Teljesen el vagyok havazva... Nem gondoltam volna, hogy ilyen sűrű lesz a program a beszoktatás miatt. Lizivel könnyebben és nagyobb lépésekben ment minden. De tudtam, hogy Majcival nehezebb lesz, és lelkiekben fel is készültem rá. Gyakorlatilag 3 hét kellett ahhoz, hogy eljussunk egy normális mértékű (másfél órás) alváshoz és az uzsonnához. Szinte miliméterenként haladtunk előre, én meg kis túlzással másfél hetet a bölcsi előterében töltöttem. Volt minden, öröm/bánat/sírás/anya büntetése, de most, 4 hét után kijelenthetem, hogy szeret oda járni. Reggel már vidáman megy be a csoportszobába, de csakis én kísérhetem be. Egyik reggel kivételesen az apja vitte be, lett is belőle zokogás. Ismeri a csoporttársait, tudja a neveket, mindig mesél valmit a benti történésekről. No, és persze a csoport legapróbbja kit szúrt ki magának? A legnagyobbat. Bő egy évvel, egy fejjel és vagy 10 kg-val nehezebb nála a kislány, akivel folyamatosan mókázik. Borzasztóan ragaszkodik a két gondozónőhöz, ha ők valamiért nincsenek látóközelben, akkor szinte pánikba esik. Előbb-utóbb biztosan elfogadja majd a másik szobában lévő gondozónőket is. A beszédfejlődése miatt is megnyugodhatunk. No nem, mintha én aggódtam volna, de Férj Lizi extra tempóját tekintette a mércének (ő ilyenkor már körmondatokban fogalmazott, és 1-2 boribon mesét is fejből mondott, a könyv lapozgatása közben), és időnként kétségbeesését fejezte ki. Az egyik gondozónő kb. 1 hét után elhűlve hozta ki Majcit, hogy mennyit bír beszélni, be nem áll a szája, és folyamatosan karattyol, csak mondja a magáét. Khmmm, hangos család? Igen, Maja is a képbe illik. Egyébként, mióta bölcsis, még durvábban belehúzott a beszédbe. A minap is a kertben sétálgatva, a fülére szorított telefonban komoly párbeszédet folytatott Tomival, közben vadul gesztikulált, még olaszos kézmozdulatok is szerepeltek a repertoárjában.
A beszoktatás közben én is igyekszem mielőbb letudni az 5 éve halogatott teendőimet. Komoly listát írtam, és annak ellenére, hogy egész nap "teszem-rakom", most úgy érzem, hogy soha nem fogok a végére érni. 1 hét múlva Maja szülinapi buli, amivel pont a 0-n állok, a gyes igénylést is totál elfelejtettem, húsvét is mindjárt itt van, plafonig ér a vasalnivaló, hogy az egyéb igencsak fontos és sürgős feladataimról ne is beszéljünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése