Hangos család

Íráskényszerem lett. Az elmúlt hét valamelyik éjjelén – amit a családi betegeskedések sorozataként volt szerencsém alvás helyett vergődéssel tölteni – hirtelen kész mondatok kezdtek el kavarogni a fejemben. Pedig nem is akartam gondolkodni, csak aludni. Egy dolgot már az elején szeretnék letisztázni: ki nem állhatom a saját írásomat visszaolvasni.
Amit fontos rólam tudni, hogy nagyon-nagyon szeretek beszélni. Innen már csak egy lépés a mondatokat betűkké formálni. És ezzel a család többi tagja sincs másképpen. Például, mikor a férjemnek megemlítettem, hogy szeretnék egy blogot, ahol végre kiírhatom magamból a dolgokat, rögtön felajánlotta, hogy majd ő megírja. Az én blogomat!
Tényleg nagyon erősek vagyunk szóban. Férjnek genetikailag erős az orgánuma, nem véletlen, hogy még a rádiózással is próbálkozott. Én meg szimplán felhangosodtam mellette, különben mindig csak ő mondaná a magáét. A gyerekek pedig ebbe születtek bele. Esélyük sincs a csöndben levésre és a finom suttogásra. Mondhatni ez az erősségük. Igazi olasz család módjára éljük meg a mindennapokat. Anno Lizin mindenki hátrahőkölt a játszótéren másfél éves korában, mert a mondatai alapján senki nem hitte el a korát. Simán lepipálta az 1 évvel nagyobbakat.  Vagy mikor 3 évesen halandzsa-angollal beszélt az utcán. Egy ismerős anyuka (nyilván nem bírta túl jól az angol nyelvet) odajött hozzám és gratulált, hogy milyen jól beszél a gyerek angolul. Egyébként hangzásilag teljesen angol volt a dolog. Ma pedig félelmetes, hogy milyen dumája van! Én hasonlóakat csak nagyon jó fej 8-10 évesektől hallok.
Szóval mondhatni Lizinek is beszédkényszere van. Azért itt halkan megjegyezném, hogy van ám ennek egy hátulütője is. Ha nincs mondanivalója, akkor is beszél. Vagy ami még rosszabb: halandzsázva (természetesen angolul) énekel. Mikor végre egy icike-picike csendre vágyik a hangos család. Mert azért velünk is előfordul ám az ilyen.
Amikor együtt a szűk család, akkor azon veszekedünk, hogy ki beszéljen, egy bővebb családi összejövetelen pedig olyan hangerővel megy az ordítás, hogy garantált a halláskárosodás. Legutóbb a család legifjabb tagja, a kis 5 hónapos Maja is megmutatta, hogy méltó a családhoz: a beszélgetés (értsd ordibálás) kellős közepén elkezdett olyan hangerővel gagyarászni, hogy mindenki elcsöndesedett. Szóval van egy olyan érzésem, hogy ő sem lesz egy halk gyermek. Ezúton üdvözlöm kedves szomszédainkat, akiknek továbbra sem tudok garantálni egyetlen nyugodt pillanatot sem