Pihi

Eltűnésem oka némi nyaralás, amit – kivételesen - akár pihenésnek is hívhatnék, hiszen a 4/2-es felnőtt/gyermek arány ezt is lehetővé tette. Akik nélkül pedig ez nem jöhetett volna létre: Mami & Papi.

Legnagyobb meglepődésemre Majci gond nélkül vette az ismeretlen hely akadályát: nappali és esti elalvásai gond nélkül zajlottak. Mit ne mondjak, volt némi félsz bennem Lizi után – aki 1 és 2,5 éves kora között szabotálta az idegen helyen történő alvás bármilyen formáját. Gyakorlatilag egyszer minden átmenet nélkül nem volt hajlandó elaludni Mamiéknál a szokásos helyén. Órákon át tartó üvöltő tiltakozás és 2 napig tartó alig-alvás (napi 6-7 óra 5 részletben) jellemezte a vidéki kiruccanásainkat, melyekkel addig próbálkoztunk, míg egyszer már egyáltalán nem volt hajlandó elaludni. Hajnali 4-ig altattuk 4-en (!), sikertelünk, végül ¼ 5-kor kocsiba ültünk és elindultunk haza. Sosem felejtem el, ahogy elindult az autó, Lizi egy óriási megkönnyebbült sóhajtást adott ki, majd elaludt. Utána sokáig nem próbálkoztunk. Valamiért Majcánál is bennem volt a gyomorgörcs minden egyes altatásnál, de le a kalappal a kiscsajszi előtt, gond nélkül zajlott a dolog. Az éjjeli ébredésekről, hajnali bulikról inkább nem nyilatkozom.

Amiben még nagyon más volt, mint Lizi, az a vízhez való viszonya: gyakorlatilag 10 nap alatt nem sikerült megkedveltetni vele a vizet. A Balatonba is csak a 10 centis vízig volt hajlandó bejönni, ott tapicskolt. Egyébként 1x mentünk csak strandra, mert a víziszonyon túl még egy dolog nehezítette az élmény-jelleget: Majci másodpercenként megszökött, képtelenség volt a mi területünkön tartani (itt már a hajunkra kenhettük a felnőtt/gyermek arányt). Legszívesebben a szomszéd takarókon táncolt és ha nem voltam elég gyors, akkor még az idegen szatyrokból is elkezdett kipakolni. Amint elkaptam, hangos izgatott sikítás keretében szökött tovább újabb zsiványságot elkövetni, így aztán úgy döntöttünk, maradtunk otthon a felfújható medencénél. Egyébként teljesen belakta az egész kertet: napjában 6x végigbogarászta az összes bokrot, meglocsolta a muskátlikat és ide-oda szaladgált.

Az evése a friss vidéki levegőre sem javult, sőt! Kriminális módon evésenként 5-6 kiskanál volt a mennyisége a főzelékből/gyümölcsből, értelmes táplálékból. Bezzeg a cini-minire simán rákapott – köszönhetően Lizinek, aki stikában dugdosta a szájába a kis cukorszörnyet. Onnantól kezdve napjában többször megállt a konyhapultnál és erőszakos modorát elővéve könyörtelen üvöltéssel követelte a jussát.

A füredi mólónál hozták a formájukat a csajok: közös tánccal szórakoztatták a nagyérdeműt, aztán hamarosan egy hasonló felállású/életkorú fiúpáros is csatlakozott hozzájuk.

Majci még azzal is eseménydússá tette a nyaralást, hogy növesztett 2 újabb fogat, így lassan tényleg behozza a lemaradását, most már 11-nél tartunk – gyorsan megnéztem, Lizi ilyenkor ugyanitt tartott, ráadásul a tempó is azonos volt: 4 gyorsan, majd fél évig semmi, utána pedig gyorsan kinövesztette az elmaradásokat.

Ottlétünk alatt töltötte a 15. hónapot, pontos paramétereket majd a most pénteki oltás után hozok.

Magamról annyit, hogy megfogadtam, idén más lesz minden, és nem hagyom, hogy a szokásos zabálás-döglés-nasizás kombónak köszönhetően feljöjjön rám az a megszokott heti 3 kg. Kaja-ügyileg 10 pontból 6-ot adok magamnak, mert nagyon igyekeztem, de azért a 10 nap alatt 2x becsúszott egy jó kis lángos és a fagyinak sem tudtam ellenállni. Sportra 5 pont, hiszen ottlétem alatt 3x futással/edzéssel kezdtem a napot. Többször nem ment, általában az éjjeli/hajnali nem alvások miatt, de nem akarok kifogásokat keresni. Azért 5 pont, mert eddig soha nem sportoltam semmit nyaralás alatt, idén viszont erős voltam. A végeredmény: +1,7 kg. Háááát, nem túl jó eredmény. Viszont ha a korábbi átlagokat nézzük, akkor lehetett volna +4 is. Ha innen nézzük, nem is rossz J

Én mint középhaladó?

A kérdés edzés alatt merült fel, miközben az egyik gyakorlat előtt válogattuk, hogy ki milyen súlyt használjon. A könnyebbik felé nyúltam, mivel úgy gondoltam, hogy a különböző testrészeimen bőven van plusz súly, de aztán az edző rámnézett, és azt mondta cseréljek, de gyorsan :-)
Ezen a ponton elméláztam: igen, az elmúlt 10 hónap tényleg a rendszeres sportról szólt, az utolsó 3 főleg (nem mintha a "babával a háton ugrabutát" le akarnám degradálni), az eredményem mégsem ezt mutatja. Kemény küzdelem minden egyes deka, a mérleg föl-le ugrál, havonta max. 1 kg mínusz van meg stabilan. Ok, nehezített pályán dolgozom (itt is, mint az életben mindenütt), de ez akkor is gáz.
Viszont, ha azt nézzük, hogy az edzőterem 2. emeletéig való feljutás hátizsák+pelenkázótáska+ölbenMaja kombóval mennyivel könnyebben megy, akkor tényleg középhaladónak számítok :-)

Éjjeli történések

Azt hittem sikerült. Sem elkiabálni, sem leírni nem mertem. Így utólag viszont csak egy számot tudok a gyönyörű napok elé biggyeszteni. Pontosan 11 jutott belőle. 11 teljes egész éjszaka, amit a drága kis Majcim átaludt. Bár én ennyi idő alatt nem tudtam átállni - továbbra is ébren töltöttem hajnalban a szokásos 1-2 órát. Aztán jött a pálfordulás, és amilyen hirtelen nem ébredt éjjel, olyan hirtelen újra elkezdődtek a 2 órás bulik. Elképzelni sem tudom, hogy mitől van ez így, ráadásul megmagyarázhatatlan az is, hogy amelyik éjszaka ébredés nélkül aludt, aznap 2-2,5 órás ebéd utáni szunya volt, amikor pedig éjjel 2 órát ébren volt (így eleve min. 1 órával kevesebbet aludt), akkor pedig csak 1,5 órás volt a délutáni szieszta. És most megint kialvatlan = nyűgös = nincs kedve semmihez = még az evéshez sem, vagyis megint kriminális a napi kajamennyiség. Nem tudom, hogy meglesz-e a 8 kg 15 hónapos korára.

Kétszer ugyanabba a folyóba belelépni...

...márpedig lehet. Nekem sikerült. És nem szeretem ezt a folyót, de oly jól ismerem. A meder tele bukkanókkal, a sodrása pedig veszélyesen sebes és örvényekben gazdag, amik le fognak időnként rántani és eszeveszett erő kell ahhoz, hogy újra a felszínre küzdjem magam. De ez van, nekem már megint ezt pörgette a gép. Nekem mindig az jut, hogy a derékig érő gazt letapossam, aztán ha a nagy munkával végeztem, akkor a kitaposott út másnak jut. Olyannak, aki életében nem taposott még le egy kupac füvet sem.
A fagylaltzabálós önsajnálaton túl próbálok pozitívan a dolgokhoz állni (lesz ez még így se), és arra gondolni, hogy nem véletlenül alakultak így a körülmények, valamit tanulnom kell belőlük, újra kell értelmeznem önmagam. Az időzítés viszont több mint katasztrofális.

