Olyan régóta tervezem, hogy írok egy bejegyzést Lizi iskolai élményeiről, de valahogy mostanában mindig a fogyókúra-projektes bejegyzések kerültek előtérbe.
Most azonban apropója is van a történetnek, hiszen Lizcsi megkapta élete első félévi bizonyítványát. Borzasztó büszke vagyok rá, hiszen 23 pontban minősítették a tudásukat (szövegesen, de mindegyik egy osztályzatnak felelt meg), és ő mindegyikből a legjobbat kapta, valamint egy általános tantárgyi dicséretet. Ezt a minősítést összesen ketten kapták meg az osztályból, de a tanárnénik szerint nagyon jó az egész csapat. Bár az ellenőrzőjét kinyitva, 3 igazgatói dicséretet és csupa-csupa piros pontot meg csillagot, valamint 100%-os dolgozatok garmadáját látjuk, én tudom, hogy nem volt egyszerű ez a félév, és megannyi küzdés áll mögötte. A probléma pedig Lizi hozzáállása és magatartása. Az év elején a suliban is keményen nyomta, de ott 1 hónap után nagyjából lehiggadt. Balhék már nincsenek, de órai munka helyetti beszélgetés, türelmetlenség miatti súgás, vagy cukkolás miatti apróbb ügyek előfordulnak. Az esze vág, mint a borotva, de amihez nincs kedve, hát, azt nem egyszerű vele megcsináltatni. Ilyen például az írás. Utálja, macerának tartja, elábrándozik közben és nem csinálja. Aztán meg összecsapja. És ilyenkor jön a balhé. Pedig nagyon szépen is tud írni. (Ezt nem is gondoltam volna a kézügyessége után.) A matek meg teljesen hangulatfüggő. Van olyan, hogy egy órán keresztül matekozunk, és még külön feladatokat is gyártat velem, néha meg hisztizve csapkod a 2. példa után. Pedig hét közben nincs házi, és hétvégére is teljesen emberi mennyiséget kapnak. De mindig megy a balhé, mikor le kell ülni. Több hétvégi cirkusz után beszéltem a tanítókkal, és abban maradtunk, hogy nem erőltetem a házit. Ha nem csinálja meg, akkor kapjon csak feketét. Az már tutira bántaná a kis maximalistámat. Ha meg balhézik akkor el lesz tiltva a szavalóversenytől. Mert arra persze menni akar. Meg úgy mindenre. Úgy kellett limitálnom a különórákat, mert mindenbe bele akart vágni, bezzeg mikor kedden reggel hajnalban kell indulni énekkarra, rendszeres hisztik következnek. Egyszer büntiből (no meg azért, mert nem készült el), nem mehetett. Nem tudom tartósan mennyire élte meg büntinek a dolgot, mert bár reggel kiborult, délutánra már vállrándítással elintézte az egészet. Pedig gyönyörűen énekel, kár lenne érte. Az itthoni magatartása pedig katasztrofális, ami reggel csúcsosodik ki. Másfél óra tömény balhé és hiszti, mire elkészül. Az én türelmem rendesen trenírozva van, de hiába bírom minden nap egyel tovább, akkor is kihozza belőlem az üvöltő sárkányt. Újabban már rájött, hogy nem hat meg a non-stop "utállak" és "segítség" üvöltözéssel, és teljesen rászállt a húgára. Folyamatosan piszkálja, hergeli, amitől szegény Maja teljesen kikészül, és egy csomószor sírva is fakad, és ha ez nem lenne elég, akkor fizikailag is bántja szegény húgát. Ha neki rossz, akkor a húgának is legyen az. És itt általában el szokott durranni az agyam (ekkor már 40-45 perc balhénál járunk), úgyhogy nem ritka az, hogy két üvöltő gyerekkel és 200-as vérnyomással lépek ki reggel az ajtón. Olyan szintén kicsinál mindenkit ez a hónapok óta tartó reggeli harc, hogy elhatároztuk, hogy külső segítséget kérünk. Nem tudom, mire számíthatok, de ez így mindenkinek nagyon rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése