Oszlopból csirkecomb

Tisztázzuk a legelején: ez egy fogyókúrás/sportos bejegyzés lesz. Ígérem, a végére arra is fény derül, hogy miért ezt a címet adtam neki.
Nos, mint már írtam pár hónapja, helyszínt váltottam, hogy tartsam a fogadalmamat, miszerint hetente minimum 3x csoportosan szervezett formában próbálom rávenni a zsírsejtjeimet, hogy legyenek kedvesek távozni a testemből. Azóta eltelt 4 hónap, így ideje számot vetnem.
Pirospont jár nekem azért, mert átlagban 3,77 db edzés jött ki 1 hétre, ami egész jó. Betegség ide, szabi oda, nem húztam ki magam a mozgás alól.
És akkor kb. itt vége is a pozitív dolgoknak...
Kilóim száma továbbra sem akar csökkenni, még az elején lement egy kevés (2-3 kg), de július eleje óta (!) változatlan a helyzet. Hiába diétázom, hiába sportolok, nem változik a súlyom, max. +/- fél kiló. Ok, nem mondom, hogy nem csúszott le egész nyáron egyetlen fagyi ill. lángos sem, de tényleg ritkán bűnöztem, és azt hittem, hogy ennyi a fegyelmezett diéta mellett belefér. Jó, tudom hol kell hinni...
Ami viszont meglepő, hogy centiben sem mérhető túl nagy változás - területenként 1-2 cm - amit marhára nem értek. A sok kardiónak és súlyzós edzésnek köszönhetően már rég nem itt kellene tartanom. Mondjuk egy biztos: akárkivel találkozom, mindenki hüledezve kérdezi, hogy hány kilót fogytam. Semmit, mégis baromira átalakultam. Olyan izmok kezdenek érezhetővé és LÁTHATÓVÁ válni, amikről eddig nem is reménykedtem. A pörgős zumbától kezd kialakulni a vádlim, a több ezernyi kitöréstől/guggolástól formálódik a hátsóm és és a combom, a súlyzózástól pedig (felülről nézve) már kezd látszani a tricepszem :-) A múltkor beálltam a tükör elé és meglepően konstatáltam, hogy az oszlop lábam kezd csirkecomb formátumot ölteni - értsd: kezd láthatóvá válni a bokám és a térdem. Igaz egyenlőre egy jó nagy - ámbátor igencsak kemény - csirkecombról beszélhetünk. Alakulok, de a lényeg mégsem változik, ami elég elkeserítő. Már arra is gondoltam, hogy azért nem csökken a súlyom, mert izom lett helyette... No, de az sem lehet több 1-2 kilónál...
Mindenesetre bátor lépésre szántam el magam tegnap: havi korlátlan bérletet vettem, ami azt jelenti, hogy ha nem akarok anyagilag rosszul járni, akkor hetente minimum 4x el kell mennem. Ezen a héten 5 edzés kipipálva :-)

16. hónap

Szokásomtól eltérően nem fogok 16. hónapos státuszt csinálni. Egyrészt, mert nem rendelkezem pontos paraméterekkel, másrészt pedig mert nem történt semmi eget rengető dolog az elmúlt hónapban. A 15 hónapos oltást pár napos nyüglődéssel átvészeltük, Majca 2 fogat növesztett és elhangoztt az első tőmondat (Egyébként ezt azóta sem produkálja. Lehet, hogy azért mert nem tudok neki egyetlen munka közbeni traktort sem felmutatni...).
Hoppá, mégsem! Történt ugyanis egy "első" dolog: megjelent Maján az első anyajegy, a mellkasa bal részén. Beállt ő is a sorba. Sajnos nem jegyzeteltem, hogy Lizinél mikor kezdődött a pöttyösödés, de mára egész szép mennyiséggel rendelkezik. Volt honnan örökölni...
Egyébként meg én is megvilágosodtam az elmúlt pár hétben. Fény derült Majci időnként oly kellemetlen szokásának - ismerőseink férfitagjait "leapázza", akik persze zavartan magyarázkodásba kezdenek - valódi jelentésére. Szóval van az "apa", ami APA, a szent és sérthetetlen, aki manapság igen gyakran a dobogó legfelső fokán áll Majcinál; és van az "apoa" - ami egyébként gyakran sima apának hangzik - ez pedig az "odaakarokhozzádmenni/vegyélfölazöledbederögtön" jelentéstartalommal bír :-)

Nem hasonlítunk össze, de mégis :-) Lizi ebben a korában ugyanennyi foggal rendelkezett, kb. másfél kilóval többet nyomott, verhetetlen beszélőkéje volt, de kézügyességben igencsak alulmaradt...

Ráfordítottam vagy másfél órát és pótoltam a hiányosságaimat, így elkészült a végleges grafikon Maja evését/alvását illetően. Most már érthető, hogy miért aggódom én annyira? Evésmennyisége az egy évvel ezelőtti szinten van. (Na jó, az tejci volt, a mostani meg "emberkaja")

Szabotázs!!!

Tegnap este a világ legnagyobb szabotázsának voltam részese. Elkövetője Férj, és két segítője: Lizi és Maja (na jó, ő csak szimplán jelen volt a kritikus eseménynél). És az egész egy jóindulatú gesztusnak volt álcázva!!!!
Történt ugyanis, hogy az egész napos példás étkezésemet egy brutál zumbával szándékoztam az este folyamán megkoronázni, 5 után viszont leszakadt az ég. Férj fél 6-kor hazaért és felajánlotta, hogy elvisz és jön értem, közben meg tesz egy kitérőt a két kis poronttyal.
Egyébként magam sem gondoltam volna, hogy magáért a taxiszolgáltatásért iszonyatosan hálás leszek - a közeli főúton 15-20 centi mélységű özönvíz hömpölygött, pont gyök kettővel tudtunk haladni.
Az órán beleadtam apait-anyait, amit a bedurrant vádlimon és vörös fejemen túl a rajtam lévő 2 réteg trikóból kifacsarható vízmennyiség is bizonyított, így boldogan slattyogtam a kocsi felé, ahol beszállás után azonnal tudtam, hogy itt a vég. A testem erősen tiltakozott, de az agyamat már végérvényesen átmosta a tömény tigriskenyér illat. Mert a Tesco-ban volt a kedves család. Ahova nem járunk. És miért nem? Hát a tigriskenyér miatt. Mert mindannyian gyarlók vagyunk, és az illatától rögtön megbolondulunk.
Inkább nem árulom el, hogy mennyi maradt a fél kiló friss ropogós tigriskenyérből...

Befejeztem

No, nem a blog írását, hanem másodszülöttem napi rutinjának jegyzetelését.
Nagyon nehezen ment, még ma is többször ingerenciát éreztem arra, hogy a kiszedett ebédjét a mérlegre helyezzem evés előtt, és elalvás után rögtön az órára pillantottam, majd a kis füzetemet kerestem. Állandó hiányérzetem van, de éppen itt az ideje, hogy beszüntessem eme tevékenységemet. Már így is 1 hónappal tovább írtam minden evést-alvást-kakilást mint anno Lizinél. Biztos azért, mert aggasztóan keveset evett a kis "nyolckilósom".
Ha sikerül gépre vinnem az utolsó 3 hónapot (ennyi az elmaradásom), akkor hozok egy végső grafikont.
Minek tagadjam, excel elvonási tüneteim vannak :-)

Ezt nem hiszem el...

...hogy kereken 20 év után lehetőségem lett volna eljutni oda, ahol a középiskola első évét töltöttem (hoppá, most aztán végérvényesen felfedtem a koromat azok előtt, akik ezt még nem tudták), erre az eső mindent elmosott. Fesztivált ugrálóvárastul, alkotósátrastul, Alma koncertestül...
Akkoriban GyÜC (Gyermek Üdülő Centrum) néven futott, most éppen Új Nemzedék Központ, lánykori nevén pedig Úttörőváros. Istenem, az egy év alatt mennyi buli és egyéb esemény részesei voltunk! Remek közösség alakult ki, köszönhetően annak, hogy az egész osztály kollégiumban lakott. Miénk volt az egész GyÜC az összes tenisz/foci/kézi/kosár pályájával, stadionjával, éttermével, téli-nyári épületeivel és óriási területével.
Pedig szívesen megkerestem volna a bokrot, ahova éjjel 11-kor ledobtuk a ruháinkat, majd pizsamában kilógtunk, és lementünk a parton lévő igen színvonalas szórakoztató egységbe - mindezt persze szigorúan azután, hogy 2 üveg borral gondoskodtunk az éjjeli gondozónőnk tuti elfoglaltságáról.
Micsoda szép idők voltak! :-)

For Panda

Panda, ez a bejegyzés csak a Tiéd.
Itt szeretném tudatni Veled, hogy akaratod és tudtod nélkül fenekestül felforgattad kis családunk életét :-)
Történt egyik nap, hogy az arckönyvön (melyen most már én is rendszeresen megfordulok) jött egy kedves bejegyzés, miszerint megcsináltál egy szintet egy bizonyos játékban. Rögtön kíváncsi lettem, mert amennyire virtuálisan megismertelek az elmúlt közel 2 év alatt, éreztem, hogy ez nem egy "lőjjünkszéjjelmindentgyorsan" típusú játék lesz. Letöltöttem - gondolván arra, hogy a soknapos ünnep alatt biztosan lesz időm játszani vele. Hát, ne tudd meg, mi történt! Verekedni kellett a telefonomért, mert mindenki rákattant a cukorkaroppantósra. Lizi a könnyebb pályákra, Férj meg ment előre, ameddig csak bírt. Néha pedig én is hozzájutottam a saját készülékemhez.
Megvan az új kedvencünk. Köszönjük!!!!
A családi békén meg majd dolgozunk :-)

Meleg dokumentálva

Jelentem, a tornát túléltem, sőt még jól is esett :-)

Most pedig következzen két kép az utókornak. Azt hiszem az idei nyár (egyik) legmelegebb délutánját tudhatjuk magunkénak. Ennyit mutattak a hőmérők:

Kinti (természetesen szigorúan árnyékban):

Benti (ez is árnyékban :-)):

Fogjuk még ezt visszasírni...

Számomra egyébként azóta sem volt olyan brutál nyár, mint a 2007-es. Azon túl, hogy akkor álltak be a 41-42 fokos rekordok, és emlékeim szerint 2 hétig folyamatosan 35 fok fölött volt a nappali hőmérséklet (éjjel 10-kor még 31 fokot mutatott a hőmérőnk), mindezt 8-9 hónapos terhesen csináltam végig. Emlékszem, hogy a lábam már mindenre hasonlított, csak emberi végtagra nem és a nap nagy részét a kádban hűsöléssel töltöttem. Mit meg nem tehet az ember első terhessége alkalmával???? :-)

In memoriam "terhesláb":

 

34 hetes terhesen ------- alapállapotban

 

 

 

 

 

 

 

Dögmelegvaaan!

10 millió honfitársunkhoz hasonlóan minket is nagyon megvisel a tartós kánikula. Éjjel fetreng mindenki, Lizi még sírva is fakadt, hogy nem bírja tovabb, Majcinál stabilan 31 fok van. A nappaliban is sikerült elérni a 30 fokot - amiben én is ludas vagyok, hiszen tegnap 3 órán keresztül főztem...
Amiatt viszont nagyon büszke vagyok magamra, hogy tegnap bevállaltam a sportot. Még el sem kezdődött az óra, de én már úgy néztem ki, mint akit slaggal locsolnak. Gyorsan be is jelentkezem holnap délelőttre, mielőtt meggondolom magam. Ha ezek után lesz még bejegyzés, akkor túléltem a tornát...

A friss falusi levegő...

...Majci étvágyát nem, beszédkedvét viszont meghozta. Elhangzott az első 2 szavas tőmondata, ami a helyszínen megállás nélkül cikázó traktoroknak köszönhetően nem is lehetett volna más, mint a "kakkó eeeement".

Hogyan legyünk a környék kedvenc szomszédai?

1. Beköltözésünk után ne köszönjünk senkinek, akivel a házban vagy a kertben találkozunk.

2. Nem köszönésünket egészítsük ki flegma, lenéző arckifejezéssel, amivel minden szembejövőt megajándékozunk.

3. Miután az első beköltözők (kb. az itt lakók 80 %-a) után évekkel később költöztünk, viselkedjünk úgy, mintha mi lennénk a szemétdomb királyai, akiknek mindenféle előjog jár. Hangosan szidjuk a családot, akitől a lakást megvettük, végül is a „régi” lakók közül páran akár baráti viszonyt is ápolhattak/ápolhatnak velük.

 

4. Vesszünk össze az összes közvetlen szomszéddal mindenféle mondvacsinált ok miatt, minimum havonta zaklassuk valamelyiküket szörnyű kihágások miatt – kb. hangosan vett levegőt.

 

5. Csesszünk ki jól minimum 50 családdal úgy, hogy hajnali 7:10 perckor légkalapáccsal veretjük szét az erkélyünket. Bár a társasház szabályzata szerint ezt nem lehet, vegyünk tudomásul, hogy az SZMSZ ránk nem vonatkozik, de mi egy későn beindított mosógép miatt simán rendezhetünk balhét.

 

Az eset jól sikerült, durva fejszámolás után arra jutottam, hogy kedves lakótársunk kb. 40 (1 hét-pár év) közötti gyereket + a szülőket vert fel álmából (mínusz a nyaralók). Volt mérgelődés és k…a anyázás is. Persze az illető a kedves feleségét + kislányát elköltöztette otthonról, nehogy már ne tudjanak aludni. A munka pontosan másfél órát vett igénybe, amit szerintem simán meg lehetett volna csinálni egy későbbi kezdéssel is. Szerencsére nem tartozunk a közvetlen szomszédok közé, de még így is jutott a „jóból”. Egy biztos: meglévő „rajongótáboruk” tovább nőtt.