Másfél év

Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy kisebbik lányunk hajnal 3-kor úgy döntött, hogy magasról tojik a programozott szülésre, és ő elindul. Eddig még nem írtam róla, de az előzmények után ő bizony előre meghatározott dátumban született volna. A végső időpont előtt másfél héttel kiválasztottunk egy keddi napot, azon belül is a 2-es sorszámot húztam, így az utolsó hetekben kezdtünk barátkozni a 2012.04.24. 9:15-ös születési időponttal. Megértettem, hogy ez mindkettőnk érdekében zajlik, mégsem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy a semmi közepén felvágjanak és kiszedjék belőlem szegény gyermeket minden előjel nélkül. Az utolsó hetekben folyamatosan próbáltam afelé terelgetni, hogy készüljön. A 38. hét végig jóslófájásokkal volt tarkított, és 1 nappal a várt dátum előtt, 04.23-án, hajnali 3-kor megtörtént a végső momentum: elfolyt a magzatvíz. Így utólag azt mondhatom, hogy ez volt az első jele annak, hogy határozott elképzeléssel rendelkezik a világ dolgairól - többek között a születése napjáról - és nem igazán szereti, ha ebbe bárki megpróbál beleszólni.

Másfél évvel később ez az egyik legfontosabb tulajdonsága, amellett, hogy iszonyatosan jó fej, vidám, kiegyensúlyozott kisember. Igazi mókamester, fél perc alatt halálosan meg tud nevettettni vadidegen embereket - persze csak akkor, ha ő is akarja, csak a mi kedvünkért nem teszi. Mozgékonyságát, energikusságát szeretném még kiemelni, mint fő jellemzőjét, nagykorában hegymászó vagy sprinter lesz a jelenlegi teljesítménye alapján. A fáradékonyságot hírből sem ismeri, egyedül a betegség az, ami képes teljesen kiteríteni. Akarata kimagasló, amit ő nem szándékozik csinálni, azt bizony nagyon nehéz rajta - ha nem éppen lehetetlen - keresztülvinni. Kézben léve ilyenkor megpróbál hídba lemenni - törzsét elképesztő ívben hajtja hátra, hangos hiszti keretében, földön léve pedig komoly sprinttevékenységet igényel befogása. Hisztiből jeles - khmmm, volt kitől tanulnia drága kis Lizikém - ilyenkor földhöz veti magát bárhol (még az úttest közepén is), vagy páros lábbal ugrál (ezzel tehát nem lesz gond a 2 éves státuszvizsgálaton). Peszéde átlagos 1,5 éves lányhoz illő, vagy talán kicsit jobb, sok szót tud, magától keveset használ, viszont most ott tartunk, hogy bármit utánunk mond. Jelenlegi kedvence kedvencünk a kutyaházi, amivel napjában 55x illetjük őt, ez kb. így hangzik: tuttázi. Több szótagos szavakat is mond többé kevésbé hasonló magánhangzókkal, mint mi. Bár nem hasonlítunk össze, Lizitől jócskán el van maradva, de ő ugye teljesen extrém volt ezen a területen. Most néztük vissza egy 19 hónapos videóját, amiben beszél, ill. az apja pólóján lévő betüket olvassa. (E-Emma betű, S-süsü betű, D-dédi betű stb.) Úgy rémlett ezt két évesen csinálta, így most újra meglepődtem. Olvasás helyett Majci a habtapi L-betűjével pisztolyt formálva puffogtat - vajon ki tanította ezt neki???
Kézügyessége jobb mint Lizié - na mondjuk annál nem nehezebb - de ezt sem a hagyományos játékokon (pl. formabedobó, pohár építő) gyakorolja, hanem okostelefon képernyővédőjének feloldásával, korrektor kupakjába való bedugásával és még sorolhatnám. És hogy arról is beszéljünk, aminek már nagyon mennie kéne, de mégsem megy: önálló evés-ivás. Nem kevés pénzt mernék rátenni, hogy nem a képesség hiányáról van szó - hiszen ilyenkor már Lizi is bőven önállóan végezte eme tevékenységeket - hanem egyszerűen nem akarja. Addig is lehet rám hagyatkozni. Hiszen még mindig kis mágnes, és napjában 825x jön oda mindenért, hogy "anya-anya-anya". Pokolian nem szereti, ha rajta kívül bármi mással foglalkozom - tehát már leszoktam minden nemű házimunkáról és főzésről az ébren töltött idejében -, azt is nehezményezi, ha 3 percre odaállok a konyhapulthoz reggelit csinálni v. ebédet melegíteni. Teljesen rám van tapadva. Aludni továbbra sem szeret, alvásigénye a 0-hoz konvergál, viszont lekopogom, (alig merem leírni) eljutottunk az éjjeli nyugodt alváshoz. Pezsgőt még nem bontok, de az elmúlt pár hét alatt - a betegségeket leszámítva - nem volt műsor éjszakánként. Halkan megjegyzem, hogy első alkalommal ez a trehány szülők miatt volt, akik egész éjjelre a konyhában hagyták a bébiőrt. Reggel kisimultan ébredtünk és megállapítottuk, hogy jé, milyen csönd volt éjjel, majd enyhe sokkot kapva megpillantottuk, hogy elfelejtettük áthozni a figyelő szerkezetet. Utána már mindig így tettünk gyermek is egyre jobban viselte az éjszakákat, néha felnyüszizett 1-2 rövid alkalommal, majd aludt tovább, később pedig már csak a forgolódások hangját közvetítette a gép. Most éjjel rekordalvást sikerült elérni, mozdulatlanul nyomta 11,5 óráig - bár ehhez a teljesítményhez hozzátartozik, hogy tegnap 25 percet aludt napközben, előtte éjjel meg 9-et és az elmúlt napokban is csak 45 perces nappali alvásai voltak (az egész napi alvása napokon keresztül max. 10 óra volt). Szóval volt mit pótolni.
Az evése továbbra is kriminális - bár látszólag nagyon szereti művelni eme tevékenységet, normális mennyiség mégsem csúszik le a torkán. Ha rajta múlna banánon, üres csirkemellsonkán, kölesgolyón és túrórudin élne, amit persze én görcsösen nem hagyok, így próbálok minél több tápláló és értékes ételt kínálni számára - több-kevesebb sikerrel. Így néz ki egy átlagos napi étkezése: 1,5 dl tápszer, 2-3 szelet csmellsonka max. 2 pici katona kenyérrel, 5 kanál főzelék, 2/3 banán vagy 3 gerezd alma, 1/3 pohár joghurt, 5 kanál főzelék. Namármost, ezt a sort látva ne csodálkozzunk azon, hogy a mérleg hónapok óta a 8,2 kg-n dekkol. És én még Lizi ekkori soványságán voltam kiakadva... (ő ilyenkor közel 10 kg volt).

Végül néhány kép:

 

 

 

kedvenc hely

 

 

teljesen "Petike"

 

ez a kedvenc esti elfoglaltság Lizivel

 

meg ez :-)