Túl a vizsgálatokon

Hétfőn reggel célba vettük a kórházat, hogy elintézzük a szükséges vérvételt. Miután kicsit össze-vissza sikerült Majci reggeli alvása, jó későn értünk oda, így szerencsére a tömeg már lement. Ennek ellenére a kórházban így is sikerült várakoznunk. Imádom ezt a „ha nincs tömeg, majd csinálunk” mentalitást. Kivártuk a sorunkat, szegénykémet hárman fogtuk le, mikor egy normál vastagságú tűvel megbökték jobb könyékhajlatban. Vér levéve, pisit meg számonkérték. Tök jó, senki nem szólt, hogy előre kell vinni, azt gondoltam, majd itt helyben fogjuk megoldani. Így aztán a kedd reggel a pisigyűjtés hangulatában telt, egyszer Lizivel már csináltam ilyet és bár tudtam, hogy nem egyszerű, nem gondoltam volna, hogy Majcival ennyire sem fog sikerülni. Gyakorlatilag tök száraz zacsikat szedtem le róla, míg a pelusban fél pohárnyi pisi volt. (Közben rájöttem, hogy Lizi már jóval nagyobb volt és le tudtam ültetni mesét nézni, így nála ezért volt sikeresebb a mintavétel). Mozgó Majcenggal teljesen esélytelen volt a dolog, inni nem volt hajlandó, szopizni sem. Délre kellett a mintával beérni, addigra pontosan 3 csepp pisit sikerült összegyűjteni. A laborban fejcsóválva fogadták a mennyiséget, telefonszámot azért mindenesetre meghagytunk, hogy szóljanak, ha mégis ismételni kell. Nem szóltak. Délután még 6 hós státuszon is voltunk, Majcikám pontosan 20 dekát hízott az elmúlt hónap alatt. Megemlítettem, hogy 10 napig volt beteg, még AB-kúrán is volt, így egyenlőre nem maceráltak a kevés hízás miatt. Dokinéni megnyugtatott a jövő heti műtét miatt, hogy nagyon jó kezekben leszünk. Hála Istennek!