A sok kihagyott nap jelzésértékű, és gyönyörűen megmutatja,
hogy mennyire nem volt időm semmire az elmúlt napokban. Pedig elvileg
csütörtök-pénteken még segítségem is volt Mami személyében. Valahogy mégsem
jöttek össze a dolgok. Nemhogy haladni nem tudtam, de még tovább nőtt az
intéznivaló/pakolnivaló teendők kupaca. Sajnos Majci nappali alvása,
pontosabban nem alvása átragadt az éjszakákra is. 3 hete stabilan 4:25 és 5:30
között kel, így azt hiszem ideje megbarátkozni a dologgal, mert ennyi idő után
nem tűnik átmenetinek a jelenség. A fő probléma nem is a korai ébredéssel van,
hanem a ténnyel, hogy ő ezt reggelnek tekinti, és nem hajlandó visszaaludni.
Max. 7 és 8 között, amivel ugye én már kevésbé vagyok kisegítve, lévén, hogy
van a családban egy 5 éves, aki igencsak igényli a serénykedésemet a reggeli
készülődésben. Meg amúgy sem vagyok egy nagy nappali alvó típus. Valahogy nekem
nem megy. Vannak halvány emlékeim, mikor Liza egyszer hajlandó volt aludni az
ágyában 2 órát, én pedig úgy döntöttem, h megpróbálok pihenni. Hát nem nagyon
sikerült, mert kb. 1,5 óra fekvés után sikerült a fejemből elhessegetni a
kavargó gondolatokat és lelassítanom magam egy alváshoz. Így persze az alvás
meglehetősen rövidre sikerült, ráadásul egész délután belassult és kómás voltam
a du-i alvástól, és cserébe éjjel 1-ig nem tudtam elaludni. Szóval ez a
napközbeni alvás nem az én műfajom. Egyébként nappal egész jól elvagyok a kevés
alvással – ami kb. 11-4:30/5:30-ig tart – nem vagyok álmos, viszont az erőm
sokszor cserben hagy. Már nem tudom magam rávenni az esti 10-es vasalásokra
(ami eddig simán ment) és sajnos sport közben is sokszor érzem a fáradtságot. A
tegnapi zumbán figyeltem föl a tényre, hogy a koreográfiákat az eddiginél is
sokkal halványabban bírom lekövetni, és egyszer-kétszer éreztem, h megszédülök
a fáradtságtól. De muszáj kitartani, mert nagyon jó. Csak így pihenés nélkül
nem az igazi. Sajnos kaja szempontjából sem volt túl jó a hét, mert Lizi
megrendelt a Mamától 2-féle kaját, amire végül rá sem szagolt, így aztán jó
konyhamalac módjára – halálom a kaja kidobálása – én eszegettem belőle napokig.
Ez van, lesz ez még jobb is.
Majci nappali nem alvásánál (a héten rekord született: 1x30 perc, 2x15 perc,
összességében napi 10,5 óra) már csak a nem evése jelent nagyobb gondot. Nem
bírok 50-60 grammnál több pépet belediktálni. És utána sokszor már tejci sem
kell, mert úgy jóllakott. És a legdurvább, hogy mindemellett naponta 2-3 kaki
van – úgy tűnik, pótolja az első 3 hónapot – és reggeltől estig teper. Hihetetlen,
hogy mit mozog! Amikor ébren van – ami ugye sűrűn előfordul – akkor jár
keze-lába. Egy percre nem áll meg. Szóval ez sem kedvez a plusz dekáknak.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy dokinéni mit fog hozzá legközelebb szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése