A műtét

Az egész hét a műtét hangulatában telt, már napokkal előtte sem tudtam semmi másra koncentrálni, csak a szerdára. Közben persze kavarogtak a fejemben a gondolatok: vajon jól tettük, hogy egyáltalán belevágtunk a dologba? Nem nagy macera ez egy 6 hónapos számára? Biztos, hogy ki kell tenni ezt a kis lényt egy ilyen – legfőképpen esztétikai, de mégis az összes orvos által ajánlott – beavatkozásnak? Mivel azonban a kocka már el volt vetve, kedden találkoztunk az altatóorvossal. Némileg megnyugodva és a műtét közelségének kézzelfogható tényével tértünk nyugovóra. Hajnali fél 4-kor felkeltettem és megetettem Majcit, mivel 8-ra voltunk berendelve, és 4 órával a műtét előtt már nem ehetett. Lizit reggel 7-kor letettük az oviban és 8 előtt bejelentkeztünk a kórházba. Rögtön osztályra is kerültünk, majd megkezdődött az idegőrlő várakozás. A reggeli vizitnél találkoztunk az orvosunkkal, aki semmi konkrétumot nem tudott mondani. Vártunk és vártunk, Majci hősként tűrte a nem-evést és nem-alvást, végül magamra kötöttem és a folyósón korzóztam vele a hangzavarban, így ő csupán 10 percre tudott elszundítani.

Fél 12-kor megjelent a műtősfiú és kérte Maját. Szerencsére én éppen pakolásztam a táskában, és nem kellett látnom az elválás utolsó pillanatát, mert biztosan elbőgtem volna magam. Aztán kiszellőztettük a fejünket és kezünket tördelve álltunk a műtő előtt. Végül 12 előtt pár perccel meghallottam az ismerős – valamiért azonban mégis más ritmusban zajló – sírást és megláttam Majcit a műtősfiú kezében. Nagyon el volt keseredve, de felkészítettek rá, hogy ez lehet az altatás hatása. Végül az első 40 perc után rendeződtek a dolgok, Maja megnyugodott, nemsokára már kacarászott és a zoknis kezével játszott a játékaival. Délután megjelentek a bohócdoktorok is, akiket nagy lelkesedéssel figyelt, még a folyósóra is utánuk kellett menni. Mivel minden jól alakult, este már haza is jöttünk. Az első éjjel itthon teljesen zökkenőmentes volt, így megnyugodhattunk. A vasárnapi kontrollon Dokibácsi mindent rendben talált, és – teljes meglepődésemre – szinte alig látszó hegecske maradt a szerdai műtétből. Végérvényesen hónap végén felejthetjük el a történetet, akkor ugyanis van még egy jelenésünk a kötelező szövettan miatt.Így utólag (már elfelejtvén a sok várakozást) azt kell, hogy mondjam, minden a lehető legjobban zajlott, és látván azt, hogy a nagyobb gyerkőcöknek milyen trauma elválni a szülőktől és tudatosan a műtőbe készülni, a legjobb döntést hoztuk, hogy most átestünk ezen a kellemetlen beavatkozáson. Majci pedig nagyobb korában biztos hálás lesz ezért nekünk JHogy még se legyen annyira kerek a történet: a műtét miatti  11 órás szopi-kihagyásnak köszönhetően utolért egy elég komoly mellgyulladás. 2 nap láz, sok fájdalom és jelentős tejcsökkenés. Most reménykedem, hogy a dolog még megfordítható, de Maja nagyon nem partner benne.