Kiskuktám

Megannyi hamvába holt kísérlet előzte meg a következő képet az elmúlt 3-4 évben...
Végre elértem, hogy Lizim mostanában önszántából (!) jön segíteni, és még csak menekülni sem akar.
Azért majd pár hónap múlva beszámolok, hogy hol tart a lelkesedés :-)

csodák nincsenek, a hagyma még a kezdőknek is csípi a szemét
 

Nyuszira várva

Ide várjuk a nyulat pontosan 4 nap múlva:

NEM A TÉLAPÓT, A NYUSZIT!

Egyszerűen hihetetlen, ami idén zajlik. Nem elég, hogy március 15-én méternyi hótorlaszok fogságában dekkoltak ezrek az autópályán, még húsvétra sem akar megérkezni az a fránya tavasz. Pedig már naptárilag és csillagászatilag is bőven itt lenne az ideje, ráadásul még a kedves medve-klán sem látta az árnyékát február 2-án.
Úgy néz ki, húsvét napján gyermekmunkával indul majd a nap, szegénykéim kénytelenek lesznek a hó alól kiásni a tojásokat.

Hogyan hízzunk 10 mp alatt 3,5 kg-t?

Nem, nem vette eszemet a fehérjedús táplálkozás, továbbra is a kilók eltüntetésén munkálkodom, sajnálatos módon azonban tényleg megtörtént velem a fenti dolog.
Egyszerűen meguntam, hogy a "vagyonokbakerülőszupertefal" mérlegünk nem bír 2x egyforma mennyiséget mutatni, ugyanazon személy ugyanazon a helyen történő mérésénél. De nem ám 10-20 deka eltérést mutat a kis jószág, hanem 3-4 kg-t. Így aztán nyakunkba vettük az elektronikai áruházat és beszereztünk egy újabb példányt, ami állítólag az egyik legmegbízhatóbb darab és ezt még a rá nyújtott 5 év garancia is bizonyítja.
Itthon rögtön beüzemeltem az új ketyerét és összehasonlításként - mert számítottam rá, hogy lesz némi különbözet a két mérleg között - először a régi, majd az új mérőszerkezetre álltam rá. Na, itt jött el a gutaütés pillanata, ugyanis az új csodagép 3,5 kg-val többet mutatott, mint a régi. Konkrétan 10 mp alatt nullázódott le az elmúlt 2 hónap kínkeserves munkája...
Mindegy, vettem egy nagy levegőt, és elkönyveltem magamban, hogy most innen folytatódik a harc. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a 10 különböző helyen végzett 30 mérésem ugyanazt az eredményt mutatta. Tehát a MÉRLEG JÓL MÉR. Lehet, hogy akkor velem van a gond???

11 hónapos lett

Az utolsó hónapforduló az első, megismételhetetlen igazi születésnap előtt.

Súly: kb. 7500 gr (2 hete volt 7380)
Hosszúság: 71 cm
Mozgás: nagyon durván belehúzott a kisasszony, 2 hete elindult, ma gyakorlatilag ott tart, hogy bejárja az egész lakást, szinte próbálkozik a szaladással, egyre ritkábban választja a négykézlábas verziót haladásra. Ülésből feláll mindenféle kapaszkodó nélkül. Iszonyatosan fürge és imádja, hogy ilyen gyorsan képes a helyváltoztatásra. Újabban néha "megszökik" és kurjant egyet, jelezvén, hogy keressem meg.
Hang: továbbra is folyamatos a karattyolás, igen erőteljesen jelzi, ha valami tetszik, vagy éppen nem tetszik neki. Bármelyik családtagot lekiabálja. Felismerhető szavakat/szókezdeményeket továbbra sem mond, de a halandzsa szövege és dallama érezhetően ismétlődik azonos helyzetekben.
Evés: hektikus. Néha egész jól eszik (magához képest), viszont miután kb. 2-3 hete naponta küzdünk az alvással, sokszor nem hajlandó enni a fáradtság miatt. A gyümölcsöt/főzeléket továbbra is darabmentes pép formájában kéri, de a felnőtt kajákból könyörtelenül kunyizik és itt érdekes módon még a falatka-formátum sem zavarja.
Hangulat: szeparációs szorongás megy felváltva a felfedezéssel, amit a járásnak köszönhet. Jön-megy, tárgyakat pakol és hordoz menet közben (még az 5 kg-os táskámat is magával vonszolta). Itt szeretném megjegyezni, hogy ijesztő a hasonlóság, ahogyan Lizi és ő is viselkedik az idegen emberekkel. A boltban/vendégségben kipécéz magának valakit és kekeckedik vele. Szórakoztatja, kacag rá, és folyamatosan beszél vele. Bárkit képes levenni a lábáról, addig bűvöli az illetőt. Mamma mia! Két művésznő lesz egy családban? Lizi ugyanezt csinálta és mára látjuk, hogy hova jutott :-) És mindemellett tagadhatatlanul jó fej csajszi! Jelentem, hogy ezt nem csak mint elfogult anyuka mondom, hanem a környezet folyamatos visszajelzései alapján. Múltkor egy terhes anyuka mondta, hogy ő is ilyen jó fej, vidám babát szeretne.
Tudományok: végre megtanult integetni (a riasztónak) és tapsolni. Eljutottunk oda is, hogy családtagokat felismer (ránézéssel beazonosít) és dolgokat megmutat a könyvből és a szobájából. Lételeme a kupigyártás. Olyan, mint egy hurrikán: szobáról-szobára jár és mindent kiborít/szétdobál/elhord, nem tudok olyan gyorsan pakolni utána, hogy napközben akár 1 percre is rend legyen a lakásban.
Az pedig a szívemet melengeti, hogy elválaszthatatlanok a nővérével. Valamilyen láthatatlan kapocs van közöttük, amint Lizi hazajön, Majci szalad felé, és most, hogy Lizi nincs itthon ő is csak Maját emlegeti.

Az elmúlt hónap képekben:

 

11 hónapos arc

általános hangulat

továbbra is ez az kedvenc hely

ez pedig a 2-es számú kedvenc hely

kedvenc időtöltés

imádják egymást

kaukázusi kefír fan

hinta fan

játszótér fan

 

 

Maja bérte Lizit

Ruhaméretileg és súlyilag. Soha nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezhet, hiszen éven belül fél év eltérés van közöttük (Lizi őszi, Maja tavaszi) és Lizi sem éppen a túl nagy méretéről volt híres. Kb. 3 éves koráig minimum 1 mérettel kisebbet hordott, mint amit korilag kellett volna.
Maja lassan 11 hónapos létére simán hordja azokat a tavaszi ruhákat, amiket Lizi 5-6 hónaposan hordott és még van néhány 68-as, ill. 3-6 hónapos méretű pólója/gatyója.

Kikerestem a kiskönyvből a lányok adatait és ledöbbentem. Megjegyzem, hogy egyikük sem született kis súllyal (Lizi 3850 gr, Maja 3680 gr).

Lizi 03.19-én (akkor bő 6 hónapos volt)
7290 gr
66 cm

Maja 03.12-én (bő 10,5 hónap)
7390 gr
71 cm

Gyakorlatilag a 4,5 hónap különbséget szinte csak az 5 centi jelzi. 

Dupla szűz??

Lizi megszületése után nem sokkal gyorsan megnéztem elsőszülöttem aszcendensét, és miután első pillanatra megláttam, hogy az is szűz, megnyugodva hátradőltem. Lelki szemeim előtt láttam a gyermekemet, aki szorgalmasan bújja a könyveket, kedvesen szerényen figyel a dolgaira, amik pedáns rendben sorakoznak a megszokott helyükön. Kb. 1 éves lehetett, mikor éppen a mutogatós időszakát élte - amit szeretett volna, arra ellenállást nem tűrő határozottsággal rábökte a mutatóujját. Egyszer megállt a nappaliban a teraszajtó előtt, és enyhe arroganciával rábökött a függönyre. Miután elsőre nem esett le a szándéka, a mutatványt újra, meg újra megismételte. Lassan rájöttem, hogy mi is a probléma: a függöny középen kb. 10 centi híján nem volt pontosan összehúzva. Miután pótoltam eme borzasztó mulasztásomat, Lizi megnyugodva továbbállt. Ezen a ponton az apjával egymásra néztünk és megnyugodva konstatáltuk, hogy milyen remek kis életünk lesz ezzel a rendszerető szűz gyermekkel.
Aztán teltek a hónapok és évek és a rendes szűzből egy rendetlen, harcias minivezér lett, aki a rend helyett leginkább saját magával volt elfoglalva. Mára ott tart a helyzet, hogy egy folyamatos harc a dolgai rendben tartása, és olyan szintű önbizalommal/harciassággal/vezéregyéniséggel/szereplésvággyal rendelkezik, hogy kétségbeesetten járunk utána, mégis mivel lehetne ezt egy kicsit tompítani. A legegyszerűbb kérésünket is végigpörgeti a kis agyával, és rögtön mérlegel, hogy származik-e neki ebből valamilyen előnye. Ha nem, füle botját sem mozgatja (pl. reggeli pisilés), de amennyiben úgy érzi, hogy jár érte valami, akkor hangosan felhívja a figyelmünket az adok-kapok feltételeire.
Meséltem róla valakinek, aki többek között asztrológiával is foglalkozik és rögtön mondta, hogy nagy vonalakban rápillant Lizi legfőbb jegyeire. Mikor belekezdett a pár mondatos jellezmésbe, leesett az állam, és minden világos lett. A fő jegy és az aszcendens mellett ő további dolgokat is vizsgált (nem mennék bele, mert hozzáértésem híján nem szeretnék butaságokat írni), ami szerint a dupla szűz utáni két jegye dupla oroszlán, ami annyira erős, hogy simán lenyomja még a dupla szűz vonásokat is. Mikor belement az oroszlán jellemzésébe, rögtön ráismertem az elsőszülöttemre. Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy hamarosan elkészíttetem a komplett horoszkópját, melyből megismerhetjük gyermekünk működését és támpontot nyújthat a nevelésében.
Egy dolog viszont vitathatatlanul szűz: iszonyatos agyi képességekkel rendelkezik. Most már bármit elolvas (akár kocsiból menet közben, akár az én kézírásomat) és a számítógépen elkezdett komplett mondatokat írni...

Mezitlábas menetelő

Hihetetlen, hogy mit művel a kiscsajszim! Két hete tette meg első önálló lépéseit, de mára egy fürge kis gyaloglóművész vált belőle. Annyira ügyesen és stabilan menetel föl s alá, hogy csak lesünk. Már simán bejárja az egész lakást, és ha le is huppan menetközben, akkor gyorsan felkel és folytatja tovább az útját. Egyre kevesebbszer választja haladásra a mászást. Hétvégén a "remek tavaszi" időnek köszönhetően játszóházba kényszerültünk, ahol nem győztem reagálni a hüledező anyukákra, akik gyermekem életkorát firtatták szélvész sebességű rohangálását figyelve. Hát igen, nem elég, hogy korán elkezdte a tevékenységet, de még pici is, így aztán duplán megdöbbentő egy ekkora babábál ez a mozgásforma.
Egyébként egy valamit nagyon utál és elképzelésem sincs, hogy hogyan fogunk túljutni a problémán: baromira idegesíti a lábán a cipő. Próbálja lerugdosni magáról és nem hajlandó menni benne. Egyre többször kéri magát a földre az utcán/játszótéren, de ez jelenleg (6 °C) cipő nélkül nem kivitelezhető és a járás helyetti ücsörgés közbeni cipőrugdosás sem túl egészségbarát opció. Nem emlékszem Lizinél hasonló esetre, ő pár napig piszkálgatta az új szerzeményt, majd az újdonságot megunva rendeltetésszerűen használta a cipőket. Mára már túlságosan is, de a cipőim cipősszekrényből való kipakolása és a lakáson belül bennük való flangálása már egy másik történet :-)

Miért főzök én este 9 után?

Nem jutok előre. Sem blogírásban, sem semmi másban. Hatalmas hóbucka van a fejem fölött, amin képtelenség áttörni.
Maja ismét/még mindig szorong szeparációs formában. Csak annyi a változás, hogy még nem is alszik hozzá. Sem nappal sem éjjel. Így aztán én egy meglehetősen erőtlen zombinak érzem magam. Pedig milyen jól hangzik, hogy kb. 10/11-7-ig ágyban vagyok (ha éppen nem 6-kor kezdődik a reggel Majánál). De sajnos nem ennyire rózsás a helyzet, hiszen szinte minden éjjel többször kelek és simán eltöltök 1-3 órákat vergődéssel. Majci meg szórakoztat közben. Sajnos a kisasszony nappal sem viszi túlzásba a szendergést: újabban ágyparája lett és képtelenség lefektetni. Amint berakom a kiságyába, rögtön felpattan, és a rácsokat rázva hányásig képes üvölteni. Már mindent megpróbáltam, simán bírja a 200 db visszafektetést és a "percenként visszajövök és megnyugtatom" módszer sem jött be, másfél óránál abbahagytam. Inkább próbálom a napi egyszeri alvás felé tolni a napirendjét. Ebben egy jó és sok rossz dolog van: a jó, hogy ilyenkor (12-13 h körül) könnyen elalszik (max. fél óráig van ereje balhézni). Sajnos azonban nem képes nagyot aludni: általában másfél órás az adagja, néha 2, de sokszor csak 1 óra. Ennek eredményeképpen nem piheni ki magát és du. 4 körül beáll a kínlódás, folyamatosan elesik és ülésből eldől a fáradtságtól. Egyértelműen kevés neki, simán igényli a napi 2x-i alvást, de ezt képtelenség megvalósítani. Még ha sikerülne is a délelőtti alvás (másfél-2 órás feszkó árán), délután akkor sem tud aludni. Max. a fotelben az ölemben néha 20 percet. Ez meg inkább árt mindkettőnk gerincének, mint használ neki. És még ki sem piheni magát tőle. Babakocsi, hinta felejtős, többszörös próbálkozásom kudarcba fulladt.
Így aztán nappal le sem tudom magamról applikálni és sokszor nehezen telnek a napok. A fáradtság miatt enni sem mindig hajlandó és egyáltalán nem érdekli semmilyen játék vagy foglalkozás a részemről. Rám mászik, ujjat szop és nyüsszög.
Na, ezért van az, hogy a konyhai alkotótevékenységemet rendre este 9 után kezdem meg, a babaruhák meg fél éve összekupacolva, szortírozva várakoznak arra, hogy nekiálljak és feltöltsem őket egy aukciós portálra :-)

A nagy pillanat

Hihetetlen, hogy az ember még a 2. gyereknél (talán még a többediknél is?) ilyen lelkesedéssel várja a pillanatot és tapsolva sikongat, mikor gyermeke valami újat mutat.
Tegnap este megtörtént a nagy pillanat: Majci elindult. Természetesen Lizi szobájában voltunk mindannyian - ahol by the way Majci imád a függöny előtt molyolni.
Éppen kukucsoltunk (mi a szobában, Majci az ajtófélfa mögé bújva), mikor teljesen meglepő módon elindult felénk: tett 2-3 lépést, majd a popójára huppant. Annyira tetszett neki az új mozgásforma és a mi tapsviharunk, hogy újra meg újra próbálkozott. Egyre több lépés ment a nagy pottyanás előtt, egyszer még a szoba közepéig is eljött.
És mivel kezdődött a mai nap hajnali 5-kor? Ahogy megitta a tejcit, már kérte is magát két lábra, hogy ismételje a tegnap tanultakat.

Táncművész

Elég nehéz szavakba önteni Majci azonnali reagálását mindenféle zenére vagy zenének látszó ütemes/dallamos zörejre (pl. a múltkor fúrásra), de azért teszek rá egy próbát.
Történt ugyanis, hogy kisebbik lánykám is ugyanúgy rajong ugyanazokért a gyerekdalokért, mint anno a nővére. De ami döbbenet, még a mozgáskultúrájuk is genetikailag szabályozott lehet, ugyanis Majci mozgása kísértetiesen hasonlít Lizi ilyen korú táncolására. Csak Majci még rakott bele egy plusz csavart: a fejét olyan iszonyatos sebességben fordítja jobbra-balra a rugózós/billegős tánc közben, hogy én a nézésétől is elszédülök. Némileg ráhajol az asztalra (vagy arra a bútordarabra, amin éppen támaszkodik az említett akció közben) így rettegve figyelem, hogy az őrült tempóban mikor vágja be iszonyatosan a fejét.
Nagyon tudja, hogy hogyan csinálom neki a zenét, így persze ő is piszkálgatja a szerkezetet menet közben. Imádja az érintőképernyőt... Egyenlőre tudatlanul nyomkodja össze-vissza, de földöntúli boldogsággal ragyog az arca és jön az "óóóóhóhhhh" hang, mikor véletlenül az eject gombot sikerül megpiszkálnia. Persze rögtön vissza is akarja dugdosni a megszerzett kincset.
Íme:

Jön a 2. felvonás

Véget ért az első sorozat. Nem mondhatnám, hogy felhőtlenül boldog vagyok, sőt őszintén egy kicsit csalódottnak érzem magam, de ha a szívemre teszem a kezemet, akkor olyan nagyon mégsem kéne elkenődnöm. Tudhattam volna, hogy én nem úgy működöm mint minden normális embertársam, csak ugye a remény hal meg utoljára. :-)
Summa summarum -3,5 kg az eredmény 5 hét alatt. Nem kevés lemondással és erőfeszítéssel a hátam mögött. Ez van, el kell fogadni, hogy én így működök. Viszont, ha belegondolok, hogy eddig akármit csináltam és meg sem moccant az a szerencsétlen mérleg, akkor viszont egyértelműen örülnöm kell.
Úgy döntöttem, hogy folytatom, így ma beruháztam még egy bérletre és tele vagyok pozitív érzésekkel. Továbbra is az eredetileg kitűzött cél lebeg a szemeim előtt arra a bizonyos dátumra. Amit aztán utána lehet továbbgondolni.
Hajrá, hajrá! Kitartást magamnak!

Egy régi rettegett kór

Korábban megírtam, hogy az elmúlt pár hetünk kezd hasonlítani egy görög drámára. A tetőpont meg is volt, és vártam a végkifejletet. No, de hogy ez egy kisebb tragédia lesz, azzal nem számoltam. Bíztam benne, hogy a sok antibiotikumos kezelés után csak és kizárólag a gyógyulás következhet, de ekkor jött az igazi meglepetés. Lizi testén ugyanis piros kiütések jelentek meg. Sima csalánkiütésnek tűntek, gyorsan meg is néztem az AB betegtájékoztatóját, ami ígért ilyet mellékhatásként. Mivel elmúlni nem akart, másnap elvittem orvoshoz.
Na itt dobtam egy hátast, ugyanis Dokinénink pikk-pakk diagnosztizált egy jó kis skarlátot. Szerencsére ez a betegség már sokat enyhült az elmúlt 30 évben, így az első riadalom orvosi ráhatásra elcsitult bennünk. Maja is megkapta előre az antibiotikum receptet, ugyanis Dokinénink szerint nagy eséllyel pályázhat ő is erre a címre.
Mivel viszont már utólag írom a sorokat, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez valami nagyon kis gyenge próbálkozás volt drága kis skarlátkám, ugyanis Lizi még egy hőemelkedést sem produkált és sem Majci, sem az oviból egyetlen kisgyermek sem kapta el a rettegett kórt. Ennek ellenére persze az oviban a mai napig riogatják a szülőket a felirattal, miszerint az intézményben skarlát található.