Rodin

A mai napra nem terveztünk semmilyen programot. Ilyen is ritkán van, de mivel Lizi nagyszülőzik, az eső pedig metsző szél kíséretében ömlött, úgy döntöttünk, maradunk. Pont fél éve várok egy ilyen napra, amikor végre lehet az itthoni lemaradásokkal foglalkozni. Ennek örömére a reggelt a mélyhűtő leolvasztásával kezdtük.
Majci alvása utánra pedig végre nekiálltunk szobrászkodni. Bő egy hónapja szereztem be az ehhez szükséges készletet, mert úgy éreztem üres nélküle az életem. Nem tudom mikor nőtt meg Lizi aprócska tappancsa a rajta lévő borsószemekkel egy 28-as lábfejjé, de a mai napig nosztalgiázok a puha babatappacsairól. Úgy éreztem Majcival újabb lehetőséget kaptam a sorstól, hogy megörökítsem ezt a kis falatnyi lábikót. Persze precíz ember módjára a művelet előtt pontosan elolvastam a leírást, sőt még Gyártó oldalán lévő video-t is megnéztem, aminek az aláfestő zenéje a Mekk mester volt. Ez már akkor jelzésértékű lehetett volna. No, mindegy! Terep előkészít, hőmérő, mérőedény, stopperóra elővesz – merthogy Gyártó szerint ezek kulcsfontosságúak. Hőmérő szerint előkészítettem a 20 fokos vizet, ami a beépített saját kézhőmérőm szerint eléggé hideg volt. Sajnos nem a kezemnek hittem, így gyorsan lerángattuk Majciról a harisnyát és belenyomtuk a lábikóját a frissen kikevert zöld masszába. Neki is hideg volt. Legalábbis erre a következtetésre jutottam a száján kiadott nyüszítés alapján. Letelt a kívánt idő, de a cucc csak nem akart dermedni, így ráhúztunk még pár másodpercet. Ez is kevés volt, mert mikor kirángattuk a lábikóját, a massza nem az edényben maradt – Gyártó által bemutatott láb által kialakított üreggel – hanem rátapadt szegény gyermek tappancsára. Nem tetszett neki a 40 dekányi hideg, zöld, rágógumiszerű izé, aminek újra hangot adott. Ezen a ponton fejeztük be a szobrászkodást, amit egy Mekk Elek dal dúdolásával tettem teljessé. Tanulság: a víz túl hideg volt és ezért nem kötött meg (időre) a cucc.
Miután dupla részes készletet vettem – ezúton is áldom magam érte – van még egy lehetőségünk. Most gyűjtöm az erőt, és a kiöntő dobozt, hogy aztán újra nekivágjunk a dolognak. Úgy döntöttünk legközelebb a kezecskével próbálkozunk – hátha az szerencsét hoz.