Tonsilla

Ugye milyen kedvesen hangzik? Mintha egy jófajta öblítőről vagy egy gyerekkori kis barátnőről beszélnénk. Pedig nem barát. Sőt, az én tonsillám az elmúlt 1 évben határozottan az ellenségemé vált. Korábban is voltak vele gondok - úgy évente, kétévente - de ez még a jól tűrhető kategóriába tartozott. Aztán tavaly ősszel valami megváltozott: szezonban havonta, utána 2 havonta kapott el egy fantasztikus kis mandulagyulladás, amit napokig 39 fokos láz és dögrovás kísért. Volt, hogy az öngyógyítást választottam, de a 3. eset után már felkerestem a szakorvost, aki kb. 2 hónapja sokkolt: barátkozzam meg a műtét gondolatával. Jaj, ne! Évek óta pont az ellenkezőjét teszem... Miután persze minden ehhez kapcsolódó fórumot végigolvastam, cseppet sem éreztem magamat nyugodtabban. Aztán elkezdődött a nyár - gondolván, hogy most úgysem aktuális a gyulladás téma, és egyébként is, nem teszem tönkre a nyarat egy műtéttel - ejtettem a témát. Titkon nyitva hagytam egy ajtót: hátha csoda történik - pl. egyik reggel arra ébredek, hogy hűlt helye a manduláimnak - és nem is kell a műtéten agyalnom.
Aztán jött a meglepi kb. 1 hónapja: a 30 fok kellős közepén frankón mandulagyulladásom lett minden kísérőtünet - láz, takony stb.- nélkül. Napokig próbáltam az oly ismerősen fájdalmas nyelést elkerülni - sikertelenül. Aztán a dolog pár nap után elmúlt én meg igyekeztem elfelejteni.
És hogy most miért is írom 4:42-kor a bejegyzést? Bingó! Mert olyan torokfájdalmaim vannak, hogy 2 napja nem alszom! (Az már csak hab a tortán, hogy kisebbikem pont 2 napja hajlandó rendesen aludni hónapok óta. Na jó, a mai napot 4:45-kor még ne kiabáljuk el.) Elképzelésem sincs hogy mitől alakult ki - talán már ott tartok, mint a kicsik, hogy egy hidegebb üdítő is kiüt - de 2 napja kezdett el enyhén kaparni a torkom, ami órák alatt a "falat kaparom a fájdalomtól" szintre fokozódott. A csúcspont kb. 24 órája tart. Idén igazán szépre sikeredett a szülinapom. Alvásügyileg 6 óránál járok 2 nap alatt...
Szóval úgy érzem csukódik a kiskapu. Nincs más hátra, mint előre. Az, hogy már nyáron is rendszeresen ilyen problémát okoz a mandulám, azt hiszem elég indikáció egy jó kis műtétre. Elkezdtem gyűjteni a bátorságomat. Alapvetően 3 téma köré gyűjthetőek a félelmeim és jelenleg nem tudnám rangsorolni őket:
1) Maga a műtét. A macera, a velejárók, a fájdalom, a félelem és a vér.
2) A műtét utáni lábadozás, pokoli fájdalom és a macerák amit a magyar egészségügy egyik kellemes egységében tölthetek.
3) Maja leválasztása rólam napokig, plusz az utána lévő itthoni kímélő program. Jelenleg megint alig mászik le az ölemből, így ez a pont is eléggé kritikus.
Mindhárom tényező a halogatás mellett szól, de ha ésszel végiggondolom az egészet, akkor szeptemberben túl kell esni a műtéten.
Azért remélem pár hónap múlva majd arról írok, hogy mennyire túllihegtem ezt az egész mandulaműtét témát :-)