Kezdődik

Igen, elkezdődött az iskola, a mellékelt ábra (=elmaradó bejegyzések) is ezt mutatják. Jöjjön pontokba szedve a lényeg.

1) Az iskola meglepően melós dolog. És itt most nem a gyerekekre (azzal előzőleg is számoltam), hanem a szülőkre az anyukákra gondolok. És nem, nem ér véget azzal, hogy szeptember elsején éjjel bekötöttem az összes létező tankönyvet. Folyamatosan meló van vele, ha akarom, ha nem. Titkon bíztam benne, hogy Lizi rám ütött, és jó dolgom lesz, mert mellém állítólag soha nem kellett odaülni, szépen csináltam a feladataimat. Lizcsi (nem adtam föl a reményt, így bízom benne, hogy csak egyelőre) nem ilyen. Ott kell állni a háta mögött, mert ahogy enyhül a figyelem részemről, már teljesen máshol van, és becsapja a könyvét, hogy elég volt. Pedig nagy előnnyel indul a többiekhez képest...

2) A számításaim nagyjából bejöttek: mivel kiválóan olvas, így ezzel nem lesz gondja (no itt azért ugye még nem tartanak), a jó fejének - és annak, hogy azért mégiscsak az én közgazdász vénámra ütött - köszönhetően matekból szuper, félelmetesen vág az esze, villámgyorsan felfogja a feladatokat, és szinte sosem hibázik (max., ha a végén már máshol jár az agya), már ki is pipáltuk az első 100%-os dolgozatot. A kézügyessége - és a türelme a monoton dolgokhoz - viszont finoman fogalmazva is khmm, khmm hagy némi kivetnivalót maga után... Tehát gyűlöl minden színezős feladatot (bőven van ilyen) és akkor a sormintákat ne is emlegessük. Teljesen kiborul tőlük. Általában 2 megoldást szorgalmaz: 1) összecsapja ---> én meg jövök a radírral :-) 2) hisztirohamot kap közben, földhöz vágja a füzetet, és üvöltözik ---> erre elpattan az utolsó idegszálam, és indul a műsor. Így a magyar házi a 30 perc helyett simán eltart 60-75 percig is. Csak bízom a pozitív fejleményekben, mert így stabil magnézium-fogyasztó leszek a közeljövőben.

3) A matek az isten, most hétvégén már ott tartottunk, hogy nekem külön feladatokat kellett kreálnom, hogy a házi és a szorgalmi után még legyen mit csinálnia. Meglepő módon élveztem. Átnyálaztam, hogy miket tanultak, és annak mintájára alkottam. Matekversenyen is szeretne indulni, amit a tanítónénije is támogat. Mivel nagyon jó az osztály, nincsenek lemaradók, előrébb járnak a szokásos tanmenetnél, és többen is indulnak a versenyen, így az egyik korrepetálás hivatalosan is versenyfelkészítésre lett átnevezve. Így most 5 matekja lesz Lizinek hetente.

4) Különórák. Első nekifutásra mindent szeretett volna. Mivel összeszámolva brutálisan sokra jött volna ki (8), így szelektálunk. Marad 1 énekkar, 1 kosár, 1 aerobic, és 1 sakk. (+1 matek verseny felkészítő ugye). Az énekkart imádja, már 2 alkalmon túl van, a kosár szintén nagy favorit, abból  menne többre is, de üti a sakkot, ill. a péntek délutáni már macerás időpont, az aerobic szintén nagy kedvenc. Néptánc szerencsére tesi keretében van. Sakk a héten lesz először, egy próba alkalom. Kíváncsi vagyok rá, Papi a nagy sakkmester, nekem valahogy nem sikerült ráhangolódnom gyerekkoromban. A zongorának viszont egyelőre búcsút intünk. Mama vitte szombatonként a barátnőjéhez, szerette is Lizi, de a házival sosem foglalkozott. Pedig kapott bőven. Szerintem szimplán kicsi hozzá, először bele kell rázódnia a tanulás rutinjába. Talán majd jövőre. 

5) Iskolába rázódás. Az első hét horror volt, még a 2. héten is akadt némi balhé. Számomra igen tanulságos volt, hogy hiába a sok ovistárs/ismerős tanítónéni/gólyatábor, az iskola igenis egy óriási stressz a gyerekeknek, és ennek valahogyan ki kell jönnie. Ismervén Lizimet, tudtam, hogy ez nem a reggeli búcsúzkodás/zokogás formájában fog kitörni (bár 1x erre is volt példa), hanem egy borzasztó magatartásban. 2 hétig csak a balhé volt benn, meg persze itthon is. Azóta annyit javult a helyzet, hogy bent "jókislány", itthon meg "kisördög". Rajtunk - hisztivel/balhéval/feleseléssel - és persze Maján - agresszióval - vezeti le a feszkót. Persze Maját sem kell félteni, így az itthon töltött idő 80 %-ban folyamatosan szedem szét a két kiskakast.

6) A fenti 5 pontnak köszönhetően az elmúlt 2 év legmagasabb stressz-szintjét produkáltam az utóbbi hetekben, amit sajnálatos módon az életmódváltásom ellenére továbbra is csak evésben tudok levezetni. Nagyon gáz, tudom. A kenyér/kolbász/nutella kombónak persze látható és mérhető következményei vannak, így muszáj egy tabula rasa-t csinálnom. Kezdtem azzal, hogy reggel mérlegre álltam és lecentiztem magam. Inkább vissza sem akarom keresni, hogy hány hónap munkáját tettem tönkre pár hét alatt :-(

7) A helyzetem változatlan. Bár a dolog nem dob fel (sőt, inkább elkeserít), próbálok abból erőt meríteni, hogy újult erővel folytatom az utam - és azért történések is vannak, még ha csak nagyon aprók is. Azt gondolom, hogy az égiek akarták, hogy ne az iskolakezdéssel egy időben kelljen nekem is kezdenem. Akkor már tutira a diliházban lennék. Továbbra is bízom abban, hogy van egy szuper hely, ami csak rám vár, és amit nekem is ki kell várnom. De azért most már megsürgetném azokat az égieket...