A második hét...

Szerencsére ezen is túlvagyok. Majdnem. Hivatalosan holnap este :-) A 10. nap tájékán éreztem, hogy mentálisan kezdek megkattanni az egész napos henyéléstől. A türelemtáram teljes mértékben kiürült, néha szegény kisebbikem itta meg a levét - egyébként némileg ő is tehet róla, mert 10 napja megint rajtam lakik, és ha vmit nem én csinálok vele (mert ugye nem tudok), akkor páros lábon ugráló hisztiroham jön min. 10 percig, naponta 6-8x. Ez már nekem is sok. Rájöttem, hogy a rendszeres sport mellett ezeket a rohamokat is jobban viseltem, meg ugye mikor nem vagyunk a négy fal közé zárva és akkor hisztiből is kevesebb van és a lecsillapítása is egyszerűbb. Lizi szerencsés, hiszen ő ezeket a napokat békességes hangulatban töltheti a nagyszülőknél.
Csütörtökön újra voltam Rubennél, kezelés előtt kb. 10-15 kg terhelésnél tartottam - ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy állás közben már nem kellett tartani a lábam, hanem kicsit letámaszthattam. Péntek reggel meglepődve tapasztaltam, hogy erősebben rá tudok támaszkodni a rossz lábamra, lemértem, ez pontosan 35-40 kg-t jelent, szóval jól sikerült a kezelés. Tudom, ilyenkor lehet nagyot bukni, mikor az ember lánya úgy érzi, hogy ő a jani, és túl hamar kezdi el terhelni a sérült lábat. Biztos voltam benne, hogy én ezt majd nem így teszem Sajnos én is beleestem ebbe a hibába, hiszen a péntek délutánt mankó nélkül botorkáltam végig egy meglehetően érdekes - férj szerint egy galamb és egy kenguru mozgását ötvöző - koregráfia keretében, és még a hétfőt sem bírtam kivárni, délután 1 órás edzést csináltam fitnesz szalaggal, ami rohadt jól esett. Nyilván a bokát nem érintettem, főleg ülő és fekvő helyzetben dolgoztam felsőtestre, hasra és combra. Cserébe ma újra magamhoz vettem a mankómat, és pihenő üzemmódra váltottam. (Na jó, nemsokára boltba fogunk menni, meg kicsit főzök is)
A másik dolog, amiről írni szeretnék az a diétám. Most egy kicsit diétás bloggá fogok válni, de muszáj leírnom a tapasztalataimat. Szóval nem is tudom, hogy említettem-e korábban, de rátaláltam a világ legjobb találmányára, ez pedig nem más, mint a kaloriabazis.hu. Egyszer korábban már fogytam többet (pontosan 13 kg-t) kcal számolással, de ez még az őskorban volt, mikor egy táblázatból kellett kimazsolázni minden adatot, és kockás papíron vezettem az étkezési naplómat. Emlékeim szerint a kapott papírformátumú táblázat energiatartalmon túl ch-t tartalmazott, mivel eredetileg cukorbetegeknek készült. Ennyi. Ki gondolta volna, hogy egyéb dolgokat is lehet=kell figyelni? Bő két hete ajánlották figyelmembe a fönt említett online étkezési naplót, ami hatalmas találmány! Beírja az ember a jelenlegi paramétereit, ami alapján megkapja azt a kcal értéket, ami mellett nem változik a súlya. Ez alá kell bemenni úgy, hogy látható eredménye legyen a diétának, de ne essünk bele a túl gyors tempó csapdájába=éhségroham miatti zabálás, jojó effektus. Így lett az én napi mennyiségem 1085 kcal, ami a súly csökkenésével egyre kevesebb lesz. Mindent lemérek evés előtt, majd beviszem a rendszerbe, ami tökéletesen kiszámol minden releváns értéket, úgy mint kcal, ch, fehérje, zsír. Szuper! A másik nagy találmány a sportolás bevitele, minden tevékenységet a beregisztrált súlyhoz mérten kalkulál és értelemszerűen az edzés által elhasznált kalóriamennyiséggel nő az aznapi megengedett limit. Nagyszerű, kár hogy ez most nálam annyira nem játszik. Bár meg kell jegyeznem, hogy aznap, mikor féllábon ugrálva bejártuk a fél várost és lépcsőztem párszor, nem voltam rest beírni 30 perc ugrálókötelezést. Leginkább ehhez tudtam hasolnítani a mankós szökdécselést. Ennyi kalóriát teljesen biztosan elégettem. Miután a program külön követi az ételek ch, fehérje és zsírtatalmát, ezzel a tényezővel is elkezdtem foglalkozni. Világ életemben azt hallottam mindenkitől, hogy a szénhidrát maga a sátán. A fehérjével és zsírral nem igazán foglalkoztam, ezekről alapvetően azt gondoltam, hogy jól zsonglőrködöm velük, hiszen nem eszem túl zsíros dolgokat. És itt jött a nagy hasraesés pár nap után. A zsírvesztés szerint beállított arányok (megemelt fehérje, csökkentett ch, csökkentett zsír) rohadtul nem akartak kijönni. Hiába tartottam a napi kcal-szintet, az arányok nagyon nem stimmeltek. És mivel volt a gond? Nagy meglepetésemre nem a ch-val, hanem a másik kettővel. A fehérje mindig kevés volt, a zsírt pedig pár grammal mindig túlléptem. Meglepő módon a ch az elmúlt két hétben egyszer sem hibádzott, mindig a megengedett maximum alatt voltam. Így aztán saját elhatározásra elkezdtem változtatni az ételeken és 12 nap után eljutottam oda, hogy 3 smiley-t kaptam a nap végén (=megvolt az előírt fehérje és nem léptem túl a zsírt és ch-t). Azóta erre a három kis hangulatjelre gyúrok minden nap, és többet ér számomra, hogy ezek ott virítsanak a lap alján, minthogy belenyaljak a férj sk csokiöntetébe. Bő két hét után pedig mit vettem észre? Az arányok pontos betartásával megérkeztem azokhoz az étrendekhez, amiket korábban nem akartam/tudtam betartani. Vicces! Zárójelben megjegyezném, hogy mióta pontosan tudom, hogy mit/mennyit eszem szépen megy lefelé a súlyom még edzés nélkül is. (Istenem, mi lenne, ha még a szokásos sportot is bele tudnám rakni?!) Szóval tényleg más az, amikor az ember rendel vmi diétásat (de nem tudja pontosan az hány kcal, stb) meg mikor úgy érzi, hogy "ma alig ettem valamit" és amikor fehéren-feketén látja, hogy mit és mennyit evett aznap és TÉNYLEG kijelentheti, hogy "ma alig ettem valamit". Jelenleg átléptem a "valaha leadott legtöbb kiló" álomhatáromat (13 kg) és annyira elszánt vagyok, mintha most lennék a diéta legelején :-)