6 hónap...

Több mint ennyi idő telt el a legutolsó bejegyzésem óta. Azt hiszem regényt is írhatnék az elmúlt időszak eseményeiből, simán kitenne pár száz oldalt.
A legfontosabb információ, hogy Maja betöltötte (khmm, khmm 4 hónapja...) a 3. évét. Magassága egyre nagyobb (bár ő sem lesz égimeszelő), súlya nagyjából változatlan, a kockák pedig szépen gyűlnek a hasán. Aktivitása változatlan, melynek köszönhetően legnagyobb szívfájdalmamra elintézte egy fogát. Addig ficergett minden szülői intelmünk ellenére, mígnem arccal a betonba csapódva intézett magának egy szétharapott szájat és egy bemozdult fogat. A szája pár nap alatt regenerálódott, és mivel a foga is szépen visszatért a helyére, megkönnyebbülten hátradőltünk. Nem kellett volna. 2 hét után megkezdődött a szürkülési folyamat, majd röntgen után jött a verdikt: a fog elhalt. Cél, hogy minél tovább a helyén tartsuk, hiszen messze még a fogváltás időszaka, szerencsénkre viszont a maradandó fog csírája teljesen sértetlen. Így tehát nem maradt hátra, mint az, hogy kitanuljam, hogyan fehéríthetem ki a fotókon utólag Majci bal fölső egyesét. 
A második (egyben családunkban utolsó) szobatisztulását is lezavartuk. Már komolyan aggódtam, hogy ezúttal ez nem fog megtörténni, hiszen a szülinapja előtt 2-3 héttel még teljesen reménytelennek tűnt az eset. Aztán 2 nap alatt észbe kapott, és rájött, hogy mégiscsak ciki lenne a 3. szülinapot pelenkában tölteni, így villámgyorsan lezajlott a folyamat. Lizinél is későn történt, bár nem ennyire. Mit ne mondjak, megvan a maga szépsége, és könnyebbsége ennek is, hiszen ilyenkor szinte balesetmentesen és pikk-pakk történnek az események. Ráadásul Maja ekkor már hónapok óta szobatiszta volt éjjel. Nem is láttam még ilyet, így nem mertem róla elsőként éjjelre levenni a pelust. (Főleg úgy, hogy az esetek nagy részében köztünk aludt a "nagyágyban", ahol nincs alátét.)
Továbbra is imádja a bölcsit, a korai érkezésnek és késői távozásnak köszönhetően mindenkit ismer, ölelik-csókolják a konyhás nénik, viszik magukkal a kamrába némi finomságért, és rettentően szoros kapcsolatot alakított ki a két nevelőnővel is, főleg azzal, aki anno Lizi nagy kedvence is volt. Tuti sírni fogok, ha végleg elbúcsúzunk az intézménytől. Egy anya nála többet nem kívánhat, mikor először engedi át másnak a gyerekeit.
Lizi időközben befejezte az első évet az iskolában. Verheti a mellét, hiszen kitűnő lett, pedig rengeteg plusz dolgot bevállalt a tanulás mellé: rendszeresen fellépett az énekkarral, szavalt az iskolai rendezvényeken, heti 2x kosárra járt, a sakkba is belekóstolt, és mindig mindenben kivette a részét. Az iskolában igazából csak ódákat zengnek róla a tanárok, így kiérdemelte élete első ottalvós táborát, amit szintén hibátlanul teljesített. Sajnos azonban itthon szöges ellentétet mutat továbbra is, ami nagyon megviseli az egész család idegrendszerét. Mindig mindennek ellenáll, és rögtön balhézik a legapróbb rutin kérésre is (pl. menj fogat mosni). Több mint valószínű, hogy ez még mindig a testvérféltékenységre vezethető vissza, hiszen volt pár hete egy nagyobb kiborulása. Zokogva könyörgött, hogy újra legyünk hármasban, mert neki az az igazi család. Mikor mindenki csak rá figyel, mikor mindketten az ő kezét fogjuk. Egyrészt megértem, hogy rossz lehet neki, hiszen tényleg minden figyelmet ő kapott 4,5 évig. Talán túl sokat is. Talán túlszerettük mindannyian. (Bár, ha most kezdhetném elölről, akkor sem tudnám kevésbé szeretni.) Mindig mindent megkapott (és itt elsősorban most a szeretetre, törődésre, figyelemre gondolok), és azt hiszem ezzel él most vissza. Na jó, Maja előtt is visszaélt, de akkor kevésbé volt feltűnő a dolog. Másrészt pedig azért nem értem a kiborulását, mert kezdenek iszonyatosan egyben lenni. (Már ha éppen nem cseszteti a húgát). A kis Göndör óriási szeretettel bújik a nővére ölébe, aki ilyenkor a föld fölött van 10 centivel, és nem győzi simogatni a húgát. Aztán persze valamin összebalhéznak, és már mehetek is rendet tenni. Úgy 10 percenként. Jó lenne, ha megoldódna a helyzet - vagy legalább normalizálódna - mert rengeteg időt és energiát felemészt a folyamatos balhémentesítés. Maja viszont szinte problémamentes. Vannak heppjei, amiket nem árt megjegyezni, mert a kis megrögzött óriási balhét csinál, ha pl. úgy teszem le a kenyeret a tányérjába, hogy a csücske belelóg a majonézbe. Ilyenkor tuti a 30 perces megsértődés, a durcizás, és a tányér is kap egy erőteljes lökést. De az ilyen helyzetektől eltekintve simán megbeszélhetőek vele a dolgok (lásd menj fogat mosni), még ha elsőre meg is próbál egy rövidet ellenkezni. A türelem azonban nem erőssége. Neki se. Mint úgy általában senkinek a mi családunkban. Hihetetlen, hogy én számítok a legtürelmesebb egyénnek. 
Majci nyelvezete megér még egy misét. A földön szoktunk fetrengeni azokon, amiket mond. Nem emlékszem, hogy Lizi ennyire rosszul ragozott volna. Majához külön szótár kell. Imádja mondani és egyáltalán nem zavartatja magát, hogy a hely- és időhatározók ragjait teljesen random módon rakosgatja a szavakhoz. "Holnap mikor esten megyünk a Ferhadnak ott " (=tegnap este erre mentünk a Ferhadhoz). Már most sajnálom, hogy előbb-utóbb (remélhetőleg) megtanul helyesen beszélni, és már nem fog hasonlóan vicceseket mondani. Viszont a hangokat elképesztően tisztán ejti, az "r" betűt már vagy 1 éve pörgeti. 
Ja, és még egy fontos hír a végére: elkészült a kertünk. Most végre olyan lett, amire évek óta vágytunk. 2006-ban, mikor beköltöztünk, volt egy alap tereprendezés (fű/sövény/fa), amit 1 éven belül újra rendeztünk: fa kihajítva a közösre (és milyen jól tettük, ma már 5 méter magas hatalmas lombkoronával, ami igen vicces lenne a 60 nm-es kertrészünkben), sövény egyenként kicserélve Férj által (26x pótolva a kihaltakat), füvesítés 6-8 alkalommal, majd gyepszőnyeg. Na ez a milliónyi próbálkozás (és nem kevés anyagi ráfordítás) jutott el odáig tavaly őszre (igazából már inkább tavalyelőtt őszre), hogy okádék állapotban volt minden. A sövény megnőtt 2 méteresre, ami beárnyékolta a kert nagy részét, ennek köszönhetően kipusztult a fű, ami folyamatos sártengert eredményezett. A kert egy feltöltött terület, tehát teljesen meg volt süllyedve, helyenként a térkőben 20-30 centis gödrökkel. Régóta terveztük az átalakítást, ami idén júniusban végre megvalósult, és szebb lett, mint előtte gondoltam. Duplájára növelt terasz (ennek köszönhetően látványra 2x akkora kert), ismét gyepszőnyeg most már öntözővel, rengeteg virág/kaspó, és egy lounge sarok. Itt töltöttük a nyár nagy részét (már amikor itthon voltunk), nem egyszer kávéztunk/kakaóztunk a kanapén reggel fél hatkor négyesben a kora reggeli napsütésben. Mivel idén nem jutottunk el hagyományos szabira (ez majd egy másik bejegyzés témája lesz), itt pótoltunk mindent, felfújható medencével. Viccesen úgy szoktam fogalmazni, hogy idén a kertünkben nyaraltunk. És tényleg! Még a koktélt is szorgalmasan gyártottam hozzá :-)