Tonsilla

Ugye milyen kedvesen hangzik? Mintha egy jófajta öblítőről vagy egy gyerekkori kis barátnőről beszélnénk. Pedig nem barát. Sőt, az én tonsillám az elmúlt 1 évben határozottan az ellenségemé vált. Korábban is voltak vele gondok - úgy évente, kétévente - de ez még a jól tűrhető kategóriába tartozott. Aztán tavaly ősszel valami megváltozott: szezonban havonta, utána 2 havonta kapott el egy fantasztikus kis mandulagyulladás, amit napokig 39 fokos láz és dögrovás kísért. Volt, hogy az öngyógyítást választottam, de a 3. eset után már felkerestem a szakorvost, aki kb. 2 hónapja sokkolt: barátkozzam meg a műtét gondolatával. Jaj, ne! Évek óta pont az ellenkezőjét teszem... Miután persze minden ehhez kapcsolódó fórumot végigolvastam, cseppet sem éreztem magamat nyugodtabban. Aztán elkezdődött a nyár - gondolván, hogy most úgysem aktuális a gyulladás téma, és egyébként is, nem teszem tönkre a nyarat egy műtéttel - ejtettem a témát. Titkon nyitva hagytam egy ajtót: hátha csoda történik - pl. egyik reggel arra ébredek, hogy hűlt helye a manduláimnak - és nem is kell a műtéten agyalnom.
Aztán jött a meglepi kb. 1 hónapja: a 30 fok kellős közepén frankón mandulagyulladásom lett minden kísérőtünet - láz, takony stb.- nélkül. Napokig próbáltam az oly ismerősen fájdalmas nyelést elkerülni - sikertelenül. Aztán a dolog pár nap után elmúlt én meg igyekeztem elfelejteni.
És hogy most miért is írom 4:42-kor a bejegyzést? Bingó! Mert olyan torokfájdalmaim vannak, hogy 2 napja nem alszom! (Az már csak hab a tortán, hogy kisebbikem pont 2 napja hajlandó rendesen aludni hónapok óta. Na jó, a mai napot 4:45-kor még ne kiabáljuk el.) Elképzelésem sincs hogy mitől alakult ki - talán már ott tartok, mint a kicsik, hogy egy hidegebb üdítő is kiüt - de 2 napja kezdett el enyhén kaparni a torkom, ami órák alatt a "falat kaparom a fájdalomtól" szintre fokozódott. A csúcspont kb. 24 órája tart. Idén igazán szépre sikeredett a szülinapom. Alvásügyileg 6 óránál járok 2 nap alatt...
Szóval úgy érzem csukódik a kiskapu. Nincs más hátra, mint előre. Az, hogy már nyáron is rendszeresen ilyen problémát okoz a mandulám, azt hiszem elég indikáció egy jó kis műtétre. Elkezdtem gyűjteni a bátorságomat. Alapvetően 3 téma köré gyűjthetőek a félelmeim és jelenleg nem tudnám rangsorolni őket:
1) Maga a műtét. A macera, a velejárók, a fájdalom, a félelem és a vér.
2) A műtét utáni lábadozás, pokoli fájdalom és a macerák amit a magyar egészségügy egyik kellemes egységében tölthetek.
3) Maja leválasztása rólam napokig, plusz az utána lévő itthoni kímélő program. Jelenleg megint alig mászik le az ölemből, így ez a pont is eléggé kritikus.
Mindhárom tényező a halogatás mellett szól, de ha ésszel végiggondolom az egészet, akkor szeptemberben túl kell esni a műtéten.
Azért remélem pár hónap múlva majd arról írok, hogy mennyire túllihegtem ezt az egész mandulaműtét témát :-)