Nem ez lesz idén a kedvenc hetem

Az elmúlt hetet egyetlen címszóval tudnám jellemezni: dögrovás. Múlt héten szerda délután kezdődött, mikor is Liza krahácsolva jött haza délután az oviból. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, mert már volt ilyen, amiből másnapra makkegészség lett. Most azonban nem erről volt szó. Már éjjel is többször ébredt, fújta az orrát és teljesen levert lett. Reggelre már én sem bírtam nyelni, ami nálam semmi jót nem jelent. Maja volt az egyetlen, aki viszonylag egészségesnek tűnt, bár az étvágytalansága azért jelzésértékű volt. Ovi törölve, Dokinéni kihívva. Mindkét gyerek beteg, de nem vészes mértékben. Délután jött az én összeomlásom pillanatok alatt. Az elkövetkező napokat a következő címszavakkal tudnám jellemezni: gyógyszeradagolás, altatás, nem evés, hiszti, fáradtság, altatás, sírás, láz, még magasabb láz, napokig makacsul 39 fok fölött tartózkodó láz, hidegrázás, erőtlenség, türelmetlenség, orrszívás, nem alvás, altatás, lázcsillapítás, sírás, hiszti, orrszívás, ölben levés, pokoli torokfájdalom, hiszti és nem alvás. Végül mára odáig jutottunk, hogy a családi létszám per pillanat így áll össze: 1 db gyógyult ovis, 1 db gyógyulófélben lévő néma ápolószemélyzet, 1 db nagyon beteg pirinyó, akit Dokinéni most már antibiotikum-kúrára fogott és 1db lerobbanófélben lévő férj, aki makacsul kitart amellett, hogy márpedig ő nem fogja elkapni a nyavalyát és ennek érdekében minden népi és nem népi gyógymódot meg is tesz. Hát, azt kívánom, hogy legyen úgy, ahogy ő akarja, mert különben készülhetek a legrosszabbra. Tudjuk, milyenek a beteg férfiak, és az én férjem ebben nagyon jól hozza az átlagot. Szóval az a tervem, hogy a héten már nagyon komolyan belevetem magam az életmódváltásba, hamar megdőlt. Sorra húzom ki a naptáromba gondosan beírt sportprogramokat. Sebaj, akkor a héten egyelőre marad  a kaja gondos megválogatása, aztán sport talán péntektől. Az étrendemhez pedig az én drága férjem ma már hozzá is járult: hazafelé beugrott a cukiba és mindenkinek hozott egy szelet csokitortát :-)