Ez gyakorlatilag meg is valósulhatna, de sajnos nem az eredetileg tervezett különbség, hanem a nyers valóság miatt.
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az elmúlt 3 hónapban véghezvitt nem kevés sport és annál is több kajáról való lemondás (néha fájdalmas kefírnapos koplalás) és a bökdösésbe beleölt nem kevés (le sem írom mennyi) forintnak semmi nagyon csekély eredménye lett: kb. -3,5 kg. (Az elvárt fogyás sport nélkül 10-14 kg lett volna.) Ez is az első másfél hónapban ment le, az utolsó 6 hétben gyakorlatilag stagnált a súlyom, néha még híztam is.  Őszintén szólva nem erre számítottam és nagyon-nagyon csalódott vagyok. Első felindulásból már nyúltam is a nutellás bödön felé, de aztán úgy döntöttem, hogy megrázom magam és megpróbálom a pozitív oldaláról nézni a dolgokat. Erről listát is írtam:
1. Rászoktam a rendszeres sportra. Bár sok hatása nem volt (na jó, néhány aprócska centi itt-ott), de mégiscsak teszek az egészségemért. A kondim kifejezetten javult. Most már ott tartok, hogy kifejezetten igénylek heti 3-4 óra brutális kifáradást.
2. Azért a pár centi is némi vígaszt nyújt. Optikailag biztosan többnek tűnik, mert már mások is megjegyezték, hogy fogytam.
3. Eldöntöttem, hogy nincs tovább. Végére járok magamnak. Mármint a testem egészséges (?) működésének. Az elért "eredmény" egyszerűen túlmegy a normálisság határain. Ha gond van, derüljön ki mielőbb. Ennek köszönhetően már meg is van az időpontom egy teljes körű vérvizsgálatra. Bár az eredmény még eltart egy darabig, de már elindultam az úton.
Most ismét pozitív vagyok, a sport pedig továbbra is megy ezerrel :-)

Bárcsak végre vége lenne!

Az élet szép és végre SÜT A NAP. Csak mi valahogy az árnyékos oldalán vagyunk. Túl régóta, az egész család, és sajnos rövid távon esély sincs a helyzet megváltozására...

Ideje a következő fokozatra kapcsolni

Mióta pár hete végérvényesen (kopp-kopp) meggyógyultunk a hónapokig tartó dögkórból, sikerül teljesítenem a heti 3x1 óra sportot. Előtte átlagban 2x1 óra jött össze, az is sokszor félig betegen. Most úgy döntöttem, hogy ideje még egyet továbblépni, és emeljük a tétet heti 4x1 órára. Nem mondom, hogy egyszerű lesz "főnemalvócsakanyánlógó" kisasszonnyal, de ez a következő célkitűzés. Történt ugyanis, hogy - nem meglepő módon - a hónapok óta tartó diéta + sport nem hozza az elvárt változásokat. Hogy pontosan mi a helyzet, azt a 2. széria jövő keddi lefutását követő mérlegelés fogja szemléltetni. 
Lehet, hogy megint csak úgy tudok eredményes lenni, mint 3 éve? Heti 8-10 óra sport + diéta hónapokon keresztül. Bár ezt a tempót csak egy olyan speciális helyzetben sikerült teljesítenem, amibe SOHA többet nem szeretnék kerülni...

Buli vaaaan!

Tegnap este lánykáim úgy döntöttek, hogy pizsiparty-t tartanak.
Történt ugyanis, hogy Majci jó szokásával ellentétben - miszerint az egyetlen tutibiztos, problémamentes altatása az esti - úgy döntött, hogy mégsem alszik. Kétszeri visszasimogatás után végképp feladta alvási szándékát, így aztán ki kellett hozni a nappaliba. Negyed 9 lévén Lizi még a nappaliban ejtőzött, amit Maja meglátva véget nem érő kacagásba kezdett. Kipattant a szeme és elkezdtek együtt bohóckodni. Teljesen reménytelen volt bármelyik gyermek altatása, hiszen Maját addig lehetetlenség volt lenyugtatni, míg Lizit látta, ő pedig azzal érvelt, hogy Majci a kisebb, tehát neki kell előbb lefeküdnie. Több mint egy órán keresztül vívtuk a harcot Lizivel, mire megértette, hogy mégis ő megy először az ágyba. Fél 10-kor nagy nehezen bekuckózta magát és megpróbált elaludni. De ekkor jött a fő kiskópé: Majci izgatottan osont ki a nappali ajtó résén és szaladt hátra Lizi szobájába, ahol is hangos kacajjal jelezte, hogy nehogy már aludni akarjon, mert buli van. Innentől megindult a további harc Majci lecsillapítására, de még a zárt ajtó sem hatott - azon hangosan kiabálva elkezdett dörömbölni, hogy ne merjük elrontani a szórakozását.
Sajnos a fenti eseményeket gyönyörűen bemutató 103 Mb-os video feltöltése kudarcba fulladt, így képpel  tudom illusztrálni a jó hangulatot.


 

És a slusszpoén az volt, hogy biztos voltam abban, hogy Majci ezek után reggel 7-ig mozdulatlanul aludni fog, ennek ellenére fél 5-kor ébredt és 6-ig újra "bulit" rendezett a számunkra... Háááát, fogalmazzunk úgy, hogy ma sem vagyok friss...

Húsvét 2013.

Mióta legalább egy gyermekkel rendelkezünk, azóta újra az izgalmakról szól a húsvét. Hogyan, s mikor látogat el hozzánk az a "nyúl", akinek Lizi egyre korábban történő ébredései miatt egyre korábban kell felhúznia az ébresztőóráját, hogy mindent rendben elrejtsen a kertben. Ünnepnap ide, ünnepnap oda, idestova a 6. éve nem a "nagyot alszunk" kategória a húsvét hétfő.
Idén azonban változott a menetrend, a tojások kertben történő elhelyezését legalább 3 tényező akadályozta, amik mind a frenetikus idei tavasznak köszönhetőek:
1) mivel idén még nem sokat időzött a hőmérő a + tartományban, a sövény még rügyek formájában sem zöldell, így nincs értelme a totálisan átlátható barna gallyacskák közé "rejteni" bármit
2) a lehulló majd elolvadó hónak köszönhetően bokáig lehet süllyedni a sárban. Hoppá, mégiscsak van hová dugdosni a tojásokat????
3) nem, nem, az ömlő eső végleg betett a kora reggeli kertben való kóricálásnak

Így aztán nyulunk a nappali zegzugait választotta. Mivel a minimális csoki és az ajándékok (apróságok) is kis méretűek voltak, nem volt nehéz dolga.
Lizi kelt elsőnek, akinek negyed órát kellett várnia a húga ébredéséig, majd kézenfogva besétáltak a nappaliba. Lizi teljes izgalommal kutakodott a különböző résekben, akit Majci a szokásos "kiskutya" üzemmódban követett, és hangos kacagással nyugtázta egy-egy újabb csomagocska előbukkanását.
Most pedig következzen a képes beszámoló: