Imádom az ilyen reggeleket!

Majci megérezte a hétvégét, tehát kegyes volt hozzánk ismét ébresztőt fújt hajnali 6-kor. Hiába győzködtem, hogy jöjjön közénk és még aludjon egy kicsit, ő határozottan a kakaóját követelte. Nem volt mit tenni, kipattantam és elindult a reggeli menet. Amint magamhoz tértem a kávém után, Férjjel felvázoltuk a korai kelés adta lehetőségeket: a lakás szokásos reggeli összelapátolása után pattanjunk autóba, és míg én lefutom a napi penzumomat, addig ők pont megjárják az onnan egy köpésnyire lévő piacot. Futócucc fölránt, pulzusmérő, telefon, füllhallgató, víz összeszed és már indultunk is. Isteni idő fogadott a parkba érve, ami hihetetlenül motiváló volt. Még a legnehezebb pillanataimban is erőt adott a napsugár, ami az arcomat melengette. Az utolsó két percben a többiek is megérkeztek, tehát még az időzítés is elsőosztályú volt. Felemelő érzés, hogy egy átlagos család reggelizési idejében mi már ennyi mindent csináltunk. Na, ezért szeretem én a koránkelős hétvégéket! A nap többi része pedig a megvásárolt 3 szatyornyi zöldség feldolgozásáról fog szólni :-)