Korábban megírtam, hogy az elmúlt pár hetünk kezd hasonlítani egy görög drámára. A tetőpont meg is volt, és vártam a végkifejletet. No, de hogy ez egy kisebb tragédia lesz, azzal nem számoltam. Bíztam benne, hogy a sok antibiotikumos kezelés után csak és kizárólag a gyógyulás következhet, de ekkor jött az igazi meglepetés. Lizi testén ugyanis piros kiütések jelentek meg. Sima csalánkiütésnek tűntek, gyorsan meg is néztem az AB betegtájékoztatóját, ami ígért ilyet mellékhatásként. Mivel elmúlni nem akart, másnap elvittem orvoshoz.
Na itt dobtam egy hátast, ugyanis Dokinénink pikk-pakk diagnosztizált egy jó kis skarlátot. Szerencsére ez a betegség már sokat enyhült az elmúlt 30 évben, így az első riadalom orvosi ráhatásra elcsitult bennünk. Maja is megkapta előre az antibiotikum receptet, ugyanis Dokinénink szerint nagy eséllyel pályázhat ő is erre a címre.
Mivel viszont már utólag írom a sorokat, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez valami nagyon kis gyenge próbálkozás volt drága kis skarlátkám, ugyanis Lizi még egy hőemelkedést sem produkált és sem Majci, sem az oviból egyetlen kisgyermek sem kapta el a rettegett kórt. Ennek ellenére persze az oviban a mai napig riogatják a szülőket a felirattal, miszerint az intézményben skarlát található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése