Pontosabban harmadik edzésre. Azt hiszem végleg rabul ejtett a dolog, és erre nem is számítottam. Azt hittem a konditerem nem nekem való műfaj, és csak a hatékonysága miatt választottam. Ezzel szemben már most teljesen rá vagyok kattanva, és alig várom a következő edzésnapot. Nagymértékben befolyásolja ezt az a tény, hogy a hely pöpec, új, tiszta, csilli-villi, nem túl nagy és egyelőre tök üres. Eddig 3 edzésen és egy betanuláson vagyok túl - igen, még ilyen is jár a programhoz, ami szuper jó, mert nem vagyunk behajítva a gépek közé, hogy nesze, csináld találomra - az átlag emberszám pedig olyan 2 fő volt. És ez nekem, mint kezdő, igenis számít. Egy teletömött nagy hodályba nem biztos, hogy lett volna kedvem elmenni.
Már mindkét edzéstervet végigcsináltam, azt hiszem 1 hét után van kedvenc tervem, és persze megtaláltam az "utálomgépemet" is, ami nem más, mint a lépcsőzőgép. Nagyon nem fekszik, de mindent az ügy érdekében, ugye. Viszont a futógép nagyon bejön, amitől kicsit tartottam, hiszen világ életemben (ami így leírva igazán nagyképűen hangzik, hiszen pontosan 1 éve kezdtem el futni) a szabadban futottam. Kicsit furcsa, hogy hiába futok, soha nem haladok egyetlen métert sem, de maga a szerkezet jópofa. Különböző szakaszokra van felbontva a futásom (gyorsabb-lassabb tempó, emelkedő), és az egyiket már módosítani is kellett, mert túl könnyű volt. Szóval imádom az egészet. Nincs túl korán, vagy túl későn az edzéshez, amit rögtön az első héten le is csekkoltam, hiszen csütörtökön este 7 után értem a terembe (és 8:50-kor jöttem ki), ma pedig szombat ellenére is már reggel 9 előtt kezdtem. A sport pedig nagyon jó hatással van a diétámra. Annyira motivál, hogy kedvem sincs bűnözni. Ennek ellenére makacsul tartják magukat a kilóim/dekáim, 5 napig meg sem mozdult a mérleg, de szerencsére mára (ugyan csak egy kicsit, de) megindult végre. Azt is elhatároztam, hogy nem dőlök a tőrömbe, ha nem hullanak le rólam a kilók, hiszen keményen dolgozom izomra és nem kezdő életmódváltó vagyok. Mindenesetre nagyon rendesen ettem egész héten, és tovább finomítottam a napi kajákon. Ez pedig azt jelenti, hogy a fehérjét 2 gr/ttkg-ra feltolom, a ch-t 1,5 gr/ttkg-ra leviszem, a zsír pedig a maradék, ami belefér a napi keretembe. Meglepő módon egyáltalán nem a ch-val van a gond, hanem a fehérjével. Úgy érzem kiló számra tömöm magamba a csirkemellet meg a túrót, és min. napi 2 adag fehérjét is beviszek (vagy turmix-ként, vagy kajába keverve), és mégis küzdelem teljesíteni a napi adagot. De akkor sem adom fel, mert úgy érzem kitartónak kell lennem, ami végül célra fog vezetni. Ha már belekezdtem, csináljam rendesen, na! Ami mostanában elmaradt, az a futás és a zumba. Ennek pedig egyetlen oka van: bő 1 hete magassarkúban (Majával az ölemben) ráléptem egy buckára a járdán és megint némileg KO lett a rossz bokám. Mert persze azzal sikerült félrelépnem... Hát nem tudom, ha az az egyetlen megoldás a bokámmal kapcsolatban, hogy nem hordhatok soha többé magassarkút, akkor köszi, nem kérem. No, nem mintha 10 centis tűsarkakon szaladgálnék, de arra a pár centi pluszra igenis szükségem van :-)
Egyébként meg Maja megint beteg volt egész héten (ez szeptember óta a 3. eset), kb. minden 3. hetet itthon tölti. Ahogy beértünk kedd reggel a bölcsibe, öltözés közben sugárban teleküldött. Szerencsére a vírusok is távozhattak ezzel, mert szerdára már semmi baja sem volt, viszont a dokinéni egész héten itthon tartotta. Úgyhogy már megint alig haladtam a dolgaimmal. Ma reggelre meg Lizcsi lett lázas, bízom benne, hogy holnapra ő is rendbe jön, hiszen a suliból már nem nagyon kéne hiányozni, ráadásul hétfőn lesz a fotózásuk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése