Rengeteg dolog történt az elmúlt 6 hétben:
1) Futás. Abszolváltam az 5 km-es távot egyhuzamban. Hihetetlen, hogy erre képes vagyok, de azért messze vagyok attól, hogy erre kényelmes tevékenységként tekinthessek. Sőt! Gyakorlatilag 1-1,5 km után jön a holtpont, ami tart 3,5-4 km-ig, utána már csak az tartja bennem a lelket, hogy mindjárt vége. 7 kört szoktam futni, ez olyan 5,7 km, 7 szuper kis emelkedővel. Tavaszi újrakezdésem óta megvan az első 100 km-em. Az a célom, hogy a szülinapomig lefutok 200 km-et, erősen veszélybe került, hiszen mostanában messze nem jutok el annyiszor futni, mint korábban (és ugye ez alapján lőttem be a célt), valamint a meleg is elég rossz hatással van a teljesítményemre. A múltkor eső után mentem ki 28 fokban, azt hittem megpusztulok. Vettem a levegőt, de úgy éreztem nincs elég oxigén benne, így 5 kör után lekullogtam a pályáról. Bár az 5 kör is több mint a semmi. Hát ez van. Nem tudom hogy alakulnak a dolgaim, de most úgy érzem, inkább futok 0 fokban, mint 30-ban...
2) Diéta. Na ez mostanában kezd mission impossible lenni nálam. Két forgatókönyv van: az első 4 étkezés tökéletes, majd este 9-kor felrántom a hűtő ajtaját. A másik pedig, hogy H-P-ig tökéletes, majd hétvégén jön egy szülinap/húsvét/május 1/zumbatábor/stb. és bűnözök. És az én drága kis testem rettentően szomjazik minden gyilkos liszt/cukor/krumpli falatra a 8-9 hónap diéta után, így aztán brutális mértékben tartalékolja őket. Emiatt pl. egy 2 napos zumbatábor alatt - 6 óra zumba, 1x futás, 1x úszás + egy kis konditerem, mindez félpanziós ellátás mellett + kis süti-piknik ebédre - képes voltam 4(!) kg-t hízni. Szóval nehezen haladok. Ami 2 nap alatt feljön, azt 3 hétig tart ledolgozni. Nincs eredmény, és mivel nincs eredmény, a kitartásom is csökken, tehát sokkal könnyebben bólintok rá egy bűnözésre, mint mondjuk ősszel. Össze kell szednem magam, nincs mese. Persze a heti 4-5 óra sport mindig megvan (kivéve, mikor Majci volt beteg vagy én), és ha nagyon lassan, de formálódom. A hatékonyságot kell növelni, mert júniusra már nem itt szerettem volna tartani, na...
3) Majci betöltötte a 2-t. Szégyen gyalázat, hogy nem szenteltem neki bejegyzést, de majd igyekszem pótolni. Gyakorlatilag Lizi 2 kezd lenni, ömlik belőle a szöveg, énekel, táncol, színészkedik és iszonyatosan csibész. Most már komplett mondatokban fogalmaz - a ragozások és a határozók még tévesek, így nagyon vicces dolgokat tud mondani. Erősen gondolkodom egy Best of Majci összeállításban, csak az gondom, hogy szerintem ezek a gyerekszájak akkor és ott viccesek, és mindig csak annak, aki hallja őket. Na mindegy, még gondolkodom rajta, ha másért nem, hát azért, hogy gyermekeimnek legyen mit mesélniük...
4) Bölcsi. 1 hete úgy gondoltam, hogy túl vagyunk a nehezén, a kezdeti akadozások után végre úgy tűnt, hogy megbarátkozott a helyzettel, sőt szeret is odajárni. Aztán a múlt heti betegeskedése után most megint nehezen zökken vissza. Minden reggel megy a balhé, őrjöngő hiszti, az öltöztetés-fogmosás-fésülés kombó egy két felnőttet igénylő harc. Hihetetlen, hogy néha Férjjel alig bírjuk lefogni a 9 kilóját. Mert a meggyőzés és szép beszéd nála
5) Fej. Majci achillese. Az elmúlt másfél év alatt megszámlálhatatlan esése/bénázása volt, és 95%-ban a feje volt az áldozat. A kedvencem, mikor úgy megy előre, hogy közben hátrafelé néz, és nekigyalogol az ajtófélfának. Számtalanszor eljátszotta. Lizi meg pl. soha. Meg ha leguggol az asztal mellé, akkor felállás közben tutira beveri a fejét, és még sorolhatnám. Május 2-án utolért minket a végzet. Az állatkerti túránk utolsó negyed órájában megtörtént a baj. Én odébb álltam, így nem láttam semmit. Futott előre, majd megbotlott és homlokra esett. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy Férj pánikolva fut az ölében a nagyon vérző gyerekkel felém, hogy betört a feje. Így aztán közel 7 év gyerekes lét alatt most először mi is eljutottunk a Bethesdába. Nagy élmény volt, de szerencsére jó dokit fogtunk ki és nem lett komolyabb probléma. Még ketyeg az a bizonyos 2 hónap, ami fejsérülés után mindig rizikós. Persze nem lesz semmi! Ráadásul most hétvégén újrakezdtük a 2 hónap számolását, mert megint fejre esett. Olyan, mint a zsizsik, nem bír nyugton maradni, mindig, mindenhova fel kell másznia. Most a fotel karfáján bukott át úgy, hogy 4 felnőtt volt körülötte. Szerencsére szőnyegre esett, de pont azt a részt találta el a homlokán, ahol a múltkori seb volt. Lett is lila folt, meg pukli, de azt hamar lejegeltem. Egyébként nagyon úgy néz ki, hogy maradandó heg lesz a régebbi seb helyén, hiába volt rajta az összehúzó tapasz :-(
6) Lizi elballagott az oviból. Nagyon szép műsort adtak elő. Le a kalappal előttük, volt klasszikus verselés, tánc, de volt egy totál modern része is a dolognak betanult koreográfiával. És hát olyan dolog történt, mint még soha az ovi történelmében: az óvónők elbúcsúztatását nem a dadusnéni olvasta föl, hanem Lizi. Mert még soha nem volt olyan ovis, aki így tudott volna olvasni. Ki is emelték a műsor alatt. És az alvás előtti mesét is Lizi olvassa a gyerekeknek hetek óta, ők meg rendre megtapsolják. A leendő tanítónéni is felkérte, hogy évnyitón ő szavaljon. Rettentően okos csajszi, ami persze most is mint mindig, iszonyat hisztivel párosul. 1 hónapja teljesen meg van kergülve. Mindennapos a balhé, a hiszti, a flegmáskodás, a feleselés, az "utállak" és az ajtócsapkodás. Gyanús, hogy a változás miatt stresszeli be magát, pedig ismeri a tanítónénit, ráadásul 9-en mennek 1 osztályba az oviból. Hát, remélem idővel elmúlik, mert lassan beleőszülök...
7) Váll. Nem haladok. Idestova 6 hónapja járok rendszeresen gyógymasszőrhöz, de kb. 1-1,5 hónapja megállt a javulás. Sőt, mintha 1 hete még rosszabb lenne. Borzasztóan idegesít, hogy nem tudom 100%-osan használni.
Most így végignézve a felsorolást, azt hiszem rájöttem a dolog nyitjára: annyi minden történik körülöttem, hogy a saját dolgaimra nem marad meg a 110%-os koncentrálás, csak 80, és az nálam nem elég semmire :-( Na, akkor most kellene 48 órát csinálni a 24-ből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése