Viszont dobtam egy hátast, hogy az én kis 8 hónaposom nyugiban végigülte a karácsonyi vacsit az etetőszékében. 24-én, 25-én és 26-án is. Hihetetlen! Nem vagyok ehhez hozzászokva. Lizinek kb. 15 másodperc után fogyott el a türelme és kb. 3 éves koráig nem tudtunk együtt enni, mert felváltva foglalkozott vele egy felnőtt. Regényt tudnék írni az 5 perces szülinapi ebédekből, a végigüvöltött családi összejövetelekből és az éttermekről, ahova bejönni sem volt hajlandó, így aztán felváltva ült vele kint a kocsiban egy felnőtt. Ilyen előélet után igenis nagy szó a mi családunkban, hogy egy kisbaba, aki a mi génkészletünket örökölte, képes nyugton ülni az asztalnál 20 percig. Na jó, közben azért szórakoztatni kell és percenként új játékokat kell a keze ügyébe helyezni.
25-27-én a szokásos családlátogatós kört jártuk be, a legemlékezetesebb pillanatok: Majci tátott szájjal nézi a csillagszórót, közben még a nyála is kicsordult kicsit ill. mikor próbáltam az idegen környezetben elaltatni, amire csak rajtam volt hajlandó, méghozzá úgy, hogy a garbómba jobb kézzel teljes erővel belekapaszkodott, jelezvén, hogy ő itt akar maradni, nehogy le merjem tenni. Persze 20 perc után gonoszanya voltam és áthelyeztem az ágyikójába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése