Éves összegzés

Ez most nem a szokásos december 31-i évösszefoglaló - elég hülyén is venné ki magát jan. 31-én, no nem mintha a februárban felrakásra kerülő karácsonyi képek nem hatnak majd furán - hanem a diétám első leketyegett évéről lesz itt most szó. Pont egy éve kezdtem, miután kisebbikem úgy döntött, hogy végérvényesen lecserél a tápszeres flakonra.
Ha röviden összegeznem kellene az elmúlt évet, akkor azt mondhatnám, hogy piszok nehezen megy. Nekem itt sem osztottak jolly jokert. Mint az élet egyéb terülein, itt is háromszor annyi munkával fele olyan sikereket érek el, mint az átlagember. Ez van. Majd egyszer biztosan rájövök, hogy az élet mit akar ezzel nekem tanítani. (Egyébként azt hiszem a folyamatos küzdést, és azt, hogy soha nem dőlhetek hátra.) De most tényleg. Rendszeresen hallok olyanokat, hogy heti 3 óra sport mellett mindegy, h mit eszik az illető, szépen olvadnak le róla a kilók, vagy azt, hogy a terhesség alatt felszedett 20 kiló úgy ment le az anyukáról 3 hónap alatt, hogy egyetlen lábemelést nem volt hajlandó végezni, és még diétát sem tartott. Vagy azt, hogy elég volt az adagok csökkentése 0 testmoztás mellett, és havi 3-4 kiló szépen folyamatosan távozott. Rengeteg ilyen sztorinak vagyok szem- és fültanúja.
Ehhez képest én nyitottam egy 3 hónapig tartó 800 kcal/nap diétával, aminek az első hónapban volt némi (kb. -3 kg) eredménye, majd a mérleg 2 hónapig szinte meg sem mozdult. Mindezt persze rendszeres sport mellett. Majd fény derült egy kisebb mértékű IR-re, és egy brutális D-vitamin hiányra is. Aztán májusban újra elindult lefelé a mutató, kb. 6 héten keresztül távozott újabb 3-4 kg és megint csönd következett közel 3 hónapig. Mellette ketyegett a diéta és heti 4-5 óra edzés. Augusztus végén kezdtem azt érezni, hogy hiába állt a mérleg egész nyáron, a tükör egyszerűen nem azt mutatja, mint tavasszal, kezdtek igen szépen alakulni az izmaim, és folyamatosan jöttek a visszajelzések, hogy fogyok. Fogyni ugyan nem fogytam, de keményen alakultam. Aztán szeptember elején megváltoztott az életem és rátaláltam a Tilt-re. Új időszámítás kezdete volt ez a dátum, olyan szinten programoztam át az agyam, mint még soha életemben. Aztán Lizi szülinapjának délutánján rávettem magam valamire, amit korábban elképzelni sem tudtam volna: elkezdtem a 6 hetes futóprogramot. Nagy küzdelem volt ez, és eleinte a sikerek is elmaradtak - be is akadtam a 2. hét végénél - de aztán valami történt, és kezdtem élvezni az egészet. Nem érdekelt, hogy hol kellene tartanom, a saját ütememre váltogattam a sétáló/kocogó tempót, és nem maradt el az adrenalinbomba sem. Olyannyira, hogy orra is buktam, - ugye, ugye, mikor már végre kezdenek jól alakulni a dolgaim, a föntiek tutira elgáncsolnak - aminek egy igen komoly, a mai napig megmaradó sérülés lett a következménye. Ennek ellenére a diétát továbbra is tartottam, majd karácsonyra életem legjobb időszakát zártam -10 kilóval. Most meg nagyon úgy néz ki, hogy újra pihi szakaszban van a súlyom, immáron 6 hete egy helyben dekkolok, sőt, eleinte még híztam is. Pedig nem kímélem magam most sem.

És akkor következzen az elmúlt év számokban:

Mell: -18 cm
Derék: -17,5 cm
Csípő: -20,5 cm
Fenék: -14,5 cm
Comb: -7,5 cm
Kar: -5,5 cm

Súly: -17 kg

Az út még hosszú előttem, de azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem: voltam már ennél kevesebb kiló életemben, de ilyen jó kondival és izmokkal még soha nem rendelkeztem :-)