A titok nyitja

Lehet, hogy megtaláltam. Nem akarom elkiabálni, de az elmúlt 4-5 nap alapján nagyon úgy tűnik. Ha a következő napok is beigazolják a feltételezésemet, azonnal megosztom. A lényeg, hogy hullanak le rólam a kilók, számszerűsítve 1 hét alatt -2,5 kg, ami persze nem kis boldogságot okoz nekem. 

Sárga a terv, zöld a tényleges :-)

Mondjuk kell is, mert elég sokat kivesz belőlem a folyamatos betegápolás. Sorrendben Maja, Lizi, Férj, Lizi. Ez szünet nélkül lassan 2 hete. Ha ki kellene választanom a legnyűgösebb beteget a 3 közül, akkor bajban lennék. Egyikőjük sem könnyíti meg a helyzetemet, pedig kettőtől simán elvárnám. A konditerem tehát továbbra is az én mentsváram, ahol feltöltődöm, és végre eszembe jut saját magam is egy rövid időre. A bokám még mindig nem százas (nagyobb volt a félrelépés, mint gondoltam), bár a héten már bevállaltam egy rekortánon futást és egy zumbát is. A futás során le kellett döbbennem, hogy a közel egy hónap kihagyás milyen teljesítményromlást okozott, tehát számolok azzal, hogy a hideg hónapok rendszertelensége (=ha nincs meg legalább heti 2 futás) jelentős visszaesést fog okozni. No nem, mintha valamilyen versenyre készülnék, de a már teljesített távomat nem szívesen adom alább. A zumba pedig egyelőre majdnem sok még. A terhelés nagyban függ ugye a zenéktől, de tegnap egy meglehetősen ugrálós mixet sikerült kifognom. Még ha kicsit sok is volt, nagyon élveztem. Hiányzott már, a két és fél hét kihagyás nem kevés.

Ma munkanap, amit egy beteggel és egy bölcsiszünetessel töltök hármasban. Bár érdekes dolog ez a betegség, amikor feladat van (=felöltözés, fogmosás, fésülködés), Lizi meg akar halni, most meg már a teljes ruhakollekcióját kipakolva és magára öltve ugrabugrál Majával karöltve 1 órája. Hihetetlen módon csajszik mindketten! 

Szerelem első látásra...

Pontosabban harmadik edzésre. Azt hiszem végleg rabul ejtett a dolog, és erre nem is számítottam. Azt hittem a konditerem nem nekem való műfaj, és csak a hatékonysága miatt választottam. Ezzel szemben már most teljesen rá vagyok kattanva, és alig várom a következő edzésnapot. Nagymértékben befolyásolja ezt az a tény, hogy a hely pöpec, új, tiszta, csilli-villi, nem túl nagy és egyelőre tök üres. Eddig 3 edzésen és egy betanuláson vagyok túl - igen, még ilyen is jár a programhoz, ami szuper jó, mert nem vagyunk behajítva a gépek közé, hogy nesze, csináld találomra - az átlag emberszám pedig olyan 2 fő volt. És ez nekem, mint kezdő, igenis számít. Egy teletömött nagy hodályba nem biztos, hogy lett volna kedvem elmenni. 
Már mindkét edzéstervet végigcsináltam, azt hiszem 1 hét után van kedvenc tervem, és persze megtaláltam az "utálomgépemet" is, ami nem más, mint a lépcsőzőgép. Nagyon nem fekszik, de mindent az ügy érdekében, ugye. Viszont a futógép nagyon bejön, amitől kicsit tartottam, hiszen világ életemben (ami így leírva igazán nagyképűen hangzik, hiszen pontosan 1 éve kezdtem el futni) a szabadban futottam. Kicsit furcsa, hogy hiába futok, soha nem haladok egyetlen métert sem, de maga a szerkezet jópofa. Különböző szakaszokra van felbontva a futásom (gyorsabb-lassabb tempó, emelkedő), és az egyiket már módosítani is kellett, mert túl könnyű volt. Szóval imádom az egészet. Nincs túl korán, vagy túl későn az edzéshez, amit rögtön az első héten le is csekkoltam, hiszen csütörtökön este 7 után értem a terembe (és 8:50-kor jöttem ki), ma pedig szombat ellenére is már reggel 9 előtt kezdtem. A sport pedig nagyon jó hatással van a diétámra. Annyira motivál, hogy kedvem sincs bűnözni. Ennek ellenére makacsul tartják magukat a kilóim/dekáim, 5 napig meg sem mozdult a mérleg, de szerencsére mára (ugyan csak egy kicsit, de) megindult végre. Azt is elhatároztam, hogy nem dőlök a tőrömbe, ha nem hullanak le rólam a kilók, hiszen keményen dolgozom izomra és nem kezdő életmódváltó vagyok. Mindenesetre nagyon rendesen ettem egész héten, és tovább finomítottam a napi kajákon. Ez pedig azt jelenti, hogy a fehérjét 2 gr/ttkg-ra feltolom, a ch-t 1,5 gr/ttkg-ra leviszem, a zsír pedig a maradék, ami belefér a napi keretembe. Meglepő módon egyáltalán nem a ch-val van a gond, hanem a fehérjével. Úgy érzem kiló számra tömöm magamba a csirkemellet meg a túrót, és min. napi 2 adag fehérjét is beviszek (vagy turmix-ként, vagy kajába keverve), és mégis küzdelem teljesíteni a napi adagot. De akkor sem adom fel, mert úgy érzem kitartónak kell lennem, ami végül célra fog vezetni. Ha már belekezdtem, csináljam rendesen, na! Ami mostanában elmaradt, az a futás és a zumba. Ennek pedig egyetlen oka van: bő 1 hete magassarkúban (Majával az ölemben) ráléptem egy buckára a járdán és megint némileg KO lett a rossz bokám. Mert persze azzal sikerült félrelépnem... Hát nem tudom, ha az az egyetlen megoldás a bokámmal kapcsolatban, hogy nem hordhatok soha többé magassarkút, akkor köszi, nem kérem. No, nem mintha 10 centis tűsarkakon szaladgálnék, de arra a pár centi pluszra igenis szükségem van :-)
Egyébként meg Maja megint beteg volt egész héten (ez szeptember óta a 3. eset), kb. minden 3. hetet itthon tölti. Ahogy beértünk kedd reggel a bölcsibe, öltözés közben sugárban teleküldött. Szerencsére a vírusok is távozhattak ezzel, mert szerdára már semmi baja sem volt, viszont a dokinéni egész héten itthon tartotta. Úgyhogy már megint alig haladtam a dolgaimmal. Ma reggelre meg Lizcsi lett lázas, bízom benne, hogy holnapra ő is rendbe jön, hiszen a suliból már nem nagyon kéne hiányozni, ráadásul hétfőn lesz a fotózásuk is. 

Program indul

Már egy ideje rágódom rajta, de hétvégén megszületett a döntés a fejemben, és belevágtam. 
Biztosan furcsa lesz, mert még soha nem volt benne részem, és nagy eredményeket várok tőle, ezért kellőképpen motivált vagyok, így a T-6. napon. És, hogy miről is van szó? 
Konditermi edzésbe kezdek. Igen, 1,5-2 évvel ezelőtt még én is sikítófrászt kaptam volna a konditerem szó hallatán, és tutira felsoroltam volna legalább 5-10 tipikus sztereotípiát, hogy miért nem jó nőként súlyzós edzéseket csinálni. Szerencsére azonban az elmúlt időszakban rengeteget okosodtam a témában, így ma már bizton állíthatom, hogy nagyon jó lesz ez nekem. Még a személyi edző is megdicsért az állapotfelmérésen, hogy én vagyok a tökéletes alany. Merthogy nem zárkózom el semmilyen eszköztől, és tudom, hogy a combközelítő/távolító gépeken túl is van élet. Az elhatározásomon nagyot lendített, hogy a nemrégiben megnyitott vadiúj fitness központ egyébként horror áron kapható bérleteit brutálisan leakciózta. 
A program egy állapotfelméréssel indult. Itthon kezdésként gondosan lecentiztem magam, és a mérlegre is ráálltam (még jó, hogy megtettem, mert a teremben reggeli után, ruhástul mértek, így az összes papírjaimon szerepel ez a +1,2 kg). Kíváncsiságból rákerestem a neten mindenféle testzsírkalkulátorra - nem kicsit megkérdőjelezvén pontosságukat - és milyen jól tettem! A mérés egy Inbody készülékkel történt, ami tökéletes pontossággal kimutat minden fontos adatot, ami csak szóba jöhet. 

Eredmények, amiken meglepődtem:

1) Teljesen jól hidratált a szervezetem. Sajnos nem mindig iszom meg a kellő mennyiséget, de úgy tűnik összességben mégiscsak jó vagyok :-)

2) Normál szint feletti izomtömeggel rendelkezem. Na jó, nem vagyok álszent, ezen csak kicsit lepődtem meg, igazából ezerrel bíztam benne, és nagyon örülök, hogy a gép ezt igazolta.

3) A testzsír százalékom 6-7 %-kal jobb, mint amit a kalkulátorok mutattak. Szóval így érdemes otthon centizgetni. Főleg, ha az ember izmosabb is kicsit ;-) Örömre nagyon nincs ok, de legalább ennyivel közelebb vagyok a normál tartományhoz.

4) Hasi elhízásom is van. Sosem gondoltam volna, mert az a fő problémám, hogy a fenekemre jó nadrágok derékban elállnak. Hát, ez van, hiába az átállított étrend, ez még kevés a jó eredményhez. (Vagy a másfél évvel ezelőtti volt brutális, és jobb, ha azt nem is tudom).

5) Brutálisan magas a stressz-szintem és kritikán aluli a pihentségi állapotom. Pedig a reggel meglepően gördülékenyen indult és még az alvásom is kiváló volt. Tanulság: 1 nap nem regenerál. Még ha úgy érezzük, akkor sem.


Eredmények, amiken NEM lepődtem meg:

1) Erős csontozatúnak hozott ki a gép. Éljenek az endomorfok!

2) A fittségi mutatóm nagyon jó lett. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nincs hova fejlődni, de egyáltalán nem tróger kategória.

3) Ödémára hajlamos vagyok. Most is magasabb volt kicsit az érték.

4) Paramétereim alapján folyamatos odafigyelést igényel a szervezetem. Hát igen! Élet végéig tartó étrend + mozgás, nem pedig a villámdiéták. Ezt is 
tudtam.

5) Tökéletes összhangban működik a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerem. Köszönjük Ruben!

A legnagyobb meglepetés a végére pedig az, hogy a gép pont azt a testsúlyt hozta ki célul, amit én is elképzeltem magamnak. (És jelenleg fényévnyi távolságra van...). És ez "csak" 12 kg zsír leadását jelenti. Pedig mérleg alapján 10 emberből 10 ennél jóval többet tartana ideálisnak. Ez egyébként a BMI indexem normál tartományának legfelső pontja. Nagyon úgy néz ki, hogy mostanra teljesen kiismertem a testalkatommal, és képes vagyok reális célokat magam elé tűzni. 

A célok tehát meghatározva, az edzés 6 nap múlva indul. Ismerem magam, tudom, hogy ezzel nem lesz probléma, viszont a 70 % az étkezésen múlik, ami nálam a kritikus terület, ezért éppen ideje összekapnom magam. Ezen áll, vagy bukik a program sikere.