Sosem lesz vége

A betegséghullám idestova 3 hónapja tart és mikor már azt hisszük, hogy kijöttünk belőle, újra lecsap. Nem tudom mi lehet Lizivel, mert átlagban évi 3x szokott beteg lenni, most meg folyamatosan hazahoz valamit az oviból, ami aztán szépen körbejár a családban. Éppen legyűrtem a mellgyulladás okozta több napig tartó lázat, mikor Lizit elkapta vmi hányós nyavalya. Éjjeleken keresztül rohangáltunk a WC-re. Szegénykém, olyan kis elesett volt, még makacs lázzal is küzdött, ami aztán rá egyáltalán nem jellemző. Így aztán a betegségben töltött szülinapot betegségben töltött névnap követte. Minden fotón látszik, hogy nem egészséges. Már úgy tűnt, hogy a család többi része ezt végre megússza – Lizi is újra járt oviba – mikor is én újra kidőltem. 39 fok fölötti láz napokig és a szokásos macerák. Mivel nem volt kedvem újra 10 napig szenvedni, elmentem a szakorvosokhoz, akiktől rögtön bezsebeltem 2 lórúgás gyógyszert. Mivel az antibiotikum 6-ig napjáig semmilyen javulás nem következett, már kezdtem megijedni, de végül, mire elfogyott az egész doboz, mégis meggyógyultam. És itt még mindig nem tudtunk hátradőlni, hiszen Lizi ugatva kezdett köhögni, amivel újra mentünk a dokinénihez. Egyetlen dologért vagyok hálás: köszönhetően a tejen keresztül átjutott némi AB-nak és a sokat viselt maszknak, Majci megúszta az egész dögkórt. Holnap végre mehet oviba Lizi, és nagyon remélem, hogy most már végérvényesen vége lesz a kínlódásnak, mert ez az itthonlevősdi megint nem segített Majci napirendjének a kialakulásában. Sőt, ez a kis drágaság hetek óta nem jutott a neki járó kiadós sétákhoz sem. Szegény kis másodszülöttek…