Majci már megint ellopta a show-t...

Kétszer is az elmúlt két hétben. Hiába no, ő (is) ilyen. Az első egy baráti esküvőn történt, ahol Lizivel koszorúslányok voltak. Lizi az életkorának megfelelően (magam is meg voltam döbbenve), kellő komolysággal és tökéletességgel teljesítette a feladatot. Menetrend szerint szórt és ment, majd az egész szertartást egyedül végigülte az első sorban, egyetlen mukk nélkül. Olyan büszke voltam rá! Mi ugyanis nem ülhettünk a többiek közé, hiszen ugrásra készen kellett állnunk, hogy Majcit kiszedjük a sorból, ha szükség lesz rá. És szükség volt rá. 5 lépés után megunta a feladatot (mondjuk én már azon is meglepődtem, hogy hajlandó volt felvenni a koszorút) és bekiabált a placc másik végén lévő vőlegénynek, hogy jöjjön oda hozzá. Na itt léptünk közbe, és próbáltuk a háttérben tartani a kisasszonyt. Már amennyire sikerült. Mert időnként odakiabált a dobogón ülő párnak, és ez persze mindig a csöndes részeknél sikerült. A zenéknél rendszeresen táncba/pörgésbe kezdett és szórta saját magára a szirmokat. A zsinórban kattogó fényképezőgépek láttán pedig vitathatatlan, hogy sok vendég szórakozott a mutatványán. Jöttek is a visszajelzések, hogy Majci volt az extra fellépő, és hát a videóba is behallatszik a kiabálása. Pedig tényleg háttérbe vonultunk vele... Lizi 2011-ben ugyanezt csinálta egy másik esküvőn, végig ő volt a téma, ismeretlenek jöttek oda hozzánk, hogy neki is ilyen gyerek/unoka kell. Borzasztó szereplési vággyal van megáldva mindkét gyerekünk. Talán ez lehet az oka, hogy Lizi mostanában megint nagyon féltékeny Majcira.

Engedte, hogy feltűzzem a haját. Imádnivalók a csigái,
mindig mindenki a haját akarja simogatni :-)

A második eset a hétvégi fesztiválon történt, ahol Majci igencsak jól érezte magát. 6-tól este fél 10-ig rendületlenül menetelt/lépcsőzött/táncolt a többiek legnagyobb örömére. Mindezt szombaton és vasárnap (éjjel 7 óra alvás után) este is megismételte. Mindenkivel barátkozott, mindenkinek integetett és leállt beszélgetni vadidegenekkel. Vasárnapra annyira magáénak érezte a terepet, hogy már nem volt elég neki az, hogy a színpad előtti tér közepén táncol, hanem felment rá. A produkció közepette a színpad szélén szaladgált és táncolt. Persze többen ugrásra készen álltunk, ha esetleg úgy gondolná, hogy ő is beáll a fiúk közé a Sinatra-estre. Művész emberek mondogatták, hogy színpadra termett. A végén a kijáratnál vártuk Férjet - ő a hivatalos köröket futotta - eközben a nézők közül többen is odajöttek hozzánk gratulálni a csajszihoz. Hát, majd meglátjuk mi lesz belőle, de tény, hogy nagyon elemében van a figyelem központjában.

És ilyen, mikor profi géppel fotós készít róla képet: (Most komolyan elgondolkodtam egy családi fotózáson. Lassan már én is fénykép-kompatibilis kezdek lenni...)