Hogyan legyünk a környék kedvenc szomszédai?

1. Beköltözésünk után ne köszönjünk senkinek, akivel a házban vagy a kertben találkozunk.

2. Nem köszönésünket egészítsük ki flegma, lenéző arckifejezéssel, amivel minden szembejövőt megajándékozunk.

3. Miután az első beköltözők (kb. az itt lakók 80 %-a) után évekkel később költöztünk, viselkedjünk úgy, mintha mi lennénk a szemétdomb királyai, akiknek mindenféle előjog jár. Hangosan szidjuk a családot, akitől a lakást megvettük, végül is a „régi” lakók közül páran akár baráti viszonyt is ápolhattak/ápolhatnak velük.

 

4. Vesszünk össze az összes közvetlen szomszéddal mindenféle mondvacsinált ok miatt, minimum havonta zaklassuk valamelyiküket szörnyű kihágások miatt – kb. hangosan vett levegőt.

 

5. Csesszünk ki jól minimum 50 családdal úgy, hogy hajnali 7:10 perckor légkalapáccsal veretjük szét az erkélyünket. Bár a társasház szabályzata szerint ezt nem lehet, vegyünk tudomásul, hogy az SZMSZ ránk nem vonatkozik, de mi egy későn beindított mosógép miatt simán rendezhetünk balhét.

 

Az eset jól sikerült, durva fejszámolás után arra jutottam, hogy kedves lakótársunk kb. 40 (1 hét-pár év) közötti gyereket + a szülőket vert fel álmából (mínusz a nyaralók). Volt mérgelődés és k…a anyázás is. Persze az illető a kedves feleségét + kislányát elköltöztette otthonról, nehogy már ne tudjanak aludni. A munka pontosan másfél órát vett igénybe, amit szerintem simán meg lehetett volna csinálni egy későbbi kezdéssel is. Szerencsére nem tartozunk a közvetlen szomszédok közé, de még így is jutott a „jóból”. Egy biztos: meglévő „rajongótáboruk” tovább nőtt.