Majci megint bulizott éjjel. Komolyan mondom, ha nem alvási funkciót kellene éjjelente betölteni, szavam nem lehetne panaszra. A nyüszögést, sirdogálást leszámítva halál jó fej ilyenkor - is.
Tudni kell, hogy attól a gyermektől, aki első pillanattól kezdve soha nem használta nemhogy a szülői ágyat, de még a szobát sem alvásra, és ahol a szülői ágy napi rendszerességgel - az esti rutin részeként - válik mindenféle csiki-partyk, dögönyözések és hempergős pusziözönök helyszínévé, no attól, teljesen felesleges még éjjelek évadján, tök sötétben is elvárni azt, hogy a szülői ágyba áthozva gombnyomásra bekuckózza magát és alvásba merüljön.
Ennek ellenére persze rendszeresen ezt tesszük :-)
Befektettük középre és hang nélkül mozdulatlanul néztük a plafont, Majci pedig lélegzetvisszafojtva figyelt az első jelre. Nem kellett túl sokat várnia, kb. 15 mp múlva történt meg az első 2 cm-es ficergés valamelyikőnk részéről, amire ő minden izmát megfesztítve, hangos, izgatott sikítással reagált. Majd térdre emelkedett és elkezdett rugózni, ezt követően pedig felállva szaladgált hangos csatakiáltás kíséretében az ágy egyik végéből a másikba, végül letolatott az ágyról és a bekapcsolt ventilátor elé állva fejbólogatva elkezdett táncolni és forogni. Na, ez volt az a pillanat, amikor csöndfogadalom ide vagy oda, hangos kacagásban törtünk ki férjjel. Ezennel végérvényesen letettünk az alvásról, majd bő másfél órás ilyen és hasonló mókázás után végre sikerült álomba szenderülnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése