Nem is értem miért lepődöm még meg ezen. Volt egyszer egy éjjel jóalvó gyermekem, aki másfél hónapos kora óta stabilan átaludta az éjszakát - talán igaz sem volt - és most van egy másik, akinek esze ágában sincs hasonlót tenni. Kb. 11 hónapos lehetett, mikor átfutott egy kósza gondolat a fejemben, hogy lassan akár már pihenhetnénk nyugodtan egy teljes éjszakán át is. Merthogy mégiscsak milyen nagy már - 11 hónapos - és igazán kibírhatná éjjeli kaja nélkül. Biztos meghallotta a gondolataimat és "csakazértis" fricskát mutatott az én csöppöm: nemhogy nyugiban hagyott volna minket éjjel, de egyre hosszabb műsort produkált. Majd kb. 2,5 hete eljutottunk oda, hogy minden éjjel 2-kor ébred, eszik, szépen bekuckózza magát az ágyába, majd 5 perc csönd után elkezdi az "anyavegyélkiinnendeazonnal" sírást. Kb. 10 mp alatt éri el az egész ház számára is kristálytisztán hallható hangerőt, így esély sincs arra, hogy megvárjuk, míg az ágyában újra a párnácskájára hajta kis buksiját és álomba merül. Felveri az egész családot, de persze rögtön megnyugszik, amint közénk kerül. Ekkor kezdődik a karattyolós móka. Kb. fél óra után elálmosodik, ilyenkor galád módon átviszem az ágyába, ahol látszólag megnyugszik és elalszik. 5 perc múlva újra indul a műsor elölről, Majci áthoz közénk, visszavisz, aludni próbál, újra visítás, áthoz közénk stb. Kb. hajnali 4-fél 5-kor szoktuk megunni, ilyenkor indul a családi költözés: Férj megy LIzi mellé az alsó ágyra, Majci pedig - határozott elveimmel ellentétben - mellettem marad. Ilyenkor még fél-egy óra kell, mire hajlandó lenyugodni és elaludni a kisasszony. Én ezt megvárva, utána még fél óráig fülelek, hogy tényleg vége-e a műsornak és olyan fél 6 körül már készen is állok a pihentető alvásra.
Valószínű a felső kettesek tehetnek az egész történésről, ami persze kicsit sem mentség a hetek óta tartó napközbeni hullafáradtságunkra.
Mit is írjak? Lesz ez még így se!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése