Először 2007 őszén találkoztam a kedves népes családdal (úgy többszázan lehettek), mikor is ellepték a konyhámat. Eleinte a pulton találkoztam pár kósza egyeddel, akkor még nem is sejtettem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, és mikor már szabad szemmel látható helyen mászkálnak, akkor igencsak komoly a probléma. A sokk után jött a folyamatos pakolás/fertőtlenítés/mindent kidobás és úgy cirka fél év kitartó küzdelem után végre fellélegezhettem. Az elmúlt években kb. 3-4 hasonló támadást sikerült visszavernem, de mivel figyelek, olyan extrém helyzet soha nem alakult ki azóta. Az egészben az a legdühítőbb, hogy simán belemásznak lezárt üvegekbe is, a nylon zacskókról (akár dupla/tripla rétegben) pedig már ne is beszéljünk. A fűszerpaprika az egyik kedvencük, így azt tonnaszám küldöm a kukába. Bokros teendőim közepette pedig más sem hiányzott, mint az, hogy múlt hét elején ismét találtam 2 példányt a szekrényben heverészni. Mivel az elmúlt hónapokban minden alapanyagomat lecseréltem, hevesen kezdett el verni a szivem, hogy a méregdrága liszteket/köreteket elveszíthetem. Persze megint a paprika volt a ludas. Én már csak azt nem értem, hogy az első példány hogy kerül a lakásba? Az őrölt paprika és az én konyhaszekrényem koordinátái olyan kölcsönhatásokat indítanak el, amiből ezek a dögök maguktól kifejlődnek? Szerencsére a kincseim megúszták, csak a paprikát kellett kidobnom, ill. az 1 kg-s kuszkuszom (majdnem teljes zacskó) megfigyelés alatt áll. Nem halogattam tovább a dolgot, és elrongyoltam az ikeába, újabb/profibb tárolóegységek után.
Pakolás után pedig ilyen rendezetten áll most minden a konyhámban:
Remélem ez bogár-barátaimban is tudatosul, és messzire elkerülik a szekrényemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése