A titok nyitja

Lehet, hogy megtaláltam. Nem akarom elkiabálni, de az elmúlt 4-5 nap alapján nagyon úgy tűnik. Ha a következő napok is beigazolják a feltételezésemet, azonnal megosztom. A lényeg, hogy hullanak le rólam a kilók, számszerűsítve 1 hét alatt -2,5 kg, ami persze nem kis boldogságot okoz nekem. 

Sárga a terv, zöld a tényleges :-)

Mondjuk kell is, mert elég sokat kivesz belőlem a folyamatos betegápolás. Sorrendben Maja, Lizi, Férj, Lizi. Ez szünet nélkül lassan 2 hete. Ha ki kellene választanom a legnyűgösebb beteget a 3 közül, akkor bajban lennék. Egyikőjük sem könnyíti meg a helyzetemet, pedig kettőtől simán elvárnám. A konditerem tehát továbbra is az én mentsváram, ahol feltöltődöm, és végre eszembe jut saját magam is egy rövid időre. A bokám még mindig nem százas (nagyobb volt a félrelépés, mint gondoltam), bár a héten már bevállaltam egy rekortánon futást és egy zumbát is. A futás során le kellett döbbennem, hogy a közel egy hónap kihagyás milyen teljesítményromlást okozott, tehát számolok azzal, hogy a hideg hónapok rendszertelensége (=ha nincs meg legalább heti 2 futás) jelentős visszaesést fog okozni. No nem, mintha valamilyen versenyre készülnék, de a már teljesített távomat nem szívesen adom alább. A zumba pedig egyelőre majdnem sok még. A terhelés nagyban függ ugye a zenéktől, de tegnap egy meglehetősen ugrálós mixet sikerült kifognom. Még ha kicsit sok is volt, nagyon élveztem. Hiányzott már, a két és fél hét kihagyás nem kevés.

Ma munkanap, amit egy beteggel és egy bölcsiszünetessel töltök hármasban. Bár érdekes dolog ez a betegség, amikor feladat van (=felöltözés, fogmosás, fésülködés), Lizi meg akar halni, most meg már a teljes ruhakollekcióját kipakolva és magára öltve ugrabugrál Majával karöltve 1 órája. Hihetetlen módon csajszik mindketten!