Azt hiszem
visszavonhatatlanul elindult ezen az úton. Most már biztosan állíthatom, hogy
nem csak a szülői elfogultságunk mondatja azt, hogy valamilyen előadóművész
lesz belőle. Vagy legalábbis erre a pályára született. Két éve nem tudom úgy
társaságba vinni Lizit, hogy ne döbbennének meg az emberek a magabiztosságában,
a szégyenlőség nélküli szereplésén. Bárhol, bármikor és bárkinek képes komplett
műsort előadni énekléssel, tánccal és drámával, szöveggel csak hogy minden
figyelem feléje irányuljon. Ez élteti. Akkor a legboldogabb, ha a lehető
legtöbb szempárt magára tudja irányítani. Mindent megtesz érte és mi tagadás,
halálosan jó fej és szórakoztató. És ezt megint nem csak én mondom, hanem
minden ismerős és ismeretlen, aki részese a produkcióknak. És hogy mi az
apropója a bejegyzésnek? Hát az, hogy ma ismét elhangzottak a szokásos
mondatok, ami csupa büszkeséggel tölti el anyai szívemet: „hitetetlen a
lányod”, „kész művésznő”, „nem lehet rá nem odafigyelni”, „színpadra termett”,
„még biztosan hallunk róla”.
A hely, ahol mindez történt pedig nem más, mint az ovis karácsony. Külön is
énekelt, de a közös éneklésből is az ő hangja tűnt ki, a táncmozgásait pedig
tanítani kellene :-)
Nem tudom mi lesz belőle, de van egy erős tippem :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése