Hihetetlen, hogy az ember még a 2. gyereknél (talán még a többediknél is?) ilyen lelkesedéssel várja a pillanatot és tapsolva sikongat, mikor gyermeke valami újat mutat.
Tegnap este megtörtént a nagy pillanat: Majci elindult. Természetesen Lizi szobájában voltunk mindannyian - ahol by the way Majci imád a függöny előtt molyolni.
Éppen kukucsoltunk (mi a szobában, Majci az ajtófélfa mögé bújva), mikor teljesen meglepő módon elindult felénk: tett 2-3 lépést, majd a popójára huppant. Annyira tetszett neki az új mozgásforma és a mi tapsviharunk, hogy újra meg újra próbálkozott. Egyre több lépés ment a nagy pottyanás előtt, egyszer még a szoba közepéig is eljött.
És mivel kezdődött a mai nap hajnali 5-kor? Ahogy megitta a tejcit, már kérte is magát két lábra, hogy ismételje a tegnap tanultakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése