De még mennyire!
Diéta szempontjából kritikus nap volt a tegnapi nap, 2 okból is.
1) Hétvége, és ilyenkor mindenki mindenfélét eszik körülöttem, amibe általában simán bele-belenyalakodom én is.
2) Mamiék meglátogattak. Ez kb. azt jelenti, hogy 20 emberre való kajaadaggal, sütivel, túrórudi- és paula halommal, meg kinderekkel érkeznek. És ez tegnap sem volt másképp: a menü mézes-mustáros oldalas, penne carbonara, tejszínes csirkecomb és egy tepsi almás pite volt a szokásos édesség-csomag mellett.
Dupla bukó, de én király voltam. Eszembe sem jutott csalni. A reggeli sült kolbász + friss péksütemény is hidegen hagyott, akárcsak a teljes tegnapi menü. Annyira elszánt vagyok, mint már hónapok óta nem. És tudom, hogy nagy szerepe van ebben az edzőmnek, hiszen ha magam miatt elgyengülnék, eszembe jut ő, hogy mégsem csaphatom be, és már eszem ágában sincs bűnözni. Egyetlen harapást sem. Ezt meg is mondtam neki, és nagyon büszke rám :-) A másik drasztikus változás nálam, hogy nem állok mérlegre. Ez több mint kihívás, hiszen az elmúlt másfél évben nem volt nap, amikor ezt ne tettem volna meg. Sőt, voltak időszakaim, amikor naponta 10x ráálltam a mérlegre, hogy megnézzem, mennyit változott a súlyom 1-1 étkezés után. Beteges, tudom. Most viszont egész héten nem álltam rá. Ennek ellenére tudom, hogy kevesebbet mutat, mert érzem, hogy horpad befelé a hasam (ez így mondjuk elég viccesen hangzik, mert persze nem horpad, de az óriás pukli, kisebb puklivá ment össze), és már megint érzem a hasizmomat a zsír alatt. A hó végi mérlegelés is úgy zajlott, hogy becsuktam a szemem, Férj meg leolvasta az eredményt. Január elején ugyanis az egész család mérlegelt, és mindenkinek beállítottuk a hó végi célt (kivéve persze a kis etiópot). A jó hír az, hogy mindenkiről mentek le kilók, Lizinél -1,6 kg-t számított az, hogy szigorúan szabályoztam, mit és mennyit ehet (nyilván az iskolai menzával szemben tehetetlen voltam). Nem volt se csoki, se cukor egész hónapban. Büszke vagyok rá!
Most pedig megyek, és felszívom magam holnapra. Sorsdöntő találkozás lesz, és úgy érzem, minden rajtam múlik :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése