Kisebbikem betöltötte a 13. hónapját, ennek örömére következzen a szokásos beszámoló:
Súly: kriminális, a múltkor be kellett hoznom a teraszról, mert az átlagosnál kicsivel nagyobb szél percenként döntötte föl. Egyébként fogyott, kb. 7500 gramm lehet, dokinéni multivitamin-extra D-vitamin-vas kúrára fogta. A hatásról majd a 15 hónapos oltás kapcsán beszámolok.
Hosszúság: 73 cm (ruhában még simán rámennek a 68-as cuccok, sőt, derékban az 56-62-es (!!!!) mértet lenne jó neki, így aztán mindenbe, ami nem állítható derekú, gumit kell varrnom, mert különben elhagyná.
Mozgás: továbbra is a tornádóhoz hasonlítom. Rohangáló, táncoló, guggoló, ruhát/egyebet hurcoló kis tornádó. Újabban fel akar dolgokra mászni. Szerencsénkre pici mértete miatt ez még csak ritkán sikerül neki. Egyenlőre csak a gyerekméretű székeket és a kisebb dobogót tudja abszolválni. A lemászás necces, jobb esetben üvölt, hogy vegyem le, rosszabb esetben lepottyan. Szerencsére ilyen magasságokból kiválóan tud esni mindenféle sérülés nélkül. Egyébként meg egyfolytában esik a gyors tempója miatt. Szaladás közben rendszerint az arcára bír pottyanni, így aztán papírvékony hófehér bőrének köszönhetően 2 mp alatt alakulnak ki a kék és lila foltok.
Hang: jelentem továbbfejlesztette az egyetlen eddig használt szavát: most már "kukkó" szóval illeti azt a négylábút. Meg minden négylábút. Meg láb nélkülit. Ugyanis ott tartunk, hogy minden, ami mozog, de nem ember, az Majánál kukkó. Mint például a múltkor a kisvendéglőben az akvárium összes színes hala. Minden próbálkozásom ellenére marad az összes állatra ez az egy szem gyűjtőszó. Hangutánzásban csak a halra tátog, illetve rájöttem, hogy mikor kínjában nyenyerészik, pontosabban azt hajtogatja, hogy "nyanyanyanya", na az én vagyok. Mintha az "apá"-val is próblálkozna. Mindenesetre messze áll Lizi ilyenkori szókincsétől - aki gyakorlatilag minden szónak mondta az első szótagát és legalább 10 szót felismerhetően pötyörészett. Tudom, nem jó dolog az összehasonlítósdi.
Evés: továbbra is gyenge pontja. Egy gyerek, akinek 0 életösztöne van. Hiába nyomnék a kezébe kis falatkát, fél kiflit, innivalót, nincs az az Isten, hogy megfogja és a szájába tuszkolja őket. Ivásnál rámvakkant, nézi a cumisüveget és kitátja a száját, jelezvén a kiszolgálás iránti igényét. Minden fogantyús eszköz/ilyen olyan itató/pohár próbálkozás csúfos kudarcot vallott. Itatni KELL, cumisüvegből. Punktum. A falatkát pedig nyelhető nagyságúra szaggatni és megfelelő ütemben adagolni. Egyébként vicc, de már hónapok óta csak úgy eszik, hogy észre sem veszi, hogy eszik. Amint a székébe ültetem, ütemes fejrázás és fej elforgatás következik, hogy meg se próbáljak belé ehetőt tömni. Ilyenkor marad az elterelés - bármi, amit az tálcához tud ütni, kellő fülsértő hangot adva - én meg közben észrevétlenül pakolom a főzeléket a szájába. No, azért túl sokra ne gondoljunk: 120-160 gramm az adagja, néha még ennyi sem. Őnálló evésre való hajlandóság 0, úgyhogy a főzelék szétkenését/szétdobálását egyenlőre szabotálom.
Hangulat: még mindig én vagyok a kedvenc helye, de az utóbbi időkben férj ezüstérmes helye erősen megközelítette az enyémet. Néha kifejezetten "apa hangulat"-ban van. Mókázás továbbra is napirenden, és nagyon úgy néz ki, hogy Lizi 2. lesz belőle. Ha nincs rendesen behúzva a beépített szekrény, azonnal pakolja ki a cipőket/sapikat és jön, hogy adjam rá, majd a tükör előtt parádézik bennük. A múltkor órákon át menetelt Lizi koronájában. Olyan ideges lett, mikor lepottyant, hogy azonnal követelte tőlem a dísz visszahelyezését. Szóval ő is nőci. Már most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése