2015

2015 lett időközben. 2 hónap eseményei zúgnak a fejemben. Nem írtam semmit, mert csak a düh és a heves érzelmek vezérelték volna a mondataimat, annak meg hosszú távon nincs sok értelme. Rövid távon is csak annyi, hogy kiengedi magából az ember a gőzt. Most már távolodok az eseményektől és reálisabban látom őket. A november a várakozás, a december pedig a pofonok időszaka volt. Nem egy pofon ért, nem is kettő, és nem is három. Sorozatban kaptam őket, és míg az első pár menet után leporoltam magam és felálltam, addig december végére elfogyott az erőm. Nem is tudom melyik fájt a legjobban. Az, hogy egy 2,5 hónapos megmérettetés végén egy hajszállal maradtam le egy remek kis pozícióról a világ egyik leginnovatívabb vállalatánál? Az, hogy egy másik tökéletes pozícióról kiderült, hogy már eleve félre volt téve valakinek, és a kihirdetés után 10 nappal lezárták az egészet, mondván "megtaláltuk a legjobbat"? Vagy az, hogy egy másik utolsó fordulós történetnél megint előkerültek a sumákolások/időhúzások? Netán az, hogy a remeknek tűnő edzéstervet 2 hónap után teljesen rossznak titulálja egy újonnan érkező edző? Azóta meg megy a kapkodás, azt sem tudják, mit csináljak, 1-2 hetente variálnak az edzéstervemen. Innentől kezdve hiteltelen az egész. Vagy az, hogy hónapokra le lettem tiltva az imádott zumbámról? Az aktuális lelkiállapotom pedig tökéletesen megnyilvánult a fizikai állapotomban: ismét sérülések sorozata következett. A váll visszatérő momentum (már előre rettegek, mert előzőleg is fél évig tartott rendbe rakni), az új szereplő pedig a plantar fasciitis, ami egy baromi fájdalmas dolog, két ünnep között már menni is alig bírtam, nemhogy mindenféle sporttevékenységeket végezzek. Nem tudom, hogy a sors mit akar nekem ezzel a sok akadállyal jelezni, mert szent meggyőződésem, hogy jó úton járok. Rengeteg beleadott munka, erőfeszítés és akarás van a dolgaimban, mégsem jutok előre egy lépést sem. Vagy csak tovább akar erősíteni?
A legnagyobb felismerés, amit megtettem, azonban az, hogy hiába fogytam le több mint 20 kg-t, hiába változott meg a dolgokhoz való hozzáállásom, hiába toltam ki minden határomat, és feszegetem nap mint nap, kudarc esetén továbbra is ugyanaz a vigasztalás maradt: az evés. Gáz. Kényszerevő vagyok. A dolog karácsonykor csúcsosodott ki, amikor rosszullétig ettem magam. Amint kicsit is múlt az érzés, már újabb adag étel után nyúltam. Sós-édes váltogatva. Azt hiszem a hangulatjavításon túl az is bennem volt, hogy az év 50 hét diétából állt, amit 2 hétre felfüggesztettem, és most gyorsan mindent együnk meg, mert hamarosan úgyis visszaáll a rend. 
2015 van, a súlyom elérte a 14 hónappal ezelőtti szintet. A nyáron elért súlyomhoz képest +8 kg, derékban +8 cm, csípőben +10 cm, és combokban is +3-4 cm van rajtam. Szóval totálisan elbuktam az év végére. Vicces lesz a jövő heti testanalízis visszamérés. 
Mostanra azonban újra sikerült felszívnom magam, és mindent elölről kezdek a nulláról. Nincs többet 2014, nem rágódom rajta. Történt, ami történt, valami oka biztosan volt, így kellett lennie. Kudarcot vallottam, de most felálltam. 2015-ben tehát az alábbi projektekre fogok újra ráfeküdni:
1) Az áhított munka megtalálása
2) Diéta újraindítása a már jól bevált alapelvek szerint
3) Sérülések gyógyulása, majd a megfelelő és hatékony mozgásforma megtalálása, rendszeres végzése
4) Kontroll vérvétel, egészségügyi kivizsgálás (vannak gyanús jelek)
Hú, micsoda "újévi fogadalom" szaga van a dolognak... :-)