Projekt Nr 1. - 1.0

Idei első bejegyzésemben kiemeltem a két legsürgetőbb projektemet, melyek közül most az első eredményéről szeretnék beszámolni.
Jelenleg ott tartunk, hogy sehol. Egyelőre nálunk beigazolódni látszik az, hogy ami január elsején történik, az egész évben jellemző lesz. Sajnos Majca továbbra sem hajlandó az ágyában nyugodtan eltölteni 9-10 órát (többről az én gyermekeimtől nem is álmodozom).
Sajnos a folyamat nem javult, viszont romlott. Az ébredés még korábban kezdődik és órákig tart. Többszöri átmenetel, simi, megnyugatás után előbb-utóbb (amikor már feladtuk az átjárkálást a fáradtságtól) mindig közöttünk kötött ki a kisasszony. A pihenés persze ekkor sem következett be, mert össze-vissza rugdosott, vergődött. 2 napja eljutottunk a mélypontra: cirkusz fél 2-től fél 4-ig, átjárkálás, gyermek visszaszállítása, majd Férj megunva a dolgot, bedobta a törölközőt, és átment Lizi alsó ágyára. Ennek az lett a következménye, hogy Majci kimászott mellőlem, átment Lizihez, felkeltette őt, majd Férj becsukta az ajtót, amit Majci üvöltve két ököllel ütött. Ekkor már Lizcsi is elkezdett sírni, hogy nem tud aludni. Nagy nehezen magam mellé vettem Maját, és valahogy átvergődtük az ébredésig hátralévő 2 órát. Reggel megbeszéltük Férjjel, hogy itt a történet vége, mert az is gáz, hogy mi jóformán 3-4 óránál nem alszunk többet két hete, de az, hogy már Lizi sem tud, az nagyon nincs rendjén. A tegnapi estének úgy futottunk neki, hogy akármi történik, Maja az ágyában marad. Akárhogy is sír, nem költözik. Mi bemegyünk hozzá, de erősek leszünk (éjjel mindig én gyengülök el, pedig nappal én bírom jobban), és semmi áron nem vesszük ki az ágyból. A műsor fél 1-kor kezdődött, majd pár perc után Férj bement és megnyugtatta Majcit, hogy nagyon szeretjük, de ő most innen nem jön ki. Természetesen ez most sem jött be, csak olaj volt a tűzre, így még hangosabb kiabálás/sírás következett. Erősek voltunk, vártunk pár percet, majd újra vissza. És ez így ment "megsemtudomszámolnihányszor". Nem fáradt ki, nem adta föl, rendületlenül állt a sötétben a kiságyban bal kezében a bocis párnájával, másikban Micimackóval és minden bevethető kulcsszót (kijössz, tejci, szobába, enni kérsz, ebédet, villanyt) bevetett, hogy kifejezze kijöveteli szándékát. Fél 3 körül éreztem, hogy kezd elborulni az agyam, és féltem, hogy a megnyugtatás helyett csak kiabálásra leszek képes. Aztán átléptem a küszöböt és megszállt valami megmagyarázhatatlan türelem (most sem értem honnan jött) és tök nyugodtan elmagyaráztam neki a dolgokat, megöleltem, megsimogattam, majd kijöttem. És láss csodát, elcsöndesedett. Igaz csak 15 percre, majd újra folytatta, végül 3 után végleg belefáradt a műsorba. Ekkor már olyan szinten össze volt szorulva  a gyomrom, hogy még 1 órán keresztül füleltem a várható neszekre alvás helyett. Hát, ma sem vagyok kipihent. Viszont Lizi egyetlen moccanás nélkül végigaludta az órákon át tartó sírást és kiabálást. Nem is értem hogyan, hiszen mindig minden apró hangra ébred. Biztosan nagyon fáradt volt az előző éjjeli műsor miatt.
Egy biztos: ma folytatjuk. Nem tudom, hogy milyen hosszú lesz, és hány napig kell csinálnunk, de egyedül ebben látom a megoldást. Előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy csinálhat akármit, nem hozzuk át közénk, így majd abbahagyja az éjjeli ébredéseket. Ha viszont áthozzuk, akkor egy soha véget nem érő folyamatba kezdünk. Csak legyen erőnk (főleg nekem) ellenállni a bociszemeinek és bírjuk szuflával az ébrenlétet.