Szép napok

Síri csend honol a lakásban, ami szombat délelőtt lévén meglepően szokatlan. A csend mint fogalom is ritka madár mifelénk, de hozzáteszem, hogy a két legfőbb zajforrás (férj + elsőszülött) éppen az ország másik felén szüretel. Már amennyire a ¾ 11-es érkezést követően még be tudnak illeszkedni a reggel 8 óta szorgoskodó brigádba. Végül is a részvétel a fontos, és úgy gondolom egyébként sem Lizára tervezték a szőlőszedés nagyját. Én meg Majával kettesben csend napot tartok, amiben most ő is partner, hiszen végre elaludt. Alapjában véve szép napokon vagyunk túl, az AB-nak köszönhetően Majceng a gyógyulás rögös útján halad teljesen jó irányba, ami még az alvókájára is jó hatással volt. De hogy mégse legyen olyan nagyon kerek az a világ, a reggeli ébredése kezd teljesen elromlani. Már megszoktam, hogy a szépen kialakított fél 8-as napkezdés neki túl késő, és áthelyezte az időpontot ½ 7-re. OK, ez így jó is, mert pont megetetem, aztán besegítek Lizi reggeli rutinjába. De szépen lassan a fél 7-ből 6 óra, majd – napi 10 perces csúsztatásokkal – 5:10 lett, ma reggel pedig már 4:30-kor úgy döntött, h kezdhetjük a napot. Hiába hagytam, hogy magyarázzon az ágyában, csak nem sikerült visszaaludni. És ami a döbbenet a számomra, hogy nem az éhség kelti. Mert simán leáll(na, ha hagynám) 30-40 gramm után. Az a nehéz a dologban, hogy nem alszik vissza evés után. Én meg kóválygok hajnalban a lakásban és próbálom összeszedni magam. De olyan tündéri arccal képes rám vigyorogni, hogy menten kipattan a szemem. Hát lehet rá akármiért is haragudni 3 másodpercnél tovább?
Péntekre összekaptam magam egészségügyileg, így már semmi sem állhatott a jó kis zumbánk útjába. Majci is nagyon élvezte, esküszöm, mintha hiányzott volna neki. Szóval végre beindult a gépezet. Kajálás terén is egészen jól haladok, kb. 90 %-kal csökkentettem a káros anyagok lejuttatását a gyomromba. Kenyér alig, az is csak az ehetetlen barna; rizs, tészta, krumpli nuku, cukor pedig csak néha rejtett formában (pl. gyümölcsjoghurt, 3in1 kávé), de ennyi kell a működésemhez. Egyébként ez magamhoz képest iszonyatos teljesítmény! Sajnos nagyon hiányoznak a „gyilkos dolgok”, már ott tartok, hogy a Lidl császárzsömléinek elképzelése is fizikai fájdalmat okoz. Még pár hét és bent leszek a fókuszban, mint az asszony, aki 2 zsemléért embert ölt. Mérlegelni nem szándékozom, pontosabban teljesen felesleges, hiszen a hiper-szuper szerkezet akár 2 kg eltérést is tud mutatni attól függően, hogy az adott 1 m2-en belül hova rakom. Iránymutatásnak jó, és szerencsére már sehol nem mutatja azt a horror számot, amit 2 hete legtöbbként mutatott. Hát nem szép napok ezek?