Leketyegett a bő 3 hónap - volt az 4,5 is - mire eljutottam a D-vitamin kúrám végére, így legfőbb ideje volt újra ledöfetnem magam. Bár a dokim csak sima éhgyomori értéket kért, én valamiért úgy éreztem, hogy meg kell csináltatnom a 3 pontos vizsgálatot. Gyerekkel, férjjel, komplett szórakoztató és etető-itató felszereléssel megjelentünk a helyszínen. Regisztráció közben rávett a bökő néni, hogy ha már ennyit fizetek - 11 600 Ft 3-féle mutatóért, de így jár az, akinek debil kretén a háziorvosa - nézessem meg a cukromat is, 3x75 pénzért. Gondoltam az itt már nem oszt, nem szoroz, ám legyen, de magamtól sosem kértem volna, hiszen a cukrommal még a 2 terhesség alatt sem volt gond.
Az első várakozással teli órát a rendelőben szándékoztuk megtenni többek között a velünk lévő gyermek reggeliztetése céljából. Miután ez megtörtént, felfedeztük az épület egyéb folyosóit, emeleteit, és Majca megismerkedett az összes várakozó pácienssel. Az újonnan szövődött barátságoktól felbátorodott és egy óvatlan pillanatban már be is szökött a vérvételi helyiségbe, ahol kedves bökő néni éppen otthonról hozott szendvicsét majszolta. Majának sem kellett több, mutatóujjával határozottan becélozta a táplálékot, majd elhangzott a parancsszó: "enni, nymm, nymm, nymm". Persze azonnal hárítottam, hogy "dehiszenmostreggeliztélkicsidrágám" és "gyerekeresünknekedvalamifinomat", a gyermek meg sem mozdult, csak a parancsszót ismételgette. Szegény néni megszánta a kis éhezőmet és letört neki egy darabot, amivel Majca boldogan kisétált. A második órát már hasznosan, a közeli boltban, hétvégi bevásárlással töltöttük. Egész este izgatottan vártam az eredményt, ami végül szombat reggel futott be.
Az éhgyomori inzulinom közel 20%-kal csökkent, ami a minimum elvárható dolog volt az elmúlt 5 hónap brutálsport és kajáróllemondó életmód után. A cukorral nem is nagyon foglalkoztam, láttam, h nincs megcsillagozva.
A nap folyamán felhívtuk kedves örmény orvos barátunkat, aki rögtön megakadt egy nagyon fontos tényezőn: baromira nem stimmel a cukorgörbém!!!! A 2 órás adat magasabb mint az 1 órás. Szóval most úgy néz ki, h drága egyetlen kis hasnyálmirigyem bekattant és hiába van tele a vérem cukorral, leállítja az inzulintermelést. Ruben szerint itt van a kutya elásva, és edzhetek reggeltől-estig, a fogyásom egy kalap kaka lesz. Kicsi lemegy, majd akár hónapokig semmi. A rendes orvosomhoz is elmegyek hamarosan (amint bejutok hozzá), kíváncsi leszek, hogy ő mit fog mondani. Bár szerintem ez már nem az ő asztala, inkább tovább fog küldeni egy endokrinológushoz. Ha úgy alakul, a gyógyszerezés előtt mindenképpen fogok adni egy esélyt az alternatív terápiának. Sőt, már el is kezdtem tegnap. Nehéz eset vagyok, tele van a szervezetem blokkokkal, de nem adom fel. Elég, ha abból indulok ki, hogy a rendre befulladós, éjszakánként 100 zsepit elhasználós, könnyömlős allergiás állapotomból 2 kezelés teljesen kihozott - idén meg is felejtkeztem arról, hogy még javában zajlik a parlagfű-szezon. Szóval most itt tartunk.
Egyébként kész vicc, hogy az elmúlt 10 nap mérlege kemény diéta, 7 edzés és +1,2 kg...
Ja, és a D-vitamin. Hát erről nem tudok nyilatkozni. Bár megvan az eredmény, más a mértékegység, mint az áprilisi papíron...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése