Hiába a február a legrövidebb hónap, nekünk mégis baromira hosszúra sikeredett. Alapvetően nem panaszkodhatom, hiszen október óta Lizi talán 1x volt beteg, Majci meg 2-3x, (mi felnőttek meg félszer-félszer) ami kész felüdülés a tavalyi szezonhoz képest (akkor havonta 1x mindenkit elkapott valamilyen kór, januártól meg már vége sem volt a körnek, jött a következő). Először egy jó kis torokgyuszival nyitott Lizi. Két nap múlva Férj is elkapta, és olyan szinten bedurvult nála a helyzet, hogy a következő hétvégén az ügyeleten kötött ki tűszős mandulagyulladással. Aki ismer minket, az tudja, hogy mit jelent, ha én v. Férj orvoshoz, hátha még az ügyeletre megy. Kb. félholt állapotban vagyunk. Nekem is kapirgált egy kicsit a torkom, de végül nem lett belőle semmi. (Hiába, no, a clean eating és a rendszeres sport megtette a hatását!) Lizi rendbejött, Férj szenvedett, majd Majci kötőhártya gyulladást kapott. Egy szem, majd a másik, majd mintha újra az egyik, majd egy jó kis ödéma a szemcsepptől. Február 2. felére úgy tűnt, hogy szépen lassan meggyógyulnak a gyerekek - bár Férj még AB mellett is szenvedett - én meg már kezdtem hátradőlni. És mi történik (úgy kb. mindig) mikor hátra akarok dőlni? Jön a következő figyelmeztető pofon. Múlt hét szerdán Majcinak elkezdett menni a hasa. Eleinte nem is volt annyira durva, de estére már éreztem, hogy nem lesz sima eset. Csütörtökön reggel 7 és 9 között 20 percenként telerakta a pelenkát. Én már annyira sajnáltam szegényt. Tiszta seb volt a popója tenyérnyi felületen. Nem tudom mitől szenvedett jobban: a feneke miatt vagy az állandó hasmenést kísérő gyomorgörcsöktől. Dokinéni Calicit diagnosztizált, és felhívta a figyelmemet a kiszáradás elkerülése érdekében végzendő feladatokra. Miután Lizi világéletében rossz ivó volt, tudom mit jelent görcsösen - az elfogyasztott centilitereket figyelve - folyadékot diktálni egy gyerekbe, aki nem akar inni. A helyzet aggasztó volt eleinte, de hétvégére úgy tűnt, hogy túlvagyunk a nehezén. Vasárnap már enni is hajlandó volt a kis "újranyolckilósom". Persze mi sem úsztuk meg, szombat hajnalban Férjjel mi is szorgalmasan járkálni kezdtünk a mosdóba. Reggelre olyan állapotba kerültünk, hogy fel sem tudtunk kelni, nekem kétszer kellett megtámaszkodnom a folyósón, mert fölállás után úgy elkezdtem szédülni, hogy minden elsötétedett előttem. Migrénes fejfájás és non-stop hányinger övezte a hétvége első napját. Vasárnap Lizi is beállt a sorba, reggel 8-ra 4(!) adagnyi mosás gyűlt össze az éjszakai balesetek miatt. A sok feladat láttán - mosás, domestosos nagytakarítás, ágyneműhúzás, betegápolás - azonban már nem volt időnk betegnek lenni... Azt sem tudtam hirtelen, hogy mely pontján essek neki a lakásnak. Végül szépen elosztottunk a feladatokat. Lizcsi délutánra nagyon sz.rul lett, folyamatosan 39 fok fölötti lázzal küzdött, és a már gyógyulófélben lévő Maja rögtön ki is használta a gyengeségét. Ugrált rajta, hiába szedtem le róla 100x, újra rámászott és direkt csesztette. Én nem is értem, hogy ez honnan jön neki és miért csinálja, de igazi kis genya és baromira élvezi. Ma reggel szerettünk volna elsőként a rendelésre érni - ez kb. fél 8-as érkezést kíván -, aminek nem is lett volna akadálya, hiszen Lizi 6-kor kelt, de sajnos rókával, majd újabbal, így végül nem indultunk útnak. Ma pihi van, holnap délután újra próbáljuk. Talán akkor már a tömeg sem lesz akkora, mint a teljes hétvégén összegyűlt hétfő reggeli. Sajnos tapasztalatból is tudom, az elmúlt 3 hétből 2x ott voltunk...
Most tehát várjuk a február végét, mint a Messiást, remélve, hogy az új hónappal végleg búcsút inthetünk ennek a beteges időszaknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése