Íme a nagy változások:
1) Önálló evés: az esetek 90%-ban ragaszkodik ahhoz, hogy saját maga egyen, a siker is egyre nagyobb, bár így is elengedhetetlen a konyha/étkező/etetőszék 2 naponta történtő kiporszívózása. Általában a tányér alján lévő utolsó 3-4 kanál kajával gyűlik meg a baja, ilyenkor sikít némi segítségért. Ha mégis egyedül futna neki a kihívásnak, a jelenlévő felnőtt pedig ezt nem értve odaülne mellé, akkor ellenállást nem tűrő hangon üvölt, hogy "menj innen" és hát volt már rá példa, hogy a kedves felszólítást megtoldotta egy "köcsög" jelzővel is. Igen. Szép is, mikor az éppen beszélni tanuló gyermek az antennáival gyönyörűen befog egy véletlenül elhangzó, éppen nem neki való szót és teljesen megfelelő szituációkban alkalmazza azt. Most mi így jártunk a "köcsög" szóval. Ha nem engedek neki valamit - például gonosz anya módjára ebéd helyett kekszet enni - akkor rögtön jön mérges arccal és toppantással a fenti jelző. Vagy akkor, ha nem sikerül neki a játékot éppen a megfelelő módon építeni/felvenni/összerakni/mozgatni stb. És ezennel át is léptünk a következő ponthoz:
2) Beszéd: iszonyatosan beindult a kishölgy. Eddig sem kellett aggódni, hogy esetleg nem passzol bele a mi kis hangos családunkba, de most nagyon beindult a mondókája. Rengeteg szót használ, köztük olyanokat is, amiket nem is tanítottam neki - pl. a bagoly - hallhatta, és teljesen tisztában van a jelentésével. Elkezdett mondatokban beszélni, 3-4 szót simán összerak, sőt van, hogy feltesz magának egy kérdést és válaszol is rá. Bár nincs Lizi szintjén - ő ugye teljesen rendkívüli módon kommunikált: ilyenkor már verset tanult, és néhány betűt is ismert - de azt gondolom, hogy Majci miatt sem kell aggódnunk. A múltkor kb. 15 percen keresztül játszott saját kezével, amit behúzott a pólójába, majd feltéve a kérdést: "Hol a keze? Itt van. Elbújt." meg is válaszolta magának a kezecskéjét kidugva.
3) Önálló ivás: el sem hiszem, de ide is eljutottunk. Jobb későn, mint soha. Most már hajlandó egyedül inni, de esténként, amikor kezd fáradni, továbbra is csak én, csak a fotelben ülve, csak az ölembe kucorogva itathatom. Próbálkozik a poharas önálló ivással is, de ha nem hagyja, hogy segítsek, akkor szinte mindig baleset a vége. Túl nagy a lendület, valamint előszeretettel szalad el pohárral a kezében.
4) Együttjátszás Lizivel: csak megértük ezt is. Nem mondom, hogy nincs 5 percenként valamilyen balhé - Majci előszeretettel kóstolgatja Lizit, aki persze rögtön pulykakakas módjára reagálja le a helyzetet - de néha egész meghitt pillanatoknak lehetünk szemtanúi. Majci fut a nővére után, mint egy kiskutya, Lizi meg néha úgy játszik vele, mint egy élő babával.
5) Kimenő a szülőknek: ez is óriási mérföldkő. Míg Lizit simán le tudta fektetni anyósom akár 1 éves kora előtt is, így akkor lehetőségünk volt némi társadalmi életet élni, Majci nem volt túl megértő ezen a téren. Csak én rakhattam az ágyába (még az apja sem), és csak a megszokott koreográfia szerint kellett pörgetnünk a lefekvés előtti utolsó 30 percet. Szülinapi buliba voltunk hivatalosak - szerencsére csak a kerületben - így tettünk egy próbát. És csont nélkül átment. Ezen felbuzdulva 1 hét múlva beiktattunk egy mozit is. Hogy ez nekem mennyire hiányzott! Az elmúlt két évben csak délutáni anya-lánya matinét tudok felmutatni Lizivel, ill. egy pocakos teljes családos szintén matinét. Hát, van mit pótolni...
Most pedig következzenek a szokásos havi képek:
Amikor csak lehet, kimegyünk.
Mostanában teljesen rákattant a Ramones-ra. Így táncol rá. Végül is mire induljon be egy alig 2 éves, ha nem egy jó kis punk rock-ra?
Ilyet már láttam valahol...
Ja, hogy ő is az enyém? Ez tutira genetika...
Megtalálta a fényképezőgépet. Egyébként csak kapkodom az állam, hogy micsoda technikai zseni. Mindent megért és alkalmaz pillanatok alatt. Lizi után furi, mert őt a mai napig alig érdeklik a kütyük.
Elválaszthatatlanok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése