Igencsak időszerű kisebbikem jellemzése, hisz mióta életmód bloggá alakultam, alig szentelek figyelmet a gyermekeimről való beszámolókra. Pedig eredetileg ez volt a célja az egész írásnak. Persze menet közben átrendeződnek a dolgok, ideiglenesen mások kapnak prioritást. De az alap változatlan, így most visszatérhetek Majci aktuális jellemzésére.
Gyönyörű, okos, ügyes, energikus, művésznő, nagyon apás és még mindig pelenkás. Leginkább így tudnám egy mondatba sűríteni a lényeget. És akkor most jöjjenek a részletek.
1) Gyönyörű. Hát igen, mégis mit mondhat egy anya a gyermekéről? Hogy a legszebb. Neki. Ettől függetlenül rengeteg visszajelzést kapunk barátoktól, ismerősöktől, ismeretlenektől ugyanilyen véleménnyel. Férj mániája a magazin borító (még az is lehet, hogy alakul valami, mert felfigyeltek Maja szépségére), én nem erőltetem annyira. Lizi miatt sem. Tudom, hogy nehezen értené meg, hogy ha Maja szerepelhet, akkor ő miért nem. Mert ő is gyönyörű. Persze teljesen máshogy.
2) Okos, ügyes. Máshogy mint Lizi. Már most látszik, hogy a betűkhöz nem vonzódik úgy, mint anno Lizi, de cserébe rengeteget alkot. Apró dolgokat pakol-rámol, rajzol (hihetetlen, de gyönyörűen tartja a ceruzát a korához képest), molyol mindenféle dologgal. A helyzeteket megérti (hogy hajlandó-e rájuk a megfelelő módon reagálni, az már egy más kérdés), logikusan tudja, hogy mi következik, szabálykövető, a bölcsiben teljesen panaszmentes. Mindig mindent csinál, úgy ahogy kell. (Itthon persze más a helyzet, ha-ha-ha...) Továbbra is iszonyatosan mozgékony, mindig mindenhova felmászik, egyensúlyozik, felugrik-leugrik. Alig 11 kg a súlya, de masszív izom a csajszi. Olyan mozdulatokra képes, hogy csak lesek. Tavaly nyáron a csúszdánál rendszeresen feltartotta a sort, mert minden lecsúszás előtt húzódzkodás-sorozatot csinált.
3) Energikus. Lizi után róla is elmondható, hogy duracell-elemmel a fenekében született. Soha nem áll meg, az alvásigénye kriminális, pár hónapja ő is végleg leszokott a délutáni alvásról. A bölcsiben is nagyon nehezen alszik el, hétvégén meg végképp pörög. Ugyanúgy mint anno Lizi, ő sem akar lemaradni a családi programokról, ezért a hétvégén extra keveset alszik. Ez péntek éjszaka max. 8 órát jelent, szombat délután általában 0-t, éjszaka 8 órát. Vasárnap délutánra persze kipurcan, általában akkor alszik be, mikor Lizivel aerobik-on vagyunk (16:30-17:30), aminek az a következménye, hogy vasárnap este nem tudjuk 10 előtt lerakni. Meg úgy egyébként hétköznap este sem nagyon, a délutáni bölcsis alvásnak köszönhetően.
Egyszer egy következő életemben igényelhetnék egy olyan csemetét, akivel néha-néha előfordul, hogy megpihen egy fél órára? Vagy mondjuk alszik délután rendesen 6 éves koráig?
4) Művésznő. Ő is, akárcsak Lizi. Szegény Lizi rosszul is viseli a megosztott figyelmet. (Talán ez a legnagyobb problémája, ami miatt a folyamatos balhéi vannak.) De ez a kis apró törpe mindenhol kibulizza, hogy rá figyeljenek. A szomszédok kedvence, a bölcsiben mindenki névről ismeri (még a konyháról is), idegenek figyelmét irányítja magára percek alatt. Imád táncolni és énekelni, amit legutóbb egy hétvégi éttermi ebéd keretében is bemutatott. Történt ugyanis, hogy Lizi félévi bizijét (no meg persze az én új munkámat) megünneplendő, elmentünk az új kedvenc törzshelyünkre ebédelni. Hétvégén az étterem igazi gyerekbarát hellyé alakul, a kerítéssel körbevett gyerekkuckóban óvónő segédletével tobzódnak a gyerekek, így a kedves szülőknek is lehetőségük nyílik az étel nyugodt elfogyasztására. Na már most, a gyerekkuckó egy színpadon van, egy hatalmas zongora mellett (mert esténként teljesen más célközönségre fókuszál a létesítmény). A helyszínt Maja pont 2 perc alatt fel is mérte, így nem sokkal az érkezése után elindult a produkció. Az egyetlen, ami most mindenhol megy: a jégvarázs fő betétdalának előadása (mind a kb. 8 versszakkal, amit Majcival ellentétben nekem még mindig nem sikerült elsajátítanom, hiába néztem meg kb. 50x a filmet az elmúlt 1 hónapban), a főszereplő minden egyes kar-láb-arc mozdulatával, és a színpadi mozgás teljes bemutatásával. Mondhatnom sem kell, a fél étterem rácuppant a produkcióra, ami Maját persze egy még kifejezőbb produkcióra ösztönözte.
5) Nagyon apás. A folyamat visszafordíthatatlan. Nagyjából tavaly bölcsikezdésre vezethető vissza, akkor lettem végérvényesen lecserélve. Örülök neki, hogy ilyen szimbiózisban élnek együtt, de időnként nagyon rosszul esik a kemény fizikai visszautasítás Maja részéről, illetve az óriási különbség, amit kettőnk között tesz. Este 6 után (mikor kezd fáradni) én például már hozzá sem nyúlhatok, minden rutin feladatot az apja végez, az ágyba csak és kizárólag ő kísérheti, én még puszit sem adhatok neki. Bezzeg a "kérek inni", "éhes vagyok" és társai nekem jutnak. Ez van, el kell fogadnom.
6) Pelenkás. Még mindig. Lizi is későn lett szobatiszta, de Maja ráver. No, annyira agyon nem görcsölöm magam miatta, csak nem értem az egészet. Kb. szeptember óta ráül a kis WC-re a bölcsiben, nem egyszer bele is pisilt, sőt néha még egyéb sikerei is voltak. Időnként itthon is felkéri magát, többször sikerült is neki, mégsem bírja pelus nélkül. Pedig igazi bugyi-fan, imádja a kis kollekcióját, alig várja, hogy napi használatba kerüljenek. Simán bejelenti, hogy mire készül, elbújik, és jön a baleset. Tudja, hogy mi történik, mégsem akar WC-re menni. Szerencsére az idő nem sürget minket, messze még az ovikezdés. Most már inkább azt mondom, hogy tavaszig bírja ki pelussal a fenekén, mert akkor sokkal könnyebb kezelni a balesetes helyzeteket.
7) Beszéd. Egyfolytában tolja, ő is méltó tagja a családunknak. De sokszor elgondolkodom azon, hogy Maja alapvetően úgy beszél, hogy a fejében található szóhalmazból random módon túrja ki a szavakat. Ilyenkor jobb nem belekérdezni, hogy mit szeretne kifejezni, mert a helyzet csak még inkább bonyolódik. A ragozás dettó. Imádja a ragokat. Halmozni. Ebből olyan vicces maszlagok szoktak kibontakozni, hogy hasunkat fogva kacagunk. Pl. mint ma reggel a pirosan világító felkelő nap láttán: "ott a vulkán, és mikor kijött a vulkán, akkor barátom lesz, és szeretem abból, mert nagyon 'anyaros' a vulkánból". Itt heves bólogatás és egyetértés jött, mert esélyünk nem volt kideríteni, hogy eredetileg mi is volt a kommunikáció célja. A másik véglet meg az, amikor kis felnőttként szól hozzánk. Pl. a múltkor vacsi előtt kekszet kért tőlem, egyet kibulizott magának, de aztán megálljt parancsoltam, és nem adtam többet. Erre flegma arccal rám nézett és megkérdezte: "Miért, ki van számolva?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése