Eldördült a startpisztoly

Minden úgy történt, ahogy számítottam rá, vagyis teljesen váratlan helyről jött a lehetőség, villámgyors lefolyással, és totálisan más, mint amit kerestem. Ennek ellenére teljesen fel vagyok villanyozódva, az események magukkal sodortak. Sorsszerűség van benne. Alapvetően már bő 3 éve megfogalmazódott bennem, hogy tennék egy nagy kanyart a karrieremben. Tessék, most itt a lehetőség, megkaptam. Egyrészt furcsa elengedni azt, ami eddig a szívem csücske volt (és látni, hogy ezt más csinálja), másrészt csupa izgalom egy teljesen új terület felfedezése. Márpedig itt van mit felfedezni. És nekem most ezt kell megtanulnom, ezáltal tudok fejlődni. Új környezet, új munkastílus, új munkakör. Úgy érzem, hogy elsősorban az élettapasztalatom és a személyiségem fog segíteni abban, hogy helyt álljak, az eddigi karrieremben szerszett tapasztalat csak másodlagos. Hogy pontosan mibe is vágtam bele? Mit is fogok csinálni? Még én is csak a körvonalakat látom. Minden az elkövetkező 1-2 hónapban fog kialakulni, hiszen az egész most indult szinte a nulláról. A projekt izgalma és a két vezető személyisége győzött meg, hogy itt a helyem. Meg a jó tanács, amit útravalóul kaptam: kis túlzással bármit elvállalhatok, nem fogom megbánni, és rengeteg lehetőségem lesz. Hát alapjában véve, ezért bólintottam rá. Nézzük, mi sül ki belőle :-)

Maja státusz 2015.02.09.

Igencsak időszerű kisebbikem jellemzése, hisz mióta életmód bloggá alakultam, alig szentelek figyelmet a gyermekeimről való beszámolókra. Pedig eredetileg ez volt a célja az egész írásnak. Persze menet közben átrendeződnek a dolgok, ideiglenesen mások kapnak prioritást. De az alap változatlan, így most visszatérhetek Majci aktuális jellemzésére.
Gyönyörű, okos, ügyes, energikus, művésznő, nagyon apás és még mindig pelenkás. Leginkább így tudnám egy mondatba sűríteni a lényeget. És akkor most jöjjenek a részletek.
1) Gyönyörű. Hát igen, mégis mit mondhat egy anya a gyermekéről? Hogy a legszebb. Neki. Ettől függetlenül rengeteg visszajelzést kapunk barátoktól, ismerősöktől, ismeretlenektől ugyanilyen véleménnyel. Férj mániája a magazin borító (még az is lehet, hogy alakul valami, mert felfigyeltek Maja szépségére), én nem erőltetem annyira. Lizi miatt sem. Tudom, hogy nehezen értené meg, hogy ha Maja szerepelhet, akkor ő miért nem. Mert ő is gyönyörű. Persze teljesen máshogy.
2) Okos, ügyes. Máshogy mint Lizi. Már most látszik, hogy a betűkhöz nem vonzódik úgy, mint anno Lizi, de cserébe rengeteget alkot. Apró dolgokat pakol-rámol, rajzol (hihetetlen, de gyönyörűen tartja a ceruzát a korához képest), molyol mindenféle dologgal. A helyzeteket megérti (hogy hajlandó-e rájuk a megfelelő módon reagálni, az már egy más kérdés), logikusan tudja, hogy mi következik, szabálykövető, a bölcsiben teljesen panaszmentes. Mindig mindent csinál, úgy ahogy kell. (Itthon persze más a helyzet, ha-ha-ha...) Továbbra is iszonyatosan mozgékony, mindig mindenhova felmászik, egyensúlyozik, felugrik-leugrik. Alig 11 kg a súlya, de masszív izom a csajszi. Olyan mozdulatokra képes, hogy csak lesek. Tavaly nyáron a csúszdánál rendszeresen feltartotta a sort, mert minden lecsúszás előtt húzódzkodás-sorozatot csinált. 
3) Energikus. Lizi után róla is elmondható, hogy duracell-elemmel a fenekében született. Soha nem áll meg, az alvásigénye kriminális, pár hónapja ő is végleg leszokott a délutáni alvásról. A bölcsiben is nagyon nehezen alszik el, hétvégén meg végképp pörög. Ugyanúgy mint anno Lizi, ő sem akar lemaradni a családi programokról, ezért a hétvégén extra keveset alszik. Ez péntek éjszaka max. 8 órát jelent, szombat délután általában 0-t, éjszaka 8 órát. Vasárnap délutánra persze kipurcan, általában akkor alszik be, mikor Lizivel aerobik-on vagyunk (16:30-17:30), aminek az a következménye, hogy vasárnap este nem tudjuk 10 előtt lerakni. Meg úgy egyébként hétköznap este sem nagyon, a délutáni bölcsis alvásnak köszönhetően. 
Egyszer egy következő életemben igényelhetnék egy olyan csemetét, akivel néha-néha előfordul, hogy megpihen egy fél órára? Vagy mondjuk alszik délután rendesen 6 éves koráig?
4) Művésznő. Ő is, akárcsak Lizi. Szegény Lizi rosszul is viseli a megosztott figyelmet. (Talán ez a legnagyobb problémája, ami miatt a folyamatos balhéi vannak.) De ez a kis apró törpe mindenhol kibulizza, hogy rá figyeljenek. A szomszédok kedvence, a bölcsiben mindenki névről ismeri (még a konyháról is), idegenek figyelmét irányítja magára percek alatt. Imád táncolni és énekelni, amit legutóbb egy hétvégi éttermi ebéd keretében is bemutatott. Történt ugyanis, hogy Lizi félévi bizijét (no meg persze az én új munkámat) megünneplendő, elmentünk az új kedvenc törzshelyünkre ebédelni. Hétvégén az étterem igazi gyerekbarát hellyé alakul, a kerítéssel körbevett gyerekkuckóban óvónő segédletével tobzódnak a gyerekek, így a kedves szülőknek is lehetőségük nyílik az étel nyugodt elfogyasztására. Na már most, a gyerekkuckó egy színpadon van, egy hatalmas zongora mellett (mert esténként teljesen más célközönségre fókuszál a létesítmény). A helyszínt Maja pont 2 perc alatt fel is mérte, így nem sokkal az érkezése után elindult a produkció. Az egyetlen, ami most mindenhol megy: a jégvarázs fő betétdalának előadása (mind a kb. 8 versszakkal, amit Majcival ellentétben nekem még mindig nem sikerült elsajátítanom, hiába néztem meg kb. 50x a filmet az elmúlt 1 hónapban), a főszereplő minden egyes kar-láb-arc mozdulatával, és a színpadi mozgás teljes bemutatásával. Mondhatnom sem kell, a fél étterem rácuppant a produkcióra, ami Maját persze egy még kifejezőbb produkcióra ösztönözte. 
5) Nagyon apás. A folyamat visszafordíthatatlan. Nagyjából tavaly bölcsikezdésre vezethető vissza, akkor lettem végérvényesen lecserélve. Örülök neki, hogy ilyen szimbiózisban élnek együtt, de időnként nagyon rosszul esik a kemény fizikai visszautasítás Maja részéről, illetve az óriási különbség, amit kettőnk között tesz. Este 6 után (mikor kezd fáradni) én például már hozzá sem nyúlhatok, minden rutin feladatot az apja végez, az ágyba csak és kizárólag ő kísérheti, én még puszit sem adhatok neki. Bezzeg a "kérek inni", "éhes vagyok" és társai nekem jutnak. Ez van, el kell fogadnom. 
6) Pelenkás. Még mindig. Lizi is későn lett szobatiszta, de Maja ráver. No, annyira agyon nem görcsölöm magam miatta, csak nem értem az egészet. Kb. szeptember óta ráül a kis WC-re a bölcsiben, nem egyszer bele is pisilt, sőt néha még egyéb sikerei is voltak. Időnként itthon is felkéri magát, többször sikerült is neki, mégsem bírja pelus nélkül. Pedig igazi bugyi-fan, imádja a kis kollekcióját, alig várja, hogy napi használatba kerüljenek. Simán bejelenti, hogy mire készül, elbújik, és jön a baleset. Tudja, hogy mi történik, mégsem akar WC-re menni. Szerencsére az idő nem sürget minket, messze még az ovikezdés. Most már inkább azt mondom, hogy tavaszig bírja ki pelussal a fenekén, mert akkor sokkal könnyebb kezelni a balesetes helyzeteket.
7) Beszéd. Egyfolytában tolja, ő is méltó tagja a családunknak. De sokszor elgondolkodom azon, hogy Maja alapvetően úgy beszél, hogy a fejében található szóhalmazból random módon túrja ki a szavakat. Ilyenkor jobb nem belekérdezni, hogy mit szeretne kifejezni, mert a helyzet csak még inkább bonyolódik. A ragozás dettó. Imádja a ragokat. Halmozni. Ebből olyan vicces maszlagok szoktak kibontakozni, hogy hasunkat fogva kacagunk. Pl. mint ma reggel a pirosan világító felkelő nap láttán: "ott a vulkán, és mikor kijött a vulkán, akkor barátom lesz, és szeretem abból, mert nagyon 'anyaros' a vulkánból". Itt heves bólogatás és egyetértés jött, mert esélyünk nem volt kideríteni, hogy eredetileg mi is volt a kommunikáció célja. A másik véglet meg az, amikor kis felnőttként szól hozzánk. Pl. a múltkor vacsi előtt kekszet kért tőlem, egyet kibulizott magának, de aztán megálljt parancsoltam, és nem adtam többet. Erre flegma arccal rám nézett és megkérdezte: "Miért, ki van számolva?" 

Az erő velem van

De még mennyire!
Diéta szempontjából kritikus nap volt a tegnapi nap, 2 okból is. 
1) Hétvége, és ilyenkor mindenki mindenfélét eszik körülöttem, amibe általában simán bele-belenyalakodom én is. 
2) Mamiék meglátogattak. Ez kb. azt jelenti, hogy 20 emberre való kajaadaggal, sütivel, túrórudi- és paula halommal, meg kinderekkel érkeznek. És ez tegnap sem volt másképp: a menü mézes-mustáros oldalas, penne carbonara, tejszínes csirkecomb és egy tepsi almás pite volt a szokásos édesség-csomag mellett.
Dupla bukó, de én király voltam. Eszembe sem jutott csalni. A reggeli sült kolbász + friss péksütemény is hidegen hagyott, akárcsak a teljes tegnapi menü. Annyira elszánt vagyok, mint már hónapok óta nem. És tudom, hogy nagy szerepe van ebben az edzőmnek, hiszen ha magam miatt elgyengülnék, eszembe jut ő, hogy mégsem csaphatom be, és már eszem ágában sincs bűnözni. Egyetlen harapást sem. Ezt meg is mondtam neki, és nagyon büszke rám :-) A másik drasztikus változás nálam, hogy nem állok mérlegre. Ez több mint kihívás, hiszen az elmúlt másfél évben nem volt nap, amikor ezt ne tettem volna meg. Sőt, voltak időszakaim, amikor naponta 10x ráálltam a mérlegre, hogy megnézzem, mennyit változott a súlyom 1-1 étkezés után. Beteges, tudom. Most viszont egész héten nem álltam rá. Ennek ellenére tudom, hogy kevesebbet mutat, mert érzem, hogy horpad befelé a hasam (ez így mondjuk elég viccesen hangzik, mert persze nem horpad, de az óriás pukli, kisebb puklivá ment össze), és már megint érzem a hasizmomat a zsír alatt. A hó végi mérlegelés is úgy zajlott, hogy becsuktam a szemem, Férj meg leolvasta az eredményt. Január elején ugyanis az egész család mérlegelt, és mindenkinek beállítottuk a hó végi célt (kivéve persze a kis etiópot). A jó hír az, hogy mindenkiről mentek le kilók, Lizinél -1,6 kg-t számított az, hogy szigorúan szabályoztam, mit és mennyit ehet (nyilván az iskolai menzával szemben tehetetlen voltam). Nem volt se csoki, se cukor egész hónapban. Büszke vagyok rá!
Most pedig megyek, és felszívom magam holnapra. Sorsdöntő találkozás lesz, és úgy érzem, minden rajtam múlik :-)