Maja és a kutyák

Maja egészen kicsi kora óta rajongásig odavan a kutyákért. (Fő a változatosság, Lizinél a cicák, sőt egy bizonyos cica, Süti - R.I.P - volt az istencsászár.) Első helyen természetesen Rudi áll, de általános szabály, hogy az eb minél nagyobb, annál jobb. A közeli zöld területre szoktunk esténként kijárni - amit a bennfentesek roppant fantáziadúsan csak "Nagydomb"-nak neveznek - ahol rendre összegyűlnek a gyerekesek és a kutyások és a gyerekes-kutyások. Bő a választék: van kicsi cuki, közepes és egészen nagytestű eb is. Míg a gyerekek általában a kisebbekre mozdulnak rá, addig Majci kivétel nélkül a falka legnagyobb tagját találja meg. Ez általában egy vizsla, vagy egy boxer szokott lenni. Nem volt egy éves sem, mikor egész szoros kapcsolatot alakított ki egy nála minimum 2x nagyobb kutyával, volt bújci és simi, sőt még puszit is akart neki adni. A rokonságban található egyetlen ebbel, Rudival rendszeresen eljut a nyálcseréig, sőt nyáron a barátaink vizslájának is átvizsgálta a fogberendezését a kis nyelvével. Szerencsére Majci nem elsőnek született, így ezekben a helyzetekben már nem kapok szívinfarktust, csak egy erőteljes "fújMajanecsináld" felszólítás mellett választom szét a két smárolót.
A szomszéd utcában található minden gyermek kedvenc beagle-je, aki anno azért már Liziben is megingatta a macskák iránti felülmúlhatatlan vonzalmát. Rendszeresen ejtjük útba a kis kutyuskát, akit ilyenkor Majci mindenáron meg akar érinteni. Kedvence a kutya kis orra. Ma viszont nem a kis ujjacskáját dugdosta a kutya felé, hanem "orrozott" vele. Íme: