Utolsó Balaton

Legalábbis idén nyáron. És természetesen - mint ahogy az elmúlt 2 évben minden alkalommal, mikor lementünk - most is trutyi idő volt. Bár, ha az utolsó utazáshoz viszonyítom (akkor 4 napig ömlött az eső), nem is volt olyan vészes. Mindenesetre fürdőruhákat nem kellett pakolni... Igazi kirándulóidő volt, így aktívra vettük a figurát. Szombaton lementünk Tihanyba a kalandparkba, Lizi nagy kedvencébe. Maja is megpróbálkozott a gyerekpályával, de 5 perc után rájöttünk, hogy még nőnie kell hozzá, így ketté oszlott a társaság. A hasonló a hasonlóval elvét követtük, vagyis Férj elment Majával lángost enni, míg én Lizit segítettem, aminek az lett a következménye, hogy teljesen ráizgultam a felnőtt pályára. Ráadásul sportcuccban voltam, így simán bevállaltam volna. Csaltam Férjet is, de mivel egyetlen nagyszülőt sem vittünk magunkkal, így buktuk a mutatványt. Majd jövőre. Aztán felmentünk az apátsághoz sétálni, ahol legnagyobb meglepetésünkre összefutottunk Lizi kedvenc dadusnénijével. Nagy volt az öröm! 
Vasárnap Hegyestűt másztuk meg, és vérszomjas hattyúkat etettünk Révfülöpön. Hihetetlen módon eldurvultak a jószágok, egyszer úgy kellett visszarántani Lizit, mert attól féltem, hogy belekap a dög a kezébe. 
Eredetileg hétfőre is terveztünk egy kis túrát - és meg szerettük volna kóstolni kis hazánk állítólag legfinomabb túrógombócát - de végül töröltük a programot Majci alvása - pontosabban nem alvása - miatt. Hihetetlen módon felpörög, ha itt vagyunk, éjjel 10-11-kor alszik el, és legkésőbb 6-kor már ébred. Napközben meg max. 1 órát hajlandó szunyálni. 3 nap után persze totál hulla volt, így du. 1-kor elindultunk haza. És olyat csinált, mint még soha életében: a kocsiban 2 órát aludt (max. 30 perc a szintideje).
Mindenesetre a rövid pihi végén megjegyeztük Férjjel, hogy a lehető legjobban döntöttünk, hogy nem fizettünk be sehova sem egy hétre, mert Majci tutira felborult volna 4-5 nap után. És attól félek, mi szülők még addig sem bírtuk volna...