Tegnap este a világ legnagyobb szabotázsának voltam részese. Elkövetője Férj, és két segítője: Lizi és Maja (na jó, ő csak szimplán jelen volt a kritikus eseménynél). És az egész egy jóindulatú gesztusnak volt álcázva!!!!
Történt ugyanis, hogy az egész napos példás étkezésemet egy brutál zumbával szándékoztam az este folyamán megkoronázni, 5 után viszont leszakadt az ég. Férj fél 6-kor hazaért és felajánlotta, hogy elvisz és jön értem, közben meg tesz egy kitérőt a két kis poronttyal.
Egyébként magam sem gondoltam volna, hogy magáért a taxiszolgáltatásért iszonyatosan hálás leszek - a közeli főúton 15-20 centi mélységű özönvíz hömpölygött, pont gyök kettővel tudtunk haladni.
Az órán beleadtam apait-anyait, amit a bedurrant vádlimon és vörös fejemen túl a rajtam lévő 2 réteg trikóból kifacsarható vízmennyiség is bizonyított, így boldogan slattyogtam a kocsi felé, ahol beszállás után azonnal tudtam, hogy itt a vég. A testem erősen tiltakozott, de az agyamat már végérvényesen átmosta a tömény tigriskenyér illat. Mert a Tesco-ban volt a kedves család. Ahova nem járunk. És miért nem? Hát a tigriskenyér miatt. Mert mindannyian gyarlók vagyunk, és az illatától rögtön megbolondulunk.
Inkább nem árulom el, hogy mennyi maradt a fél kiló friss ropogós tigriskenyérből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